Budapest elveszett tetődíszei – A Budai Katolikus Kör székháza
A budai társadalmi élet egyik meghatározó szervezete, a Budai Katolikus Kör 1902-ben kezdte meg működését. Az egyesület élére egyházi vezetőként Kanter Károly került, aki a budavári plébánosi tisztséget is betöltötte, míg a világi irányítást Pallavicini Ede látta el.
A kezdeti időszakban a Toldy Ferenc utcában tartották rendezvényeiket, ám a tagság gyors bővülése – amely rövid idő alatt elérte a hatszáz főt – szükségessé tette egy nagyobb, saját tulajdonú székház létrehozását. A kezdeményezés motorja Kanter volt, aki építőbizottságot szervezett, és anyagi támogatásért Vaszary Koloshoz fordult. Az általa biztosított 40 ezer koronás kölcsönből sikerült megvásárolni a Pálffy tér 4. (ma Bem József tér) szám alatti, eredetileg 1881-ben épült kétemeletes bérházat, amely Probst Ferdinándné szikvízgyáros tulajdonában állt. Az ingatlanhoz tartozó kisebb szomszédos épületet is megszerezték. A telken ekkoriban működött a Fürdő utcai távbeszélőközpont budai fiókja is, ami jól mutatja a helyszín infrastrukturális jelentőségét. 
A régi épületek elbontása után 1911. december 17-én ünnepélyes keretek között helyezték el az új székház alapkövét, ahol beszédet maga Kanter mondott. Az építkezést jelentős, mintegy 250 ezer koronás bankhitel finanszírozta. A tervezési munkát Baumgarten Sándor végezte, aki tanulmányait Budapesten folytatta, majd olyan mesterek mellett dolgozott, mint Steindl Imre, Hauszmann Alajos és Weber Antal. Külföldi tanulmányútjai során Németországban, Franciaországban és Olaszországban szerzett tapasztalatokat, amelyek hatása munkásságában is megjelent. Pályája során számos tervpályázaton vett részt, köztük a budapesti áru- és értéktőzsde pályázatán, ahol második díjat nyert. Jelentős alkotásai közé tartozik az egyetem központi épületének Egyetem téri része, az Erzsébet Nőiskola, a Vakok Állami Intézete és a Niedermann-szanatórium, valamint Lechner Ödönnel közösen a Postatakarékpénztár terve. 
Az 1912-re elkészült az ötemeletes, manzárdtetős, késő historizáló, szecessziós jegyeket magán viselő premodern épület, melynek Fő utcai oldalán apró sarokkupola emelkedett. Különleges megoldása volt, hogy az udvarban Baumgarten meghagyta a török kori Kakas-bástya maradványait, annak jelentős, mintegy öt méter vastag falaival és ágyúkamráival, valamint a Kakas-kaput is integrálták az új struktúrába. A tér felé néző homlokzat mögött az első és második emeleten kétszintes színházterem kapott helyet, amely a közösségi élet központjává vált. A látogatók számára klubhelyiségek is rendelkezésre álltak, ahol például biliárdozni lehetett. 
A földszinten sokrétű funkciók jelentek meg. Itt működött Borovszky Lajos Kakas-kapu sörözője, helyet kapott a Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatal, valamint a brazil konzulátus is. Ugyancsak itt találkozott a budai evangélikus közösség egy része, és itt működött a Pálffy étterem, amelyet Mayer Pál és felesége, Polifka Anna vezetett. A székház első, valamint második emeleti termeiben élénk kulturális és társadalmi élet zajlott. Rendszeresen tartottak jótékonysági rendezvényeket, előadásokat és hangversenyeket. Egy kiemelkedő eseményre 1924-ben került sor, amikor József Ferenc főherceg (József nádor dédunokája) és Anna főhercegné tiszteletére díszhangversenyt rendeztek, amelyen a Budai Dalárda és az Operaház művészei is felléptek.
A felsőbb emeleten bérlakások sorakoztak, ahol az évtizedek során számos különböző társadalmi hátterű lakó élt. Köztük volt Burián Róza tanító, Oberhuber Jenő vasúti tisztviselő, Szász Sándor orvos, Joachim Ferencné Sebők Margit festőművész, Torda Kálmán postamérnök, dr. Stekly Lajos rendőrkapitány, Weeber Alfréd altábornagy, Basilides Barna festőművész, Gyarmati Artúr kereskedő és dr. Pálffy Elek bíró is. Ez a névsor jól érzékelteti az épület társadalmi sokszínűségét. A második világháború idején az épület sérüléseket szenvedett, azonban tetődíszei ekkor még megmaradtak – igaz leromlott állapotban. 1945 után az épületet állami használatba vették, és a Külügyminisztérium költözött falai közé. Maga a Budai Katolikus Kör hivatalos megszüntetésére 1949-ben került sor. Ahogy átvette a Külügyminisztérium az épületet, rögtön hatalmas átalakításba kezdett. Kívülről szinte teljesen leverték az eredeti homlokzati ornamentikát, mivel az nem felelt meg az új politikai és társadalmi rend követelményeinek. Az átalakítás (rombolás) eredményeképpen új erkélyeket és manzárdablakokat hoztak létre és eltávolították a Fő utca felé néző sarokkupolát, amely az épület egyik legkarakteresebb eleme volt. Ugyanakkor az épület belső kialakítását is jelentősen átrajzolták. 
Furcsa módon az épület legsúlyosabb átalakítása évtizedekkel később, a rendszerváltás után következett be. Az 1995-ben végrehajtott átépítés során az épület külső és belső megjelenése visszafordíthatatlanul megváltozott. A homlokzat egyes részeit az első emeletig visszabontották, több helyen kőburkolat került rá, az eredeti – még fellelhető – díszítőelemeket is eltávolították. A padlást megszüntették, helyére teraszos kialakítású lapostető került, az udvart pedig üvegtetővel fedték le. Az egykori színház térszerkezete átalakult, bár egy nagyobb befogadóképességű terem továbbra is működik konferenciák és hivatalos események helyszíneként. 
Ma az épület a Külgazdasági és Külügyminisztérium részeként funkcionál, ahol különféle diplomáciai és belső rendezvényeket tartanak. Az aula és a konferenciaterem a jelenlegi használat központi elemei, ahol nagyköveti értekezletek és állománygyűlések zajlanak. Az 1995-ös átalakítás a városkép teljes figyelmen kívül hagyásával történt. Bár az épület addigra megfosztva állt eredeti díszeitől és sarokkupolájától, állapota leromlott volt, mégis indokoltabb lett volna a Baumgarten Sándor által készített tervekhez visszanyúlva helyreállítani a külső megjelenést. A belső térben a színházterem újbóli kialakítása is lehetőséget adhatott volna arra, hogy az épület visszanyerje eredeti arculatát, de a Külügyminisztérium számára is reprezentatív helyszínt biztosított volna sajtótájékoztatók megtartására.
Vezetőkép: A Budai Katolikus Kör palotája 1921-ben. Forrás: FSZEK
