Ne maradjunk a világ hamvai között, hanem térjünk meg és építsük újjá magunkat – mondta a Szentatya hamvazószerdán

XIV. Leó pápa a nagyböjti út kezdetén a római Santa Sabina-bazilikában mutatott be szentmisét – adott róla hírt közösségi oldalán a Vatican News. Azt írták, a pápa hangsúlyozta: az Egyház „a bűneiket felismerő közösségek próféciája”. A bűnbánat ezen időszakában, majd a húsvéti három szent napon ünnepeljük az átmenetet a tehetetlenségből Isten lehetőségei felé, még a „nemzetközi jog és a népek közötti igazságosság hamvai” előtt.

„Bűneink felismerése a megtérés érdekében már a feltámadás előérzete és tanúságtétele: azt jelenti, hogy ne maradjunk a hamuban, hanem keljünk fel és építsük újjá magunkat. Így a húsvéti szent három nap, amelyet a nagyböjti út csúcspontján ünneplünk, feltárja majd minden szépségét és jelentését”

– XIV. Leó pápa szerint ezt követeli tőlünk a történelem és a keresztények lelkiismerete: nevezzük nevén a halált, viseljük a jeleit, mint a hamu, „de tegyünk tanúságot a feltámadásról”. XIV. Leó ezt hangsúlyozta első, pápaként bemutatott hamvazószerdai szentmiséjének homíliájában február 18-án, szerda délután, az Aventinus-dombon található Santa Sabina-bazilikában.

Szent VI. Pál próféciája és a hamvak

Ezzel megnyitotta Leó pápa az Egyház nagyböjti útját. Felidézte Szent VI. Pál erőteljes próféciáját, amelyet 1966. február 23-án, a vatikáni bazilikában tartott általános kihallgatáson a hamvazkodás szertartásán mondott el, a modern ember önszuggesztiójáról, saját meggyőződéseinek megerősítéséről és a „hamvak apológiájáról” egy olyan kultúrában, amelyet az „abszurd és a semmi metafizikája” ural. „Ma felismerhetjük az ezekben a szavakban rejlő próféciát, és a homlokunkra kent hamvakban érezhetjük egy égő világ, a háború által szétesett egész városok súlyát: a nemzetközi jog és a népek közötti igazságosság hamvait, a teljes ökoszisztémák és a népek közötti harmónia hamvait, a kritikai gondolkodás és az ősi helyi bölcsesség hamvait, a szentség iránti érzék hamvait, amely minden teremtményben ott lakozik” – fogalmazott Leó pápa.

A Szent Anzelm-templom és a körmenet kezdete

A stációs liturgia az Aventinus-dombon található Sant’Anselmo, Szent Anzelm templomban kezdődött XIV. Leó imájával: „Kísérd jóindulatoddal, irgalmas Atyánk, bűnbánati utunk első lépéseit, hogy a külső szabályok követését a lélek mély megújulása kísérje.” Ezután került sor a bűnbánati körmenetre a Santa Sabina-bazilikához, amely során a szentek litániája hangzott fel. A templomban jelen voltak a Szent Anzelm bencés szerzetesei, a Santa Sabina domonkos atyái, püspökök és bíborosok, valamint a hívek.

Isten népe elismeri bűneit

Prédikációjában, az első olvasmányra és Joel próféta felhívására utalva („Népemet gyűjtsétek egybe, szent közösséggé legyen!” Joel 2,12-18), a pápa emlékeztetett arra, hogy a nagyböjt ma is „a közösség erőteljes időszaka”. „Tudjuk, mennyire nehéz összegyűjteni az embereket és népnek érezni magunkat, nem nacionalista és agresszív módon, hanem szeretetközösségben, ahol mindenki megtalálja a helyét. Valójában itt egy olyan nép formálódik, amely felismeri saját bűneit, vagyis, hogy a gonosz nem feltételezett ellenségektől származik, hanem megérintette a szíveket, a saját életünkben van jelen, és bátran kell szembenézni a felelősségvállalással.”

