A püspökök Isten népét szolgálják és őrzik a hit kincsét – Leó pápa katekézise

XIV. Leó pápa a szerdai általános audiencián a II. vatikáni zsinat dokumentumairól kezdett katekézis-sorozatában folytatta a Lumen gentium – k. zsinati konstitúció elemzését. Az eseményről Facebook oldalán számolt be a Szentszéki Sajtószolgálat.

Múlt alkalommal Isten népéről, ezúttal az apostolokról, valamint az egyházi hierarchia szerkezetéről fejtette ki gondolatait. Az Úr küldjön egyházába olyan szolgákat, akik égnek az evangéliumi szeretettől, minden megkeresztelt javának szentelik magukat és bátor misszionáriusok a világ minden részén!

A keresztény hivatás kegyelmi tartalma

“Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus”. (Ef  2,19-20)

A katolikus egyház alapját az apostolok jelentik, akik Krisztus akaratából misztikus testének élő oszlopai. Hierarchikus felépítése az egységet, a küldetést és valamennyi tagjának megszentelődését szolgálja. Ez az egyházi rend örökösen az apostolokra épül, amennyiben ők Jézus feltámadásának hiteles tanúi, és maga az Úr küldte őket a világba, hogy hirdessék az evangéliumot minden kereszténynek. Miután az apostolok arra hivatottak, hogy hűen őrizzék a Mester üdvözítő tanítását, a tanítás, a megszentelés és a kormányzás feladatát Krisztus második eljöveteléig azok segítségével végzik, akik az apostolok nyomába lépnek lelkipásztori feladatukban. (Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma 857.)

Isteni intézmény

Ezzel az apostoli utódlással – ami az evangéliumban és a hagyományban gyökerezik – foglalkozik a Lumen gentium – k. zsinati konstitúció III. fejezete, melynek címe: „Az egyház hierarchikus alkotmányáról, különösen a püspökségről”. A zsinat azt tanítja, hogy a hierarchikus szerkezet nem emberi építmény, ami az egyházon belüli szerveződést szolgálja, mint társaságot, hanem egy isteni intézmény, aminek az a célja, hogy az idők végezetéig fenntartsa a küldetést, amit Krisztus adott az apostoloknak.

Az apostolok a világ üdvösségét szolgálják

Leó pápa megjegyezte: Az a tény, hogy ezt a témát a III. fejezetben tárgyalják, miután az első kettőben kifejtették az egyház valódi és saját lényegét, nem jelenti azt, hogy a hierarchikus felépítés egy későbbi elem lenne Isten népéhez képest. Amint azt az Ad gentes dekrétum megállapítja: „az apostolok lettek az új Izrael csírái és egyben a szent hierarchia kiindulópontjai” (n.5.), mint a Krisztus Húsvétja által megváltott közösség, a világ üdvösségének eszközeként.

A hierarchia szerkezete

Ahhoz, hogy megértsük a zsinat szándékát, ajánlatos figyelmesen elolvasni a Lumen gentium – k. zsinati dekrétum III. fejezetének címét („Az egyház hierarchikus alkotmányáról, különösen a püspökségről”), ami kifejezi az egyház alapvető szerkezetét, melyet az Atyaistentől kapott Fia által, és ami a Szentlélek kiáradásával teljesedett be. A zsinati atyák nem úgy akarták bemutatni az egyház intézményes elemeit, ahogyan azt az „alkotmány” szó sugallhatná a mai modern értelmében véve.  A dokumentum ehelyett a szolgálati vagy hierarchikus papságra koncentrál, ami „nemcsak fokozatilag, hanem lényegileg is különbözik egymástól. Egymásra vannak rendelve; mert mindegyik a maga sajátos módján Krisztus egy papságából részesedik”. (LG 10) A zsinat tehát azt a szolgálatot taglalja, amit a szent hatalommal felruházott férfiaknak ad át az egyház szolgálatára. Ezen belül is a püspökség, a papság, a diakonátus szintjeit vizsgálja, mint ugyanannak az egyházi rendnek a fokozatait.

Püspökök, papok, diakónusok

A hierarchikus jelzővel ezért a zsinat az apostoli szolgálat egyházi rendjét kívánja jelölni Jézus, a Jó Pásztor működésében, valamint belső kapcsolatait. A püspökök mindenekelőtt, és rajtuk keresztül a papok és a diakónusok olyan feladatokat (latinul munera) kaptak, „hogy mindazok, akik Isten népéből valók, s ezért valóságos keresztény méltóságnak örvendenek, szabadon és rendezetten törekedve ugyanarra a célra, eljussanak az üdvösségre” (LG 18).

Kollegiális és közösségi szolgálat

XIV. Leó pápa így folytatta katekézisét: a Lumen gentium több helyütt és hatékonyan emlékeztet ennek az apostoli küldetésnek a kollegiális és közösségi jellegére. Hangsúlyozza azonban, hogy a “hivatal, melyet az Úr népe pásztoraira bízott, igazi szolgálat, melyet a Szentírásban hangsúlyosan „diakoniának”, azaz szolgálatnak neveznek” (LG 24). Így megértjük, hogy Szent VI. Pál 1964-ben miért úgy mutatta be a hierarchiát, mint a Krisztus szeretetéből született valóságot, hogy beteljesítse, terjessze és biztosítsa a hit, a példák, parancsolatok, karizmák kincsének teljes és termékeny átadását, amelyeket Krisztus hagyott egyházának.

Leó pápa végül így fohászkodott:

Kedves testvérek! Imádkozzunk az Úrhoz, hogy küldjön egyházába olyan szolgákat, akik égnek az evangéliumi szeretettől, minden megkeresztelt javának szentelik magukat és bátor misszionáriusok a világ minden részén!

Vezetőkép forrása: Facebook/Vatican News