Budapest elveszett tetődíszei – A Mandl-bérház

A budai Duna-part egyik legfontosabb városi csomópontja a mai Batthyány tér környéke. A tér a 18–19. században még Bomba tér néven volt ismert, nevét a közelben működő katonai fegyverraktárról kapta.
A Fő utca már a középkor óta Buda egyik fő közlekedési tengelye volt, amely a Vár alatti városrészt kötötte össze az északi külvárosokkal. A Batthyány tér arculatát a századfordulón épült Vásárcsarnok határozta meg, amelyhez az újonnan emelt házak koronázópárkányai már tudatosan igazodtak. 
Ebben a fejlődő városi környezetben épült fel 1897–1898-ban a Batthyány utca 2. szám alatti hatalmas Mandl-bérház. Az építtető Mandl Fülöp és Társa divat- és textilkereskedő cég volt, amely női és férfidivatáruval, vászonnal és szőnyeggel kereskedett, üzlethelyisége saját házában, a Fő utcai fronton működött. A megbízás egy reprezentatív, fél háztömböt elfoglaló saroképület létrehozására szólt, amely egyszerre szolgálta az üzleti és lakófunkciókat.
A háromemeletes, eklektikus neobarokk stílusú bérház tervezője Höfler Lajos építész volt, a kivitelezést Hauszmann Sándor építőmester irányította. Höfler Lajos a korszak több budapesti lakóházának tervezőjeként ismert, munkáira jellemző volt a gazdag homlokzati tagolás, a historizáló formakincs és az arányos tömegképzés. A Mandl-bérház esetében is harmonikus, mégis mozgalmas városképi megjelenésre törekedett. 
Az épület három homlokzattal fordult a Batthyány tér, a Batthyány utca és a Gyorskocsi utca felé. Tömegét két hangsúlyos sarokkupola koronázta, a Batthyány utcai főhomlokzat középtengelyét pedig magas, meredek tetőidom emelte ki. Az építkezést már a korábbi barokk térfaltól beljebb kezdték meg, számolva a Fő utca esetleges későbbi kiszélesítésével, ennek következménye a mai napig látható tűzfal az épület oldalán.


A második világháború az épület egyes részeiben súlyos károkat okozott. A Gyorskocsi utcai szárny közvetlen légibomba-találat következtében teljesen megsemmisült, miközben a ház többi része meglepő módon szinte sértetlenül vészelte át az ostromot. Korábbi kutatásaim során még úgy tűnt, hogy a Fő utca felőli sarokkupola is a harcok áldozatául esett. Egy nemrég előkerült, az 1950-es évek elején készült fénykép azonban egyértelműen bizonyítja, hogy a tetőidom a háborút követően még eredeti formájában állt. A legújabb dokumentumok alapján így valószínűsíthető, hogy a kupola nem hadi esemény következtében pusztult el, hanem az 1952 és 1954 közötti tetőfelújítás során bontották le, feltehetően ideológiai megfontolásokból. E döntéssel egy markáns, városképi jelentőségű tetőforma tűnt el Budapest sziluettjéből, megbontva az épület eredeti tömegkompozícióját és a tér arányait meghatározó hangsúlyos saroklezárást. 
A lebombázott Gyorskocsi utcai sarokszárny helyén hosszú ideig üres telek maradt, majd 1979-re felépült a Középülettervező Vállalat tervei alapján egy modern, hatemeletes tömb. Az új épületrész a szocialista korszak funkcionalista szemléletét tükrözte, homlokzata és tömege semmilyen kapcsolatot nem mutatott az egykori díszes Madl-bérházzal. Itt kapott helyet az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, valamint a Műegyetem 2800 négyzetméteres műszaki könyvtára. A mai járókelő aligha sejti, hogy ez a modern tömb valaha a Mandl-bérház szerves része volt. 
A tetőidomaitól megfosztott csonka Mandl-bérház a 2020-as évek elejére leromlott állapotba került Azonban egy, a teljes tetőtér beépítés keretében 2025-re a tetőzete megújult. A tetőátalakítás során a Fő utcai sarkára visszaépítették az 1950-es években lebontott kupolát, az eredetivel megegyező formában és arányokkal. A ház ismét visszanyerte karakteres sziluettjét, amely évtizedeken át hiányzott a budai látképből.

Az örömbe némi aggodalom is vegyül, mivel a lakóház homlokzati felújítása során a historizáló architektúrát egységes fehér kőporos vakolattal vonták be. Ezen a vakolattípuson pár hónap alatt megül a városi por és szennyeződés. A többszöri átvakolás következtében pedig az ornamentika részletgazdagsága tompult, az élek lekerekedtek, az eredeti profilok arányai elmosódtak. A historizáló architektúra értéke éppen a finoman megmunkált részletekben rejlik, amelyek hiteles helyreállítása gondos rétegvizsgálatot és restaurátori precizitást igényelne. 
Mindezek ellenére a Mandl-bérház újjáépített sarokkupolája határozott és reménykeltő üzenetet közvetít. A rekonstrukció azt bizonyítja, hogy egy magánberuházás keretében végrehajtott tetőtér-beépítés is szolgálhatja az eredeti történeti megjelenés visszaállítását, ha a tervezés tisztelettel fordul az épület architektúrája felé. A visszakerült kupola helyrebillentette a sarok arányait, újraértelmezte a ház városképi szerepét, és érzékelteti, mennyit jelent egyetlen tetődísz a teljes kompozíció szempontjából. Budapest számos épülete vár hasonló figyelemre, szakmai igényességre és bátorságra, hogy eltűnt tetőformái és tornyai ismét a város látképének méltó részévé válhassanak.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Budapest elveszett tetődíszei – A Fővárosi Állat- és Növénykert Elefántháza
Vezetőkép: A Mandl-bérház Fő utca sarokrésze a kupolával. Előtérben a földszinten Mandl Fülöp és Társa divat- és textilkereskedés. Forrás: www.pinterest.hu







