Így járul hozzá a kapcsolatok erodálódása az abortusz terjedéséhez
Érdekes megállapításra jutott egy új kutatás, amely azt vizsgálta, hogyan függ össze az abortuszok száma a férfiak elköteleződési hajlandóságával. Az eredmények a modern párkapcsolatok válságát és egy tágabb értelemben vett kulturális krízist tükröznek, amelyben a bizalom, a stabil párkapcsolat, valamint az elköteleződés hiánya állhat a terhességmegszakítások hátterében.
Az életvédő mozgalmak évtizedek óta próbálnak könnyíteni a krízisterhességben lévő nők helyzetén, de egy új kutatás most rávilágít, hogy az abortusz gyakorisága mélyebb kulturális válságból fakad, tükrözve a modern párkapcsolatok bizalmi válságát és elköteleződési nehézségeit.
A Lifenews.com beszámolója szerint a korábbi kutatások azt mutatják, hogy a nők több tényező miatt választhatják az abortuszt. Ezek között gyakran szerepel a kapcsolati instabilitás vagy az apa megbízhatatlansága, az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Járványügyi Központjának (CDC) jelentéséből pedig az is kiderül, hogy
az abortuszt kérő nők 87 százaléka nem férjezett és sok esetben hiányzik a komoly kapcsolat a gyermek apjával.
Az abortusszal kapcsolatos kutatások szinte kizárólag a nők tapasztalataira összpontosítottak eddig, ezért érdekes az az új felmérés, amely végre a férfiak nem tervezett terhességre adott érzelmi reakciót vizsgálta.
Az abortuszok okait vizsgáló Vitae Research Institute most kimutatta, hogy a férfiaknál az anyával való kapcsolat minősége volt az egyik legerősebb előrejelzője annak, hogyan reagáltak a szülővé válás lehetőségére.
Azok a férfiak, akik el tudták képzelni a jövőt partnerükkel, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel támogatták az életet. Ezzel szemben azok, akik nem láttak hosszú távú potenciált a kapcsolatban, nagyobb valószínűséggel ösztönözték az abortuszt, vagy ambivalens érzéseik voltak a döntéssel kapcsolatban.
Ennek azért is van jelentősége, mert napjainkban egy olyan kulturális közegben élünk, amelyben az alkalmi szex normalizálása zajlik az elköteleződéssel és a házassággal szemben. Így szinte szükségszerűvé válik, egy olyan szemlélet megjelenése, amely az abortuszt fontos és szükséges eszköznek tekinti, hiszen el kell, kerülni hogy olyan emberrel alakuljon ki élethosszig tartó elköteleződés, akivel nem szeretnénk közös jövőt építeni.
Egy társadalom pedig nem tudja fenntartani a „szexuális szabadság” kultúráját, az elköteleződés kiszorítását a képletből, ha nincs olyan mentsvár, mint az abortusz.
Felmerül tehát a kérdés, hogy ennek tükrében mik a megfelelő eszközök annak érdekében, hogy kevesebb legyen az abortusz. Hiszen nem elég pusztán a körülményeken javítani, egyfajta társadalmi ellenszélben kell újra vonzóvá tenni a párkapcsolati elköteleződést és felelősségvállalást.
Tovább nehezíti a dolgot, hogy a fiatalabb generációk nehezen alakítanak ki stabil kapcsolatot, megkérdőjelezik saját párválasztási ítélőképességüket, mert szüleik példája nyomán ott lebeg a szemük előtt a válás pusztító réme.
A múltbéli sebek ugyanis úgy tűnik, a férfiakat jobban befolyásolják ebben a döntésben. Szintén a Vitae kutatása szerint ők voltak azok, akiknél inkább megjelent a bizalmatlanság (befolyásolva a kapcsolatról alkotott képet), még akkor is, ha a félelmek indokolatlanok voltak a partnerrel kapcsolatban. A kutatás kimutatta, hogy a férfiaknak különösen nagy szükségük van arra, hogy bízni tudjanak a partnerükben és magában a kapcsolatban, mielőtt olyan jövőt képzelnének el, amelyben gyermekvállalás is szerepel.
A rövid távú vagy bizalomhiányos kapcsolatban élő férfiak szignifikánsan nagyobb valószínűséggel fontolgatták az abortuszt, s a gyermekre gyakran úgy tekintettek, mint a nem kívánt elköteleződés kiterjesztésére.
Ezzel szemben azok a férfiak, akik biztonságban érezték magukat a kapcsolatukban és érzelmileg kötődtek partnerükhöz, sokkal nagyobb valószínűséggel támogatták a szülővé válást.
Ezek az eredmények rávilágítanak a kényelmetlen igazságra: az abortusz terjedése nem választható el a kapcsolati bizalom és a hosszú távú elkötelezettség egész világon megkezdődött hanyatlásától. Az alkalmi kapcsolatok, kitolódott házasságkötések által formált társadalom egyre inkább összeegyeztethetetlenné válik a gyermekvállalással. Ez pedig egy olyan kultúrát hozhat létre, amely széles körben elfogadja az abortuszt, mint biztos módszert, amely megvéd az élethosszig tartó kapcsolat következményeitől.
Ebből következik, hogy a kapcsolati kultúra helyreállítása nélkül nem várható számottevő javulás az abortuszok tekintetében, hiszen egy apát semmilyen szociális segély vagy kormányzati program nem helyettesíthet. Éppen ezért fontosak azok a törekvések, amelyek a fiatalokat segítik abban, hogyan tudnak tartós párkapcsolatot és boldog házasságot kialakítani. Itt kezdődik az életvédelem.
Vezetőkép: Pixabay
