A történelem igazi ura Krisztus
Az azóta szentté avatott II. János Pál pápa megjelenése Szent Péter trónusán nemcsak a lelkipásztori tevékenység korszerűsítésében jelzett fordulópontot, hanem fontos tényezőnek bizonyult a kelet- és közép-európai társadalmakat nyomasztó kommunista rezsim bukásában is. Az 58 éves krakkói érseket, Karol Wojtylát 1978. október 16-án választotta meg pápának a Vatikánba összehívott konklávé.
Pápává választása a kommunista országokban sokakban reményt ébresztett. „Wojtyla pápa az egyetlen jó dolog, amely a 20. században történt az emberiséggel” – kommentálta a döntést Alexandr Szolzsenyicin orosz író. Václav Havel cseh ellenzéki vezető, későbbi államfő úgy emlékezett: ő és barátai „éljenzéssel, késő estig tartó örömkiáltásokkal” fogadták a konklávé döntését, „a kommunista világban élő szabadságszerető embereknek érkező hatalmas támogatásként” értelmezték ezt.
Lengyelországban a pápaválasztás eredménye tömeges lelkesedést váltott ki, a hír villámgyorsan elterjedt. A váratlan helyzetben a lengyel kommunista vezetés tanácstalan volt, Edward Gierek pártfőtitkár szemtanúk szerint „Te jó ég!” felkiáltással reagált.
A „lengyel pápa” várható szellemi hatásának kezdettől fogva tudatában volt a szovjet vezetés is. II. János Pál miatt „nehezebb lesz Vatikánnal tárgyalni, mert az egyház élére a szocialista állam valóságát jól ismerő püspök áll” – olvasható a szovjet titkosszolgálat, a KGB jelentésében, amely néhány nappal a pápaválasztás után készült. Andrzej Grajewski lengyel egyháztörténész szerint a szovjet kémszolgálat már 1979 májusában elindította a pápa megfigyelését.
1981. május 13-án a pápa ellen a római Szent Péter téren merényletet követtek el. II. János Pál súlyosan megsebesült, de életben maradt. A támadás háttere máig tisztázatlan, a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete a legvalószínűbbnek azt tartja, hogy az elkövetőt, Ali Agca török terroristát a KGB egyik őrnagya – a Szovjetunió teheráni nagykövetségén – bízta meg a merénylet végrehajtásával, amelyben Agcával a bolgár titkosszolgálat római rezidensei működtek együtt.
A nagy pápa, az 1991-es Centesimus annus enciklikájával egybehangzóan aláhúzta, hogy a kommunizmus egy önmegsemmisítő rendