A Romzsa Tódor vértanú püspök életét feldolgozó film január közepétől látható a mozikban
Kevés olyan sors van a 20. századi magyar történelemben, amely ennyire csendes elszántsággal, belső fegyelemmel és tragikus következetességgel íródott volna, mint Romzsa Tódor görögkatolikus vértanú püspök élete. Nem volt forradalmár, nem szervezett ellenállást, nem szónokolt tömegek előtt. A hatalom mégis szemében veszélyessé vált… Bokor Attila róla szóló filmje január 15-én érkezik a mozikba. – írja a Magyar Kurír.
Romzsa Tódor 1911-ben született Kárpátalján, egy olyan világban, ahol a határok gyorsabban változtak, mint az emberek élete. Gyermekkorától fogva fegyelmezett, visszahúzódó alkat volt, akit sokkal inkább érdekelt a tanulás és az elmélyülés, mint a látványos érvényesülés. Kortársai szerint már fiatalon volt benne valami megmagyarázhatatlan nem harsány, de másokra is erősen ható nyugalom.
Pappá szentelése után Rómában tanult, ahonnan kiváló nyelvtudással, széles látókörrel tért haza. Nem volt naiv. Pontosan látta, milyen történelmi erők feszülnek egymásnak Kárpátalján. Amikor 1944-ben, mindössze 33 évesen püspökké szentelték, már tudta, hogy a sors nehéz feladatot mért ki rá. A háború után a szovjetek gyorsan és könyörtelenül láttak munkához: a görögkatolikus egyházat meg akarták szüntetni, beolvasztani, eltörölni.
Romzsa nem volt látványosan lázadó. Nem kiáltványokat írt, nem konfrontálódott nyíltan. Egyszerűen nem írta alá azt, amit nem tudott vállalni. Nem volt hajlandó áttérni, és nem volt hajlandó megtagadni közösségét. Apró, emberi gesztusai – egy látogatás, egy csendes bátorító szó, egy el nem mondott, de érezhető „itt vagyok” – többet jelentettek a híveknek, mint bármilyen hangzatos beszéd.
Kevesen tudják róla, hogy szenvedélyesen szeretett sétálni. A természet közelsége számára nem kikapcsolódás volt, hanem imádság. Ragaszkodott a saját napirendjéhez: ugyanabban az időben kelt, dolgozott, imádkozott. Ez a belső fegyelem tette lehetővé, hogy akkor is ember maradjon, amikor körülötte minden az embertelenség felé sodródott.
A hatalom nem felejtett. 1947 őszén egy balesetnek álcázott támadás érte, majd nem sokkal később a munkácsi kórházban álruhás KGB-ügynök jutott be hozzá, aki halálos adag mérget, kuráre injekciót adott be neki. Romzsa Tódor 1947. november 1-jén hunyt el. Halála nem volt nyilvános, nem volt drámai. Éppen ez benne a legmegrázóbb. Egy élet, amelyet csendben éltek, csendben is próbáltak eltüntetni, s ami mégsem sikerült.
Romzsa Tódor története túlélte a rendszereket, az ideológiákat, a hallgatást. Ma már boldoggá avatott püspökként tisztelik, de emberi arca talán most kerül igazán közel hozzánk. 2026. január 15-én érkezik a mozikba a Bokorfilm forgalmazásában az a magyar film, amely az életének utolsó szakaszát dolgozza fel; egy esendő, mégis rendíthetetlen pap portréját tárja a közönség elé. Egy olyan emberét, aki nem akart hős lenni, csak hűséges a hitéhez, közösségéhez, és akinek a története ma is fájón aktuális.
A nyolc nyelven beszélő, rendkívül intelligens, a közösségért minden áldozatra kész püspököt a filmben Dér Zsolt formálja meg, mellette a további figurákat Lux Ádám, Bezerédi Zoltán, Kakasy Dóra, Magyar Attila, Jakab Tamás, Péteri Lilla, Quintus Konrád, Gere Dénes és Cserna Antal alakítják.
Bokor Attila rendező filmje a Nemzeti Filmintézet támogatásával a Cinecom gyártásában készült, Bokor Péter producer közreműködésével. A megtörtént eseményeket feldolgozó alkotás forgatókönyvét a rendező, Bokor Attila (56 csepp vér, Hazám, hazám) írta, operatőre a Kossuth-díjas Máthé Tibor (Az én XX. századom, Ópium – Egy elmebeteg nő naplója, Jutalomjáték), látványtervezője Tóth Andrea (56 csepp vér, Mancs, Itt érzem magam otthon), jelmeztervezője Balai Zsuzsa (Hajnali láz, Az énekesnő, A színésznő). A Romzsa Tódor vágója Király István (Valami Amerika, Futni mentem, Kontroll, Kincsem), a zenéjét pedig Pejtsik Péter (Torzók, Fehér Isten, Ferenc pápa: Buenos Airestől a Vatikánig) szerezte.
Forrás: Magyar Kurír. Vezetőkép: Magyar Kurír.
