Fogatlan a brit oroszlán – leépült a hadsereg, üresek a harcias szólamok

Európa nagy részén mosolyogva fogadták a hírt, mely szerint a szóban igen harcias britek mindössze 1, azaz egy katonát küldtek el Grönlandra, felderítőként. A szigetország honlapjain számtalan tréfás megjegyzés jelent meg: volt aki azt feltételezte, hogy biztosan egy 007-es ügynököt küldtek, mások Mr.Bean-re „gyanakodtak”.

Bárhogy is legyen, most eljött az igazság pillanata Nagy-Britannia számára. Brüsszel egy 100 ezer fős hadsereget toborozna az „orosz veszély” ellen, de kiderült, hogy az ukrajnai tűzszünet esetére a britek mindössze 7.500 katonát tudnak felajánlani. Számos forrás szerint a „hajlandó” országokból jó ha összejön 30-40 ezer fő erre a célra, amely szinte elhanyagolható lesz egy ekkora frontszakaszon miközben Ukrajnában jelenleg körülbelül 700 ezer orosz katona harcol.

A britek fejében még mindig él a katonai nagyhatalom tudata, de a valóságban a következő évtizedben katonai katasztrófa felé tart – írta az Unherd.com.  A cikk szerint a katonai költségvetésben jelenleg egy 28 milliárd fontos lyuk tátong. Legutóbbi könyvében, a The Rise and Fall of the British Army 1975-2025-ben Ben Barry nyugalmazott dandártábornok arra figyelmeztetett, hogy

„Ha a harcképesség gyengeségeit nem orvosolja a kormány (…) a brit hadsereg egységeinek és alakulatainak bevetése növeli az elkerülhető veszteségek és kudarcok kockázatát”.

Barry azt írta, hogy 2012-re Nagy-Britannia telepíthető harci ereje már egyharmadával csökkent 2009-hez képest. Az öregedő repülőgép-hordozókat és sugárhajtású repülőgépeket korán leépítették, tapasztalt tiszteket elbocsátottak, és a haditengerészet, a légierő és a hadsereg személyzetét csökkentették. 2014-ben Robert Gates volt amerikai védelmi miniszter kijelentette, hogy Nagy-Britannia hamarosan nem lesz „képes teljes körű partner lenni, mint korábban”.

Az éppen aktuális miniszterelnökök már mindenkinek mindent megígértek, kezdve az Egyesült Államok kisegítéséről Grönland ügyében, folytatva a már említett „orosz veszély” elleni küzdelemben való részvételről, és a 2021-ben tett  ígéretükről – miszerint követik az Egyesült Államokat az ázsiai és csendes-óceáni államokból álló koalícióban -, amely Kína ellen léphet fel, ha szükséges. De ott kívánnak maradni Közel-Keleten is, ahol a brit érdekek összefonódnak a terrorizmus, a migráció és a kereskedelem kérdéseivel.

Ezeknek az ígéreteknek azonban jelenleg semmilyen fedezetük nincs.

 

A hadsereg létszáma jelenleg 72.500 fő, amely 1800-as évek óta (!) a legalacsonyabb. A brit erők gyengesége ma már közismert, de a megerősítésükre irányuló tervek messze nem meggyőzőek. Keir Starmer tavaly megígérte, hogy 2027-re a GDP 2,3%-ról 2,5%-ára emeli a védelmi kiadásokat, miközben a 2030-as évekre 3%-ot ígért, akkor „ha a gazdasági és fiskális körülmények ezt megengedik”.

A pénzhiány fontos, de Nagy-Britannia azzal is küzd, hogy olyan embereket találjon, akik hajlandóak és képesek az egyenruhában szolgálni. A hadsereg és a haditengerészet 2010 óta minden évben elhibázta a toborzási célokat. Mark Maguire, a Maynooth Egyetem tanára szerint, aki a brit hadsereg alapját képező emberek és kultúrák erózióját vizsgálja:

„Ha elmész azokba a városokba, ahonnan a legtöbb katona származott, ma már senkit sem találsz aki ebben gondolkodna. A hagyományos munkásosztálybeli férfiak áramlása a hadsereg fele már abbamaradt.”

Az elmúlt 20 évben a 18-27 évesek száma, akik büszkék arra, hogy britek és hajlandóak harcolni és ha kell, meghalni az országért, drasztikusan csökkent. De a probléma még mélyebb. Maguire azt állítja, hogy „minden fejlett gazdaságnak most már önfeláldozási problémája van”, vagyis nehezen tudnak olyan embereket találni, akik hajlandóak a veszélyt vállalni.

Az erőszakkal kevés ismeretünk van a filmeken és híreken túl, miközben a halál kemény valóságát gondosan karanténban tartják orvosi épületekben. Ez felfoghatatlanná teszi az emberek számára, hogy valójában mit is jelent a háború”.

A toborzást tovább nehezíti a magas droghasználat, az elhízás, általános testi gyengeség, valamint a mentális fogyatékosság. 2024-ben kiderült, hogy a brit reguláris erők több mint ötöde egészségügyi problémák miatt nem volt „teljesen bevethető” vagy telepíthető a laktanyán kívülre.

Nagy-Britannia hanyatló, középrangú ország. Miért tesz úgy, miközben a világ távoli sarkaiban próbál működni, mintha még mindig nagy birodalmi hatalom lenne? Ezt a kérdést mindig érdemes feltenni, amennyiben nyomást gyakorolnak vezetőinkre, hogy félretegyék hiúságukat, és alaposan gondolják át, mely katonai törekvések valóban létfontosságúak Nagy-Britannia érdekei szempontjából – írta az Unherd.

Forrás: Unherd, Vezetőkép: Getty Images