Január 30-án, a keleti keresztény hagyományban – elsősorban a görögkatolikus és ortodox egyházakban – ünnepeljük a Három Szent Főpap (vagy Három Szent Hierarcha) közös emléknapját: Nagy Szent Bazilt (Vazult), Teológus Szent Gergelyt (Nazianzi Gergelyt) és Aranyszájú Szent Jánost.
Ez a nap különleges, mert a három ókeresztény egyházatya mindegyike rendelkezik saját egyéni ünnepnappal is januárban (Bazil január 1-én, Gergely január 25-én, János relikviáinak ünnepe január 27-én – a nyugati naptárban János november 13-án van), mégis együtt, egy közös szinaxisban (összegyűlésben) tiszteljük őket. Az ünnep célja nem csupán a hármójuk együttes megünneplése, hanem az egység hangsúlyozása: nincs köztük rangsor, versengés vagy elsőbbség – mindhárman egyenlő módon szolgálták Krisztust és az Egyházat.
Az ünnep eredete és a csodálatos látomás
Az ünnep története a 11. század végére nyúlik vissza, I. Alexiosz Komnénosz bizánci császár uralkodása idején (1081–1118). Konstantinápolyban heves viták robbantak ki a hívők és teológusok között: melyik a legnagyobb a három közül? Egyesek Bazilt dicsérték mélységes teológiája és szerzetesi szabályzata miatt („Nagy”), mások Gergelyt a Szentháromság-tan kimagasló kifejtése miatt („Teológus”), ismét mások Jánost páratlan prédikációi és szociális érzékenysége miatt („Aranyszájú”).
Ezek a csoportok („baziliánusok”, „gregoriánusok”, „ioanniták”) olykor súlyos megosztottságot okoztak az egyházban. Ekkor, 1084 körül (vagy a források szerint kicsit később) Szent Mauropus János (John Mauropous), Euchaita (ma Avkat, Törökország) metropolitája – költő, himnuszíró és tudós püspök – kapott isteni kinyilatkoztatást.
A hagyomány szerint álmában (vagy látomásában) először külön-külön, majd együtt jelent meg előtte a három szent. Egy hangon szólaltak meg:
„Látod, mindhárman Istennel vagyunk, és semmi viszály vagy versengés nem választ el minket. Mindannyian a nekünk adott időben, helyen és a Szent Lélek sugallatára tanítottuk, ami az emberek üdvösségéhez szükséges. Nincs közöttünk első, második vagy harmadik. Ha az egyikünket segítségül hívod, a másik kettő is azonnal veled van. Mondd meg azoknak, akik miattunk veszekednek, hogy ne okozzanak szakadást az Egyházban! Amikor földön jártunk, minden erőnkkel az egységet és békét szolgáltuk. Vonj össze három emléknapunkat egy közös ünneppé, és komponáld meg a himnuszokat, szolgáltatást! Ha így tisztelnek minket, közös közbenjárásunkban részesítjük őket.”
A látomás után Mauropus János kibékítette a feleket, és gondosan kiválasztotta január 30-át a közös ünnepre – mivel mindhárom atya januárban kapta meg egyéni emléknapját, így a hónap „pecsétje” lett ez a nap. Ő maga állította össze a mai napig használt istentiszteleti szövegeket (troparion, kontakion, kánonok stb.).
A három szent főpap rövid bemutatása
- Nagy Szent Bazil († 379, Caesarea püspöke): A keleti szerzetesség atyja, a Bazil-liturgia szerzője, szociális intézmények (Basiliász) alapítója, a Szentháromság-tan védelmezője az ariánusok ellen. Jelzője: „Nagy” – életszentsége, szervezőkészsége és teológiai mélysége miatt.
- Teológus Szent Gergely (Nazianzi, † kb. 389/390): A Szentháromság-tan legkiválóbb teológusa („Teológus”), költő, szónok. Barátság fűzte Bazilhoz (közös tanulás Athénban). Rövid ideig konstantinápolyi püspök, de inkább visszavonult életet választott.
- Aranyszájú Szent János († 407, Konstantinápoly érseke): A prédikáció mestere („Aranyszájú” – Chrysostomos), szigorú aszkéta, a szegények és elnyomottak védelmezője. Konfliktusba került a hatalommal (Eudoxia császárnéval), száműzték, mártírhalált halt.
Mindhárman a 4. században éltek, kortársak voltak (Bazil és Gergely barátok), és kulcsszerepet játszottak a niceai hitvallás védelmében, a hit dogmáinak tisztázásában.
Üzenet ma
Az ünnep erőteljesen emlékeztet Szent Pál intelmére: „Mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok, én Apollóé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. Hát részekre szakítható-e Krisztus?” (1Kor 1,12–13). A szentek nem magukra irányították a figyelmet, hanem Krisztusra mutattak – mint a Hodigitria-ikonon az Istenszülő Jézusra mutat.
Ma, amikor sokszor személykultuszok, frakciók, „kedvenc tanítók” köré csoportosulnak az emberek, ez az ünnep azt hirdeti: a szentek útjelzők Isten felé, nem végcélok. Közös imájukban közbenjárnak értünk, ha egységben tiszteljük őket.
Az ünnepen a keleti egyházakban piros miseruha, külön troparion és kontakion hangzik el:
„Troparion (1. hang): Legyetek üdvözölve a három nagy világosság, az Egyház oszlopai és oszlopai…”
Sok helyen Görögországban és a diaszpórában ez a nap a görög betűk, oktatás és tudomány ünnepe is, mivel a három atya a klasszikus görög műveltséget ötvözte a keresztény hittel.
Az Atyáktól származó idézet forrása: The Synaxarion, The Lives of the Saints of the Orthodox Church, Volume 3, Holy Convent of the Annunciation of Our Lady, Ormylia, 2001, 120.
