Négy éve robbant ki a háború – Európa gazdasága máig fizeti az árát
Pontosan négy évvel ezelőtt, 2022. február 24-én hajnalban Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen. Vlagyimir Putyin elnök „különleges katonai műveletnek” nevezte a támadást, amelynek hivatalos célja a „demilitarizáció” és „denácifikáció” volt. A valóságban az orosz erők több irányból – északról Fehéroroszország felől Kijevre, keletről a Donbász felől, délről a Krím félszigetről – indítottak támadást, Kijev gyors elfoglalásával és az ukrán vezetés leváltásával számolva. A háború, amely sok elemző szerint hetekig tarthatott volna, mára elhúzódó, nagymértékű veszteségekkel járó konfliktussá vált.
Négy év után a háború elhúzódó, magas költségekkel járó konfliktus: Oroszország gazdasága bírja a szankciókat (hadigazdálkodás), Ukrajna légvédelmi készletei szűkösek (tél végéig kérdéses a védelem), mindkét fél kimerült, de egyik sem hajlandó kompromisszumra a kulcskérdésekben (terület, NATO, biztonság). A frontvonalak befagyása és a diplomáciai nyomás ellenére áttörés egyelőre nem látható.
Az orosz-ukrán háború gazdasági hatásai 2026 februárjában, a konfliktus negyedik évfordulóján már rendkívül súlyosak és sokrétűek mind az érintett országokban, mind globálisan és regionálisan (különösen Magyarországon és az EU-ban). A háború elhúzódása miatt a kezdeti sokkhatások (energiaár-robbanás, infláció) mellett tartós strukturális károk alakultak ki: infrastruktúra-rombolás, szankciók miatti izoláció, munkaerőhiány és eltorzult gazdaságok.
Négy éve dúl a háború, és az Európai Unió szankciói mára már nem csupán eszközök a Kreml büntetésére – hanem mélyen átalakították Európa saját gazdaságát is.
2022 előtt az EU gázimportjának 45%-a, olajának 27%-a érkezett Oroszországból. Ma ezek a számok 12%-ra és 2%-ra zuhantak. A RePowerEU-terv keretében 2026-tól fokozatosan teljes tilalom lép életbe: LNG és pipeline gáz importja 2026–2027-ben, olajimport véglegesen 2027 végéig szűnik meg. Ám a diverzifikáció (USA, Norvégia, Katar LNG-je, megújulók gyorsítása) rövid távon drága volt. Az energiaár-robbanás 2022–2023-ban hozzájárult az inflációs hullámhoz, az ipari termelés visszaeséséhez – különösen Németországban és Olaszországban az energiaigényes ágazatokban (vegyipar, acélgyártás). Az árak mára stabilizálódtak, de továbbra is magasabbak a háború előtti szintnél, ami tartósan rontja az európai ipar globális versenyképességét.
A szankciók miatti energiaár-növekedés kumulatívan százmilliárd eurós veszteséget okozott európai háztartásoknak és vállalkozásoknak. Az infláció 2025–2026-ra mérséklődött (EU-átlag 2–4%), de a kezdeti sokk maradandó nyomot hagyott: magasabb kamatkörnyezet, gyengébb fogyasztás.
A Barátság-vezeték leállása (Ukrajna blokkolja az orosz olajat Magyarország felé) újabb feszültséget szült: Budapest szerint zsarolás, Brüsszel szerint orosz érdekvédelem. Szlovákia és más kelet-európai államok hasonló aggályokkal küzdenek. Dél-Európa (Görögország, Málta) a tengeri szankcióktól tart, mert hajózási iparuk sérülhet. Ez mutatja: a szankciók politikailag is költségesek, belső kohéziót tesztelnek.
A kérdés nem az, hogy működnek-e a szankciók – hanem hogy Európa meddig bírja a saját maga által kiváltott költségeket, miközben a háború negyedik évfordulóján továbbra is keresi a békét..
Vezetőkép: MTI/EPA
