Eltűnt épületek nyomában – A Budapesti Torna Egylet Széll Kálmán téri székháza
A mai Széll Kálmán tér helyén a török uralom után, a gyors városfejlődés időszakában agyagbányát nyitottak, amely még a 19. században is működött.
Az innen kinyert agyagot a környék építkezésein használták fel, és a később itt létesült Christen-féle téglavető következtében egy hatalmas, 8–10 méter mély gödör alakult ki. A mostani Mechwart tér, Széna tér és Széll Kálmán tér környékén egészen 1892-ig, az országút körúttá alakításáig folyt a téglagyártás. A munkák során a területet egyre mélyebbre vájták, ezért sokáig egyszerűen csak „Gödörnek” nevezte a budai nép. A bányagödör idővel feltöltődött talajvízzel, és egy kisebb tó alakult ki a helyén, amely télen befagyott, így természetes korcsolyapályaként szolgált. A dombokkal körülvett, szélvédett terület gyorsan a budai polgárok kedvelt téli szórakozóhelyévé vált. 
A 19. század közepén sorra alakultak meg azok a testedző társaságok, amelyek tagjai rendszeres tornagyakorlatokkal kívánták erősíteni magukat. Ezek közé tartozott az 1869-ben alapított Budai Tornaegylet is, amelynek jeligéje eredetileg a német mintájú „4 F” – Feddhetetlen, Fürge, Férfias, Független – volt, később azonban a magyar „4 E”-re, vagyis Épség, Erő, Egyetértés, Erkölcs szavakra változtatták. Az egyesület előbb a növendéktornát, majd a vívást vezette be programjába, és 1875-ben vette fel a Budapesti Tornaegylet nevet. Ebben az évben bővítette tevékenységét korcsolyázással és csónakázással is, majd 1879-re felépítette első tornacsarnokát a Krisztinavárosban, a Horváth-kertben, ahol a főváros egy telket harminckét évre az egylet használatába adott. Ez a csarnok lett a budai testedzés első igazi otthona, és hosszú éveken át szolgálta a sportkedvelő polgárokat. 
Az egyesület 1892-ben költözött át az egykori agyagbánya helyére, arra a területre, amelyet ma Széll Kálmán térként ismerünk. A gödrökben korábban kialakított jégpályákat ekkor rendezték be véglegesen, a bányák feltöltése után sportpályákat és uszodát is létesítettek. A millenniumi ünnepségek után a BBTE megszerezte az ezredévi kiállítás sörkóstoló pavilonját, amelyet átalakítva klubházként állított fel 1897-ben. Ez a favázas épület, Neuschloss Ödön és Marczel munkája, impozáns látványt nyújtott: melegedő- és társalgóhelyiségek, ruhatár, orvosi és irodai szobák, büfé, korcsolyakötő helyiségek és zenekari melegedők kaptak benne helyet. A jégpálya gyorsan felvette a versenyt a városligeti pályával, hiszen védett fekvése miatt sokkal jobb minőségű jeget tudott biztosítani. 
Az évek múlásával azonban a faépület megroggyant és szűknek bizonyult, ezért az egyesület 1911-ben újabb negyven évre meghosszabbította használati szerződését a várossal, majd 1913-ban Sándy Gyula tervei alapján új, korszerű vasbeton tartószerkezetű klubházat emelt. Az emeletes épület középső kiemelkedő részén Sándy egy concha-t (félgömb alakú tér) alakított ki a katonazenekarok számára. Belső tereiben ruhatár, korcsolya csatoló helyiség és egy, az épület teljes hosszában elnyúló, hatalmas ablakokkal ellátott nagyterem és irodák is rendelkezésre álltak. A modern sporttelep a húszas években Budapest egyik legszebb és legnépszerűbb korcsolyázóhelyévé vált, amelyet a korabeli sajtó is elismeréssel emlegetett. A tér 1929-ben kapta meg hivatalosan a Széll Kálmán tér nevet Dr. Dukai és Szentgyörgyvölgyi Széll Kálmánról, aki 1899 és 1903 között Magyarország miniszterelnöke volt, és a kor egyik legjelentősebb államférfijaként a pénzügyi stabilitás megteremtésében, valamint az ország modernizálásában játszott kiemelkedő szerepet. A névadás azért is különösen találó volt, mert Széll Kálmán maga is gyakran korcsolyázott a budai jégpályán, sőt a korabeli beszámolók szerint sokszor unokáját is ő kísérte ki a jégre, így személyesen is kötődött a tér sportéletéhez. Ettől kezdve a köznyelvben a „Kalef” becenév terjedt el, amelyhez még az „itt kalefozni” kifejezés is hozzátartozott.
