Kik voltak valójában a „három királyok”?

A karácsonyi történetek egyik legismertebb jelenete, amikor a „három királyok” ajándékot hoznak a kis Jézusnak. A Biblia azonban sehol sem említi, hogy ők királyok lettek volna, sőt, a számukat sem írja. Máté evangéliuma szerint „bölcsek” – görögül magoi – érkeztek „Napkeletről”, hogy imádják „a zsidók királyát” (Máté 2:1–2).

 

Kik voltak a „magoi”-k?

A magoi kifejezés az ókori Mezopotámia területén élő perzsa és méd pap-tudósokra utal. Ők voltak a kor „csillagászai és asztrológusai”, akik az ég mozgásait tanulmányozták, de vallási és bölcseleti kérdésekkel is foglalkoztak.A „mágusok” elnevezés innen származik – eredetileg nem varázslókat, hanem tudós papokat jelentett. A történészek nagy része egyetért abban, hogy ezek a bölcsek Perzsiából vagy Babilonból indulhattak útnak, ahol több évszázaddal korábban élt Dániel, a zsidó próféta, aki magas rangot viselt a babiloni udvarban.

 

Dániel idejében – a „mágusok” vezetője

Ahogy láttuk, Dániel 2:48 szerint Nabukodonozor király Dánielt tette a „bölcsek” (mágusok) fejedelmévé:

רַב־חַרְטֻמַּיָּא (rav chartummayya) → „a varázslók/mágusok főnöke”.

Ezek a „bölcsek” (arámiul chartummim, később görögül magoi) a babiloni tudós papi kaszthoz tartoztak. Ők voltak az asztrológusok, csillagvizsgálók és álomfejtők – a „tudomány emberei” az ókorban.

Amikor Dániel lett a vezetőjük, Isten embere került a pogány bölcsek fölé, és ő közvetítette számukra az igaz Isten kijelentését. Így Dániel befolyása alatt a mágusok tanításaiban megmaradt az egy igaz Isten és a Messiás várása – generációkon át.

A Dániel könyvében található „hetven hét” prófécia (Dániel 9:24–26) a Messiás eljövetelének idejét határozza meg, így valószínű, hogy a napkeleti bölcsek ismerték és megőrizték Dániel írásait, és ezek alapján várták a „Zsidók Királyának” megjelenését.

„Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy véget érjen a gonoszság, bepecsételtessék a bűn, eltöröltessék a vétek, és elhozzák az örök igazságot, bepecsételtessék a látomás és a próféta, és felkenjék a szentek szentjét.
Tudd meg azért és értsd meg: attól az időtől fogva, amikor elhangzik a szó, hogy Jeruzsálem újjáépíttessék, a Messiás fejedelemig hét hét és hatvankét hét lesz; és újra megépíttetik térrel és kőfallal, de viszontagságos időkben. A hatvankét hét után pedig kiirtatik a Messiás, és senkije sem lesz…”(Dániel 9:24-26)

A „hetven hét” (77 évhét) jelentése

A „hét” (héberül: shabuá) hét évet jelent.
Tehát:
70 hét × 7 év = 490 év
Ez az időszak „a te népedre”, vagyis Izraelre szól.

A prófécia három részre oszlik:
1. 7 hét (49 év) — Jeruzsálem újjáépítése -beteljesedett
2. 62 hét (434 év) — a Messiás megjelenéséig – beteljesedett
3. 1 hét (7 év)— az utolsó hét, a végidők nagy hetes időszaka

Mikortól számítjuk a hetven hetet?

 „…attól az időtől fogva, amikor elhangzik a szó, hogy Jeruzsálem újjáépíttessék…” (Dán 9:25)

Ez a parancs Artaxerxész perzsa király rendelete volt Kr. e. 445-ben, amikor Nehemiás engedélyt kapott, hogy Jeruzsálem falait újjáépítse.
Nehemiás 2:1–8 írja le ezt pontosan Kr. e. 445 (Niszán hónap, kb. március–április).

A Messiás megjelenése:

Dániel próféciája szerint:
7 hét + 62 hét = 69 hét = 483 év telik el a rendelettől a Messiásig.

Ha Kr. e. 445-ből (Artaxerxész kiadta a parancsot) 483 évet számítunk prófétai évvel (1 év = 360 nap, mivel a zsidók hold években számoltak), akkor eljutunk Kr. u. 32–33-ig, vagyis Jézus nyilvános megjelenésének idejéig, amikor bevonult Jeruzsálembe mint a Messiás (Lukács 19:28–44).
Ez a „hatvankilenc hét” (69 hét) végpontja.

A Messiás „kiirtatik” — kereszthalál
„A hatvankét hét után pedig kiirtatik a Messiás, és senkije sem lesz…” (Dán 9:26)
Ez Jézus kereszthalálára utal.
A prófécia tehát pontos időben jelezte, mikor fog a Messiás megjelenni, és hogy meghal — „nem önmagáért”, hanem a nép bűneiért (Ézs 53). Kr. u. 33.

Az utolsó 70. hét – még nem teljesedett be mivel utolsó hét év a jövőre vonatkozik a Nagy Nyomorúság idejére, amikor az „egy fejedelem” (Antikrisztus) „szövetséget köt sokakkal egy hétre” (Dán 9:27).
Ez lesz a végidők hetedik hete, ami még hátra van

Mikor született Jézus valójában?

A legtöbb modern történész és bibliatudós szerint Jézus nem Kr. u. 1-ben, hanem Kr. e. 5–4 körül született.

Ezt több bizonyíték is alátámasztja:

Jézus születésekor Heródes király még élt, de röviddel ezután meghalt – történelmi források szerint Kr. e. 4-ben. A római népszámlálás, amelyről Lukács ír, szintén Kr. e. 6–4 között zajlott Júdeában. Mindez kizárja a Kr. u. 7-es vagy későbbi dátumot, és pontosan a Heródes előtti évekre teszi a születés idejét.

 

A csillag, amely vezette őket

Az ún. „Betlehemi csillag” eredetéről több tudományos elmélet létezik. Csillagászati magyarázat: Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz ritka együtt állasa volt a Halak csillagképben, amely a zsidó néphez kötődő égi jelnek számított.

Más elméletek szerint üstökös vagy nóva lehetett, bár ezek kevésbé illenek a bibliai leíráshoz. A szövegben az is szerepel, hogy a „csillag megállt” a ház fölött – ez arra utal, hogy nem pusztán csillagászati jelenségről, hanem valamilyen rendkívüli, természetfeletti fényről lehetett szó.

A Biblia nem ad pontos természeti leírást, de a korabeli asztronómiai ismeretekkel összhangban valószínű, hogy a bölcsek az égen látott jelet a Messiás megszületésének jelzéseként értelmezték.

 

Nem a jászolhoz érkeztek

Máté evangéliuma szerint a bölcsek nem az istállóhoz, hanem egy házba mentek be (Máté 2:11), és már „a gyermeket” látták, nem a „csecsemőt”. Ez arra utal, hogy nem Jézus születésekor, hanem néhány hónappal később érkeztek.

Ezt Heródes intézkedése is megerősíti, aki a „kétéves és annál fiatalabb” gyermekeket ölette meg – vagyis az ő számítása szerint Jézus akár egy-két éves is lehetett ekkor.

A bölcsek hosszú utat tettek meg, és valószínűleg nem télen érkeztek, mivel Lukács szerint Jézus születésekor a pásztorok éjszaka a mezőkön tartózkodtak – ez Júdeában csak tavasztól őszig volt szokás.

 

Az ajándékok valódi szerepe

Az arany, tömjén és mirha nem szimbolikus díszletek, hanem az ókori világban igen értékes árucikkek voltak. Az arany nyilvánvalóan pénzértéket képviselt, a tömjén és mirha pedig gyógyászati és illatszeripari célokra is szolgált. Ezek az ajándékok valószínűleg Isten gondviselésének eszközei voltak: amikor József és Mária Egyiptomba menekültek, ezekből az értékekből meg tudtak élni a rövid egyiptomi tartózkodás alatt.

 

Egyiptom és a názáreti évek

A történelmi források szerint Heródes halála után (Kr. e. 4) a család visszatért Izraelbe, de nem Betlehemben, hanem Názáretben telepedtek le Galileában. Ez egyben magyarázatot ad arra is, hogy Jézust miért hívták „Názáretinek” – a név nem családnevet, hanem származási helyet jelentett.

 

Ezzel egy régi prófécia is beteljesedett:

„Názáretinek fogják nevezni” (Máté 2:23) – amely összekapcsolja Jézus személyét az ószövetségi jövendölésekkel.

 

Mit bizonyít mindez?

A Jézus születését kísérő események nem mesék vagy vallásos díszletek. Mind a történelmi, mind a csillagászati, mind a földrajzi adatok megerősítik a Biblia beszámolóját.

A napkeletről jött tudósok útja, Heródes halála, az egyiptomi menekülés és a názáreti letelepedés mind olyan részletek, amelyek összhangban állnak a korabeli forrásokkal

A Biblia így nem legendát, hanem történelmet közöl – egy olyan történelmet, amelyben az isteni szándék és az emberi történelem fonódik össze.

A napkeleti bölcsek története tehát nem csupán hit kérdése, hanem történelmi tényekkel is alátámasztható valóság.

 

 

Szerző: Horányi Beáta