Az elmúlt ezredév magyar hőseire emlékezünk ezen a vasárnapon
A magyar hősök emlékünnepe az első világháború harctereitől a rendszerváltás utáni igazságtételig hordozza a nemzeti emlékezet politikai és történelmi viharait. Az alábbi kronológia bemutatja, hogyan vált a fronton elesett katonák tisztelete hivatalos állami ünneppé, miként törölte el a kommunista diktatúra, és hogyan született újjá a millenniumi emlékmű előtt álló, „Hőseink emlékére” feliratú monumentális emlékkő.
Az Országgyűlés által 2001. június 19-én elfogadott, a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a magyar hősök emlékünnepéről szóló LXIII. számú törvény értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján – az idén május 31-én – emlékeznek „az elmúlt ezredév magyar hőseire”, akik Szent István király óta életüket áldozták a hazáért.
Az ünnep eredete az első világháború alatt elfogadott 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Az Abele Ferenc vezérkari őrnagy által 1915-ben kezdeményezett jogszabály arra kötelezett minden magyar várost és községet, hogy méltó emléket állítson „a most dúló háborúban” elesett hőseinek. (Az 1914 végén megalakult, a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság már javasolta, hogy emeljenek emléktáblát az elesetteknek, de a magyar önfeláldozást hirdető jelképet kevés helyen állították fel.) A törvény elfogadása és 1938 között 1086 világháborús emlékművet emeltek Magyarországon. Nem mindegyik volt szobor, akadt település, ahol a hősök kertjében fejfákat állítottak az ismeretlen vagy távoli helyeken eltemetett katonáknak, máshol fát ültettek, esetleg táblát helyeztek el a hazáért életüket áldozók nevével.
Az 1924. évi XIV. törvénycikk az 1914-1918. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről
„a nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére”
minden esztendő májusának utolsó vasárnapját a Hősök emlékünnepeként nemzeti ünneppé avatta. Az időpont mellett gyakorlatias szempontok miatt döntöttek: a mezőgazdasági munkák ekkor még nem vonták el a gazdákat az ünnepléstől, a sírok díszítéséhez viszont már volt elegendő virág.
A budapesti millenniumi emlékmű előtti téren, amelyet három évvel később neveztek el Hősök terének, 1929. május 26-án, a Hősök emlékünnepén avatta fel Bethlen István miniszterelnök Horthy Miklós kormányzó jelenlétében a nemzeti hősök országos emlékkövét. A Lechner Jenő által készített 6,5 méter hosszú, 3 méter széles és 1,3 méter magas, 47 tonnás, sírfedőlapot formáló emlékmű Andrássy út felőli oldalán az „1914-1918”, az Árpád fejedelem szobra felé található oldalán „Az ezeréves határokért” felirat volt olvasható, magát a lapot csupán egy egyszerű kereszt díszítette. A második világháború alatt, 1942-ben a hazáért életüket áldozó hősök megünneplését kiterjesztették az 1938 után elesettekre is, akiknek nevét bevésték az első világháborús emlékművekbe.
A második világháború után, 1945-ben még megtartották a hősök emlékünnepét, de már szerényebb keretek között. A szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyre határozottabban követelte az ünnep megszüntetését, és a kommunisták elérték, hogy az általuk elfogadhatatlan tartalmúnak minősített emlékünnep kikerüljön a nemzeti ünnepek köréből. Sok helyen még ezután is megemlékeztek az elesett katonákról, de már halottak napján.
A Hősök teréről 1951-ben eltávolították az 1929-ben felavatott emlékkövet, amelynek az ezeréves határokra utaló felirata a kommunista rendszer számára vállalhatatlanná vált. Helyére 1956. április 4-én (a felszabadulás ünnepén) a magyar hősök emlékköve került. A Gebhardt Béla által tervezett, az előzőhöz hasonlóan hasáb alakú alkotást már nem a földbe süllyesztették, hanem kis alapzaton helyezték el, köré kovácsoltvas kerítés került, a tetején egy faragott babérág és „A hősök emlékének, akik népünk szabadságáért és a nemzeti függetlenségért áldozták életüket” felirat volt látható.
A rendszerváltás után Magyarországon először 1989. május 29-én, Szekszárdon emlékeztek meg ismét nyilvánosan a világháborúk hőseiről, az első állami rendezvényt 1990-ben tartották meg. A történelmi igazságtétel részeként a budapesti Ludovika épülete előtt újra felállították a hősök emlékművét, ahol a világháborúk hősi halottainak, katona- és polgári áldozatainak emléke előtt hajtanak fejet.
A teljesen felújított Hősök terét 2001. augusztus 18-án avatták újjá ünnepélyesen, ekkor adták át a Szilágyi András tervezte, immár kovácsoltvas kerítéssel körülvett új hősök emlékkövét is. Az alacsony talapzaton nyugvó, díszítés nélküli monumentális kövön csak egyetlen felirat olvasható:
„Hőseink emlékére”.
Ugyancsak 2001-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság kezdeményezésére a Rákoskeresztúri új köztemetőben felavatták a Magyar hősök emlékparkját a korábban mintegy 25 ezer katona sírját őrző, az 1960-as évektől fokozatosan felszámolt temető helyén. Az emlékparkban lévő Magyar katonahősök emlékműve a hősök napi megemlékezések egyik kiemelkedő helyszíne.
A Parlament Kossuth Lajos téri épületének falára 2011-ben helyezték vissza az 1910-1918-as Országgyűlés első világháborúban hősi halált halt tagjainak, tisztviselőinek és alkalmazottainak emlékére készült emléktáblát. Az ünnepen általában katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási megemlékezést tartanak a Rákoskeresztúri új köztemetőben a magyar katonahősök emlékművénél, valamint a Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékkövénél.
Vezetőkép: A magyar hősök emlékünnepe alkalmából rendezett, a Magyar Honvédség területvédelmi tartalékos állományának összevont katonai eskütétele Budapesten, a Hősök terén 2025. május 25-én. Fotó: MTI/Lakatos Péter
