Advent: a csend forradalma
„Akik pedig várják az Urat, azok erőre kapnak, új erővel szárnyalnak, mint a sasok; futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem lankadnak meg.” (Ézsaiás 40,31)
Ma már szinte luxus várni. Minden azonnal kell: a csomag, a válasz, az élmény, a boldogság. Kattintunk, és már jön is. Az advent viszont szándékosan lassít. Négy gyertya, négy hét, négy lépés a csend felé. Nem azért, mert Isten késne – hanem, mert mi nem vagyunk készek a találkozásra.
Az advent azt üzeni: a legnagyobb dolgok nem azonnal történnek. A Megváltó sem rohant. Kilenc hónapig növekedett Mária méhében, aztán még harminc évig egy názáreti asztalosműhelyben. Aztán jött el az idő.
A várakozás tehát nem üres idő. Hanem előkészület.
Olyan, mint amikor éjszaka kinézel az ablakon, és tudod: mindjárt világosodik. Még sötét van, de már érződik a hajnal.
Erre az egyetlen lázadásra ígér erőt az adventi ige:
„Akik pedig várják az Urat, azok erőre kapnak, új erővel szárnyalnak, mint a sasok; futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem lankadnak meg.” (Ézsaiás 40,31)
A várakozás ma lázadás.
Lázadás a „mindent most”-világ ellen.
Lázadás a zaj, a kapkodás, a felszínes csillogás ellen.
Advent nem a karácsony előszobája. Advent maga az üzenet: aki megtanul várni az Úrra, annak megújul az ereje.
A karácsony lényege kicsit sem a külsőségekben rejlik, hanem a szívekben lakozik. Hogy tudjuk: Isten annyira szeretett bennünket, hogy elküldte a fiát, hogy megváltson bennünket. Ezért (is) nevezik úgy , hogy “a karácsony a szeretet ünnepe”. Talán ezért is fontos, hogy ilyenkor azokkal legyünk, akiket szeretünk, akik mosolyt csalnak az arcunkra, akikre mindig számíthatunk.
Az igazi ajándék az összetartozás biztos tudata. Krisztusban egyek vagyunk!
Adventi ima:
„Vedd a december minden rohanását, a listákat, a félelmet, a „még nem elég”-et. Cseréld sas-szárnyra, betlehemi csillagra, Emmánuel-lélegzetre.
Jöjj, mint akkor jöttél: nem palotába, nem zajjal, hanem istállóba, egy anya karjába, a világ legsötétebb éjszakájába.
Szállj belém most így, halkan, szegényesen, legyőzhetetlenül.
Legyen ez az időszak a Tiéd. Nem rólam szóljon, hanem rólad. Mert annyira szeretted a világot, hogy egyszülött fiadat adtad érte. Köszönjük a megváltást!
Dicsőség a magasságban, és békesség odalent, a várakozó szívekben.
