Budapest elveszett tetődíszei – A Steiner-bérház

1896-ban, a Ferenc József híd átadásával a Gellért-hegy nyugati lejtői egyik napról a másikra bekapcsolódtak Budapest vérkeringésébe. A mai Szentimreváros helyén addig szőlőkkel tarkított, csendes domboldal húzódott, amelyet a századforduló városfejlődése gyors ütemben alakított át.

A 20. század elején villák és bérházak sorra jelentek meg a hegyoldalon, és néhány év alatt új, polgári arculatú városrész született. A környék különös múltját a Feneketlen-tó története is őrzi. A Duna kanyarulata évszázadokon keresztül agyagot rakott le ezen a területen, amely a 19. század második felében felértékelődött az egyre növekvő építkezések miatt. Téglagyár létesült, az alapanyagot pedig egy nagy agyaggödörből termelték ki. A hagyomány szerint 1877-ben a gödör mélyítése közben a munkások egy felszín alatti vízfolyást vágtak meg, amely rövid idő alatt elárasztotta a területet. Másnapra négy-öt méter mély tó csillogott a helyén, amelyet a döbbent munkások feneketlennek neveztek. A tó környezete csak évtizedekkel később kezdett rendezett formát ölteni. A parkosítás első szakasza 1937-ben indult, a Szent Imre-templom építésével párhuzamosan, végleges arculatát pedig 1960-ra nyerte el.

Ebben a fejlődő városrészben, a hangulatos Fadrusz utcában 1911-ben épült fel a Steiner-bérház. Az építtető és a tervező is  maga Steiner volt, aki építészi munkássága mellett közgazdasági mérnöki végzettséggel is rendelkezett. Saját otthonának megformálásakor visszafogott eleganciára törekedett. Eredeti rajzain még barokkos puttók szerepeltek az utcai homlokzaton, ám végül két karakteresebb figura került a negyedik és ötödik emelet közötti szoborfülkékbe. Bal oldalon félmeztelen, tunikával övezett férfialak állt, jobb oldalon egy nőalak kapott helyet. A feltételezések szerint allegorikus formában a tervező és hitvese jelent meg a falon.

Az épület késő historizáló stílusjegyekkel épült meg. Tömegformálása szimmetrikus, mégis mozgalmas. A középrész enyhén ívelt és visszahúzott, ezzel finom plasztikát ad az utcai homlokzatnak. Az alsó szint rusztikus kőburkolatot kapott, amely erős lábazatként tartja az emeletek vakolt felületeit. Vízszintes osztópárkányok tagolják a szinteket, a függőleges hangsúlyt lizénák, kiugró erkélyek és a tornyok adják. A kovácsoltvas jellegű korlátok díszítik az erkélyeket, a szoborfülkék palotaszerű hangulatot teremtenek.

Az első emeleti lakásokhoz kis terasz kapcsolódott boltíves pergolával. Ezen lakások lakások utcára néző ablakai ívesen emelkednek ki a falsíkból, ami abban az időben ritkaságnak számított. A földszinten balra a házmester lakása nyílt az utcafrontra, vele szimmetrikusan jobbra gépkocsigarázst alakítottak ki, amely a korszakban kifejezetten modern megoldás volt.

A ház leglátványosabb elemei a franciaudvar fölé emelkedő, sokszög alaprajzú tornyok voltak. Ezeket meredek, gúlasisakos lezárás koronázta, csúcsukon díszműbádogos záróelemekkel. A tető két szélét négyszög alaprajzú manzárdtető zárta, amelyek kiegyensúlyozták a kompozíciót. A középső tetősíkon egy jellegzetes félkör alakú tetőablak is megjelent, amely finom, kissé szecessziós karaktert adott az épületnek. A tornyok és a manzárdkupolák, valamint a tetőzet egységesen természetes palafedést kapott.

A II. világháború idején a Móricz Zsigmond körtéren és környékén heves harcok dúltak. A visszaemlékezések szerint a toronysüvegek súlyosan megsérültek, ezért a háború után balesetveszély miatt elbontották őket. Visszaépítésükre nem került sor. Helyükre alacsonyabb, kúp alakú bádogsüvegek készültek, csúcsos záróelemekkel. A manzárdkupolákat szintén bádogborítással fedték be az újjáépítés során a tornyokhoz hasonló lezárással.

Az 1970-es évek elején újabb átalakítás következett. A tető nagy részét azbesztpalával fedték le, és ekkor tűnt el a középsík félköríves tetőablaka is, amely addig sajátos, enyhén szecessziós hangulatot kölcsönzött az összképnek. A manzárdkupolákról és a csonka tornyokról lekerültek a csúcsdíszek, így a ház elveszítette egykori, ég felé törő hangsúlyait.

Az évtizedek során a jobb oldalon álló, nőalakot ábrázoló szobrot statikai problémák miatt eltávolították, így a kompozíció egyensúlya megbomlott, és az eredetileg megálmodott allegorikus páros ma már hiányosan áll előttünk. A homlokzat jelenlegi állapota aggasztó: több díszítőelem sérült, részletek koptak le vagy tűntek el teljesen, a vakolat több helyen javításra szorul. Az épület megérdemelne egy átfogó, korhű szemléletű felújítást, amely nem pusztán állagmegóvást jelentene, hanem az elveszett elemek rekonstrukcióját is. Különösen a tetőzet hiteles helyreállítása volna meghatározó, hiszen a tornyok sisakjai, a manzárdkupolák részletgazdag lezárásai és a középső tetőfelépítmények egykor markáns sziluettet rajzoltak az ég felé. Mai, leegyszerűsített formájában az épület vizuálisan csonkának hat, mintha elveszítette volna koronáját. Egy gondosan előkészített rekonstrukció nem csupán esztétikai értéket teremtene újra, hanem a városrész történeti arculatához is méltó módon kapcsolná vissza a Steiner-bérházat.

(A sorozat hamarosan folytatódik!)

Vezetőkép: A Fadrusz utcai homlokzat az átadás után, 1912. Forrás: www.egykor.hu