„Szétszakít és összerak” – Új lemezzel rukkolt elő a Neonhal együttes!
Interjú Nagy Imre Tamással
Alig néhány nappal ezelőtt debütált a debreceni bázisú Neonhal együttes „Szétszakít és összerak” címet kapó nagylemeze. A kilenc dalt tartalmazó lemez stílusjegyeit tekintve teljesen beleilleszkedik a zenekar által kezdetektől képviselt rock, underground hangzásvilágba.
Fantasztikus gitár riffek, erős keresztény töltetű mondanivaló és egy csepp emberízű valódiság, a média által elénk rakott hamisság tengerében. Nekem ezt jelenti a Neonhal új lemeze.
A dalszerzővel, Nagy Imre Tamással beszélgettünk, így mélyebb betekintést kaphatunk a dalokról és arról, hogy miért búcsúzik a Neonhal zenekar jelen formájában.
2025 végéhez közeledve adódik a kérdés, mi történt veletek az évben?
Ez az év sok szempontból vízválasztó a Neonhal történetében. Tavaly ősszel kezdtünk dolgozni a most megjelent lemezünk anyagán. Az előző albumhoz (Jegyed van az életre – 2024) hasonlóan most is Kovács Károly zenész, producer, hangmérnök barátunkat kerestük meg, hogy az általa működtetett KÁ stúdióban dolgozzunk együtt. Januárban kezdődtek az előzetes munkálatok, ezek során Karesszal együtt végigfutottunk a rögzíteni kívánt dalokon. Itt mindjárt ki is rostálódott három szerzemény, így a maradék kilenccel vágtunk bele a felvételekbe. A tavaszi hónapokban rögzítettünk mindent, nyár közepén már kész is volt néhány nyers mix, aztán őszre lett kész a végleges anyag. Közben persze koncerteztünk is, jártunk klubokban akusztikus műsorral, meg fesztiválok nagyobb színpadain is megfordultunk.
A csapat szokásos augusztusi pihenője – nyaralás, ilyesmi – közben vettem észre, milyen jól érzem magam a bandával kapcsolatos teendők, háttérmunkák nélkül. Rájöttem, hogy elvesztettem a zenekari létben való feltétel nélküli hitemet. Korábban is éreztem már így – ki nem, aki egy csapatban dolgozik? -, de ez az érzés most mindennél elsöprőbb volt. Nem akartam újra felvenni a fonalat szeptemberben és folytatni a közös munkát a többiekkel. Furcsán hangozhat ez, hiszen én vittem a szerzeményeket a bandába, amelyeket közösen hangszereltünk, de valahogy úgy éreztem, rossz irányba tartunk. Kezdtünk valahogy “tündibündivé” válni, amitől alapvetően viszolyogtam. Nem volt más választásom, mint “ledobni a bombát”, azaz bejelenteni, hogy visszavonulót fújok. Azt terveztem, hogy hónapokig nem is nyúlok hangszerhez és aktív “semmittevéssel”, feltöltődéssel telnek majd a napjaim.
Akkor ez a belső vívódás áll amögött is, hogy “Szétszakít és összerak” lett az új lemez címe?
A fent elmondottak fényében úgy tűnhet, hogy a szakítás inspirálta a címet. Nem így van, hisz az még a felvételi munkálatok közepén született. Keresgéltünk, mi lehetne igazán frappáns, először nyilván a konkrét dalcímeken futottunk át, aztán egyszer csak beugrott a Veled teljesebb című dal egyik sora: Szétszakít és összerak. Egy negatív és egy pozitív jelentéssel bíró szópár. Most, a történtek ismeretében tökéletesen lefesti azt a helyzetet, amiben a lemez végül megjelent. Érdekes egyébként, mert a szövegek az utóbbi két évben születtek – ezeken állandóan agyalok, sokszor újraírom a nyers változatokat, rakosgatom a szavakat ide-oda -, de sok közülük már egyértelműen arra utal, hogy másfelé akarok tovább menni, mint a többiek.
A ti esetetekben azt hiszem, nem kérdés, hogy mindenki a saját hangszerén járult hozzá a felvételhez. Adódtak emlékezetes pillanatok az alkotás során?
Igen én hoztam a demókat próbára, s ezeket együtt dolgoztuk ki a próbahelyen. A Neonhal mindig is klasszikus módon működött. Nem úgy, mint oly sok mai banda, hogy mindenki otthon, a kis házi stúdiójában agyal a szólamán és ide-oda passzolgatjuk az ötleteket. A számok organikus módon készültek, épültek, alakultak, bár a rögzítésük folyamán eltértünk a bevett sémákból. Először Györki Szilvi jött a dobfelvétellel, aztán én játszottam fel a gitártémáimat, felénekeltem mindent, s utána következett Keveházi Tamás a szólókkal, vokálokkal, végül pedig Mészáros Peti a basszussal. Nagyon jó, hogy Kovács Karesz precízen vezette a felvételi naplót, mert néha már én magam sem tudtam követni, pontosan hol járunk.
Mondanivaló szempontjából melyik dalt érzed magadhoz a legközelebb?