A bűn után ismerjük el a hibát és változzunk

XIV. Leó ezután hangsúlyozta, hogy „a bűn személyes”, de „a valós és virtuális környezetben ölt testet, amelyet gyakran látogatunk”, „a bűn tényleges ’struktúráin’ belül, amelyek gazdasági, kulturális, politikai, sőt vallási jellegűek”. „Szembe állítani a bálványimádással az élő Istent – tanítja nekünk a Szentírás – azt jelenti, hogy merjük elfogadni a szabadságot és újra felfedezni egy kivonuláson, egy úton keresztül. Már nem bénulunk meg, nem leszünk merevek és biztosak a pozícióinkban, hanem egybegyűlünk, hogy mozgásban legyünk és változzunk. Milyen ritka, hogy olyan felnőttekkel találkozzunk, akik megbánják bűneiket, olyan emberekkel, vállalkozásokkal és intézményekkel, amelyek beismerik, hogy tévedtek!” – állapította meg Leó pápa.

Fiatalok, nagyböjt és egy igazságosabb életmód

Majd rámutatott, hogy a fiatalok minden eddiginél jobban érzik a Hamvazószerda hívását, még a szekularizált környezetben is. „Valójában a fiatalok azok, akik világosan megértik, hogy lehetséges egy igazságosabb életmód, és hogy felelősséggel tartozunk azért, ami rossz az Egyházban és a világban. Ezért ott kell kezdenünk, ahol lehetséges, és azokkal, akik ott vannak” – hívta fel a figyelmet a Szentatya.

A nagyböjt missziós jelentősége

XIV. Leó pápa arra hívott, hogy érezzük át „a nagyböjt missziós jelentőségét”, hogy nyissuk meg az önmagunkon végzett munkánkat „annyi nyughatatlan, jóakaratú ember előtt, akik Isten Országának és az Ő igazságosságának horizontján belül keresik az életük hiteles megújításának módjait”. Joel próféta így buzdít minket: „Miért mondják a népek között: Hol van az ő Istenük?” (Joel 2,17) És ez a nagyböjti időszak a pápa szerint olyan megtérésekre, „fordulatokra” buzdít minket, amelyek „hitelesebbé teszik üzenetünket”. Ezzel a bűnbánattal a húsvéti szent három napban részt veszünk majd „a halálból az életbe, a tehetetlenségből az Isten lehetőségeibe való átmenetben”.

A nagyböjti „statio” és a vértanúk tanúságtétele

Húsvét felé vezető utunk úttörői az ókori és a kortárs vértanúk. A nagyböjti „stációk” ókori római hagyománya, amelyek közül Szent Sabina stációja az első, „nevelő jellegű: utal mind a zarándokkénti útonjárásra, mind a vértanúk „emlékeinél” való megállásra – statio –, ahol Róma bazilikái épültek.” Számtalan magról van szó, „amelyek előkészítették a bőséges aratást, amelyet learathatunk”. A nagyböjt, ahogy Máté evangéliuma is sugallja, „megszabadít minket attól, hogy mindenáron magamutogatók legyünk” (vö. Mt 6:2, 5, és 16) és arra tanít, hogy ehelyett azt lássuk, „ami születik, ami növekszik, és arra ösztönöz, hogy szolgáljuk azt”. Így azok, akik titokban böjtölnek, imádkoznak és szeretnek, a pápa szerint összhangban vannak az élet Istenével: „Őhozzá forduljunk józansággal és örömmel egész lényünkkel, egész szívünkkel” – zárta homíliáját Leó pápa.

A prédikáció után az áldás és a hamvazkodás következett a szertartáson. Angelo De Donatis bíboros, főpenitenciárius helyezte a hamvakat Leó pápa fejére, aki ezután elvégezte a hamvazást a hívek körében.

Vezetőkép forrása: Facebook/Vatican News