14 évesen írta első miséjét – 200 éve hunyt el a német romantikus opera atyja
Kétszáz éve, 1826. június 5-én hunyt el Carl Maria von Weber, a német romantikus opera atyja. A bűvös vadász zseniális komponistája nemcsak a német nemzeti operajátszást teremtette meg, de reformjaival az első modern színházi karmesterré is vált. Betegségekkel és hamis vádakkal tarkított, tragikusan rövid élete során olyan óriásokra volt közvetlen hatással, mint Chopin, Liszt Ferenc és Richard Wagner.
Weber 1786. november 18-án született a Lübeckhez közeli Eutinban, apja Mozart feleségének unokatestvére volt. A zenekedvelő, több hangszeren játszó katonatiszt hegedűvel járt szolgálatba, s amikor elbocsátották, színtársulatot szervezett, első feleségének elvesztése után egy színésznőt vett el. Két házasságából tíz gyermeke született, s úgy döntött, egyikükből Mozarthoz hasonló zenei csodagyermeket nevel. Választása Carlra esett, aki szó szerint előbb tudott zongorázni, mint járni: gyenge, beteges fiú volt, csípőficama miatt csak négyévesen kezdett lépegetni, fogyatékossága elől a képzelet és a zene világába menekült.
Tizenkét éves volt, amikor anyja meghalt, apja pedig Salzburgba küldte, ahol Michael Haydn, a zeneszerző Joseph testvére oktatta zenére. Ekkoriban kezdett komponálni, tizennégy évesen már egy misét is jegyzett, tizenhat éves korára három operát írt, ezek közül az első nem maradt fenn, igazi sikert az 1810-11-ben komponált Abu Hasszán aratott. Weber igazi zongoravirtuóz volt és kiváló improvizálási képességekkel rendelkezett, vékony és hosszú ujjaival a legtechnikásabb darabokat is könnyedén szólaltatta meg, zongorára írt művei olyan komponistákra voltak hatással, mint Chopin és Liszt Ferenc.
Alig múlt tizennyolc éves, amikor elnyerte a breslaui (ma Wroclaw, Lengyelország) színház karmesteri állását. Ott azzal keltett feltűnést, hogy a zenekar tagjait az addig szokásostól eltérően ültette, részt vett a rendezésben, beleszólt a fizetésekbe, az egyes szólamoknak külön próbákat és főpróbát is előírt, ezért őt tartják az első modern színházi karmesternek.
Mivel reformjait a közönség és a zenészek is ellenezték, 1807-ben távozott. Ezután volt zenei intendáns, hercegi magántitkár, utóbbi minőségében sikkasztás miatt – hamis vádak alapján – még börtönbe is zárták. 1813-tól a prágai opera igazgatójaként, 1817-től drezdai udvari karmesterként működött, neki köszönhetően vált a szász város a német opera központjává, Weber a zenekritikák mellett ismertetőket is írt a műsorra tűzött darabokhoz.
Leghíresebb operáját, A bűvös vadászt 1821. június 18-án mutatták be Berlinben, a nézők soraiban ült a fiatal Mendelssohn is. A zenemű hétköznapi falusi emberekről szól, a cselekményben keveredik a szerelmi szál, a vadászat és a természetfeletti. Az addigi olasz hatással szemben a népies hagyományokra épülő darabot tekintik a német nemzeti opera kezdetének. A bűvös vadász a romantikus operaforma egyik első példája, a dráma és a zene a vezérmotívumoknak köszönhetően megvalósuló egysége nagy hatást gyakorolt Richard Wagnerre is. A zenemű magyarországi premierjére négy évvel később, 1825. március 19-én a kolozsvári színházban került sor, ez volt Weber első magyarul megszólaló operája, Pályi Elek fordításában.
A későbbiekben is szimfonikus igényű, nagyszabású nyitányokat komponált, amelyek zenei anyagukat tekintve szorosan a színpadi történéshez tartoznak, ugyanakkor pontosan szerkesztett formáik és kitűnő hangszerelésük miatt hangversenytermekben is felcsendülnek.
Weber tíz operát, több misét, kórusművet, versenyművet, kamaraművet komponált, többek között fúvós hangszerekre és gitárra, utóbbin ő is játszott. Zongoradarabjai közül legismertebb a Perpetuum mobile és a Berlioz által nagyzenekarra áthangszerelt Felhívás keringőre, ez szolgált az 1930-as években Benny Goodman népszerű rádiós szving-műsorának szignáljául. Weber elsajátította a litográfia mesterségét is, mégpedig magától az eljárást feltaláló Alois Senefeldertől, így kiadó híján több darabjának kottáját saját maga sokszorosította. A kőnyomatok készítésénél azonban egyszer az ital helyett véletlenül a salétromsavas üveget húzta meg, s bár életét megmentették, szép hangját örökre elvesztette. A regényírással is megpróbálkozott, életrajzi regényét azonban nem fejezte be.
Az 1823-ban írott, lovagkori témájú Euryanthe az első német nagyopera, amelynek cselekménye döntő hatással volt Wagner Lohengrinjére. Weber ekkor már tüdőbajban szenvedett, ennek ellenére a londoni Covent Garden számára elvállalta a Szentivánéji álom nyomán készült Oberon megírását, erre a témára született később Mendelssohn Szentivánéji álom című kompozíciója is. A tündérek és lovagok világában játszódó, a Kelet varázslatos elemeivel tarkított opera bemutatóján még Weber dirigált, de két hónappal később, 1826. június 5-én, alig harminckilenc évesen meghalt Londonban. Félkész állapotban maradt A három Pinto című operáját fél évszázaddal később Gustav Mahler fejezte be, aki a művet maga dirigálta a bemutatón 1888-ban.
Saját maga által megfogalmazott sírfelirata így szól: „Itt nyugszik az, akit igaz és tiszta szándék vezetett az emberekkel és a művészettel szemben”. Hamvait Wagner kezdeményezésére 1844-ben Drezdába vitték, ahol 1861-ben emlékművet állítottak neki, tiszteletére egy kisbolygót is elneveztek.
Webert tartják a német romantikus opera megteremtőjének, Wagner a valaha élt „legnémetebb zeneszerzőnek” nevezte, s az ő témáira komponálta Paul Hindemith egyik legnépszerűbb alkotását, a Szimfonikus metamorfózisokat.
Vezetőkép: Carl Maria von Weber zeneszerző. Forrás: hu.salvemusic.com.ua