Ez nehéz dió… Bevallom, mire a lemez elkészült, jópár dalt meglehetősen távol érzek magamtól. Némelyik esetében egyenesen csodálkozom: “Jé, ezt én írtam?” Vannak persze köztük olyanok, amelyek közelebb állnak a szívemhez és amelyeket a továbbiakban is játszani akarok majd. Például a “Keretre feszít” , ami egyszerre szól Isten mindenütt, mindenben való csodálatos és felfoghatatlan jelenlétéről és arról, hogy időnként ki kell lépnünk a kényelmesnek tűnő, de megcsontososott élethelyzetekből. Az “A legnagyobb kaland” is hasonló indíttatású, egy jó, lendületes rockdal, azt is bírom. Eredetileg az egész albumot ilyen húzós dalokkal képzeltem el, de aztán bekerültek olyan számok, amelyek némileg árnyalják az összképet. Elindulós, nekilódulós, új utakra evezős dal még a Hömpölyög is, ez is előrevetíti némileg a szakítást.
Vannak kedvenc soraid a lemezről?
Az előbb említett Hömpölyög egyik versszakának sorai ugranak be kapásból: “Nem ott vagyok már, ahonnan eljöttem és most magamban rendet is kéne tenni még, mert ezzel adós vagyok rég.” Azt hiszem, ez kifejezi a mostani lelkiállapotomat és azt is, milyen alapvető érzések mentén kell most újradefiniálnom az alkotói munkám és azon keresztül az egész Neonhal sztorit.
Érdekes, hogy ezt mondod, mert első hallgatásra pont a “Hömpölyög” volt, ami kitűnt valamelyest nekem a pop/rock dalok ölelésében a maga absztraktabb, keleti dallamokra emlékeztető Outro-jával és a dalszövegével is. Hogyhogy ilyen experimentális irányba indultatok el?
Az ötlet, hogy ilyen hosszú, monoton zenei alapokon nyugvó, lassan hömpölygő szólórész legyen a dal második felében, a próbák alatt született meg. Egyébként tulajdonképpen erről kapta a címét a szám. Keve általában gondosan megírt szólókat játszik, itt a felvételek során többet is felvett, amelyekből aztán Karesszal kicsipegették a legjobb részeket. Szerinte nem volt tudatos a keleties hangulat. valahogy ezt kívánta az ismétlődő, egyszerű alap. Az évek során nyilván kialakultak, kiforrtak a Neonhalra jellemző stílusjegyek és valahol mindig ugyanabból a forrásból építkezünk, de minden egyes dal egyben egy külön világ is. A Hömpölyög is egy újabb szín a palettán.
Előadjátok még zenekari formában a lemez anyagát valahol élőben?
Debrecenben, a Stage Underground Music Clubban mutattuk be az anyagot december 13-án, s ez egyben e formáció búcsúfellépése is volt. Több alkalommal tehát sehol sem lépünk már fel együtt. A többiek hárman folytatják a közös zenélést, a Neonhal nevet pedig – alapítóként – én viszem tovább, egyelőre egyedül.
Így a lemez elkészültével azért érzel némi megelégedettséget? Meddig szokott ez tartani nálad, néhány hét, hónap vagy már másnap fogod a gitárt és írod az új dalokat?
Minden egyes lemez egy mérföldkő az úton, de ezeket a mérföldköveket én egyből magam mögött is hagyom, hiszen új és izgalmas intellektuális kalandok várnak. Ne érts félre, ez nem azt jelenti, hogy leszólom épp azt, amit én (is) alkottam, de egy új album mindig csak egy bizonyos pillanat lenyomata. Abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy nem tudom, milyen az ihlethiány, az agyam állandóan új zenéken, szövegeken kattog. Most is, amikor beszélgetünk már itt van benn a következő album vázlata, születnek az új számok. Persze van abban valami szomorú, hogy a Szétszakít és összerak után már elmarad a hagyományos promóciós folyamat, nem lesznek zenekari koncertek, klipek sem készülnek. Ahhoz túl jó lemezanyag ez, hogy veszni hagyjuk, ezért is publikáltuk, de a népszerűsítésében már nem veszünk részt közösen.
Tekintve, hogy ezek szerint új vizekre evezel 2026-ban, milyen célok fogalmazódtak meg benned az előtted álló időszakra nézve?
A tervem, miszerint kicsit hátradőlök és nem alkotok egy ideig, dugába dőlt. Köszönhető ez egy meghívásnak a Petőfi TV Akusztik című műsorába, ahol november végén már be is mutatkozott az egyszemélyes, akusztikus Neonhal. Mélyvíz volt, de a tapasztalatok és visszajelzések azt mutatják, ez az intim, személyesebb hangvételű produkció is megáll a lábán. Tavasztól egy nyolc-tíz állomásos turnéra indulok és mint említettem, tervezem a következő lemezanyag rögzítését. Ennek nyilván anyagi vonzatai is vannak, először stabil pénzügyi feltételeket kell teremteni és utána jöhet a felvétel. Annyi már most biztos, hogy akusztikus, folkos és puritán anyag lesz, amin néhány zenészbarátom is közreműködik szájharmonikán, trombitán, csellón és ütőhangszereken.
