Teremtésvédelem a 21. században: kritikus ásványok, hatalmi játszmák és az evangélium üzenete

A 21. század „új olaja” nem a fekete arany, hanem a kritikus ásványok: lítium, kobalt, ritkaföldfémek, melyek nélkül nincs zöld átmenet, nincs elektromos autó, nincs okostelefon vagy precíziós fegyver. 2026 elején ezek az erőforrások nem csupán gazdasági kincsek, hanem geopolitikai fegyverek, melyekkel nagyhatalmak vívják csatáikat. Kína toronymagasan vezet: a ritkaföldfémek bányászatának 60-70 százalékát, feldolgozásának pedig 85-90 százalékát uralja, hasonlóan a kobalt és lítium finomításához. Keresztényként nem hagyhatjuk figyelmen kívül: ez a dominancia nem csak hatalmi játék, hanem a teremtés rombolása és az emberi méltóság sárba tiprása.

A kritikus ásványok (critical minerals) – mint a lítium, kobalt, nikkel, grafit, ritkaföldfémek (rare earth elements, REE) és mások – a zöld energiaátmenet, a high-tech ipar és a védelmi technológiák alapkövei. Ezek nélkülözhetetlenek az elektromos autók akkumulátoraihoz, szélturbinákhoz, napelemekhez, félvezetőkhez és precíziós fegyverrendszerekhez. 2026 elején a geopolitikai feszültségek tovább élezik a versenyt ezekért az erőforrásokért, ahol Kína dominanciája központi kockázatot jelent.

Ferenc pápa Laudato Si’ enciklikájában világosan fogalmaz: a Föld a közös otthonunk, amelyet felelősen kell óvnunk. „Mindent összefügg mindennel” – írja a Szentatya, hangsúlyozva, hogy a környezeti pusztítás mindig a legszegényebbeket sújtja leginkább.

Gondoljunk csak a Kongói Demokratikus Köztársaságra, ahol a világ kobaltjának 70 százalékát bányásszák: gyermekmunkával, mérgező hulladékokkal, szennyezett vizekkel. Ezek a bányák nem csupán nyersanyagot termelnek ki, hanem szenvedést és betegséget is – mindez a mi okostelefonjaink és elektromos autóink miatt.

Kína a kritikus ásványok ellátási láncának uralkodója: a ritkaföldfémek bányászatának ~60-70%-át, feldolgozásának pedig ~85-90%-át ellenőrzi. Hasonlóan magas arányt birtokol a kobalt (68%), nikkel (65%) és lítium (60%) finomításában. Ez nem véletlen: évtizedes állami támogatások, olcsó energia és lazább környezetvédelmi szabályok építették fel ezt a pozíciót. 2025-ben Kína exportkorlátozásokat vezetett be nehéz ritkaföldfémekre (pl. dysprosium, terbium) és akkumulátor-anyagokra, válaszul amerikai vámokra. Bár ezeket 2026 végéig felfüggesztették, a lépés világosan mutatta: Peking geopolitikai eszközként használja az ásványokat. Ez növeli a nyugati ellátási láncok sérülékenységét, különösen az AI, védelmi és zöld technológiák terén.

Kína exportkorlátozásai – mint a 2025-ös nehéz ritkaföldfémekre vonatkozó tilalom – világosan mutatják: ezek az ásványok fegyverek a kereskedelmi háborúkban. Az USA és az EU válaszul saját bányászatot és „friendshoring”-ot épít ki megbízható partnerekkel, mint Ausztrália vagy Kanada.

Trump keményvonalas politikája talán csökkenti a függőséget, de nem oldja meg az etikai krízist. Afrika és Latin-Amerika országai, ahol a lítium és kobalt rejtőzik, gyakran áldozatai ennek a versengésnek.

Keresztényként a megoldás nem a hatalmi harcban rejlik, hanem a szolidaritásban

A pápa hívása a „környezeti igazságosságra” sürget minket: támogassuk a fenntartható bányászatot, az innovációt, amely helyettesítő anyagokat talál. A katolikus egyház már most aktív: Latin-Amerikában és Afrikában egyházi szervezetek harcolnak a bányavállalatok túlkapásai ellen, védve a helyi embereket.

2026-ban, a hatalmi játszmák idején ne feledjük: a teremtésvédelem nem opcionális, hanem az evangélium lényege. Végül, imádkozzunk a döntéshozókért, hogy ne a profit, hanem az ember és a teremtés legyen az első. Csak így építhetünk egy igazságos világot, ahol a kritikus ásványok nem háborút, hanem békét szolgálnak.

Vezetőkép: illusztráció