A közlekedés fejlődése a harmincas évek végére szükségessé tette egy új közlekedési csomópont kialakítását, így a sportpályák és a klubház is az átalakítás áldozatává vált. A BBTE 1938-ban kénytelen volt elköltözni, helyén villamos-végállomás épült. 1939-ben a főváros felmondta a bérletet, és elrendelte a klubház lebontását. A tornászok és sportolók a Pasaréti úton kaptak új otthont, ahol az 1940-es években új sporttelep épült számukra. A Széll Kálmán tér helyén 1943-ra készült el Közép-Európa egyik legmodernebb közlekedési csomópontja, amely építészeti különlegességeivel is kitűnt: vasbeton szerkezetű gyalogos feljáró vezetett a Várfok utca szintjére, modern, belülről megvilágított reklámfelületekkel ellátott utasvárók épültek, köztük a tér ikonikus központi építménye, a „Gomba”. Pontosan a BBTE egykori székháza mögött, annak helyén alakították ki a villamos-átjárót is, amely összekötötte a Margit körúti és a Krisztina körúti vonalakat – ez tekinthető a mai fonódó villamoshálózat elődjének. 
1945. február 11-én este aztán szörnyű vérfürdő tanúja volt a Kalef. A várból kitörést megkísérlő SS, Wehrmacht, nyilas és sajnos nagyon sok, a vár védelmére rendelt székely és reguláris honvéd egységek szinte teljes személyi állománya elesett a tér másik oldalán (Olasz fasor és Margit körút) felállított szovjet nehézfegyverek pergőtüzétől. Egyes beszámolók szerint a kora este kezdődött kitörés (amire a szovjetek árulás következtében előre felkészültek) első pár órájában nappali világosság volt a nyomjelző lövedékek fényétől. A kitörést megkísérlő egységek fő útvonala a Várfok utca volt. Az egységek az utca két oldalán, tömött sorokban, a házakhoz simulva haladtak előre a Széll Kálmán tér irányába. Amint az első katona megkísérelt kúszásban átjutni Várfok utcából a térre, a szovjetek nagy kaliberű ágyúkkal lőni kezdték a Várfok utca torkolatát (ekkor pusztult el Várfok utca sarkán álló ikerkupolás bárház is). A hajnalig tartó harcok eredményeként a Várfok utcában, illetve az Olasz fasor (ma Szilágyi Erzsébet fasor) elején a kitörésben elesett katonák ezrei hevertek. 
A háború után, a győztesek iránti lojalitás jeleként, a felújított teret a Szovjetunió fővárosáról, Moszkváról nevezték el. A háború borzalmainak nyomai azonban még évtizedekkel később is érezhetők voltak: a 2010-es évek újjáépítésekor, amikor a tér visszakapta eredeti, Széll Kálmán tér nevét, a munkálatok során emberi csontok és háborús maradványok kerültek elő – néma tanúiként a történelem tragikus eseményeinek. 
A Széll Kálmán tér története így az ipari múltból indulva a sportélet egyik központjává, majd Buda legfontosabb közlekedési csomópontjává vált. Egykor korcsolyázók és tornászok vidám nevetése töltötte be a helyet, ma villamosok, buszok és metrók találkozási pontja. Kár, hogy a gyönyörű, Sándy Gyula tervezte klubház nem maradhatott fenn, hiszen az épület nemcsak a sport, hanem a budai polgári élet egyik legszebb emléke is volt.
(A Sorozat hamarosan folytatódik!)
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Az új BTE klubház az 1920-as években. Forrás: FSZEK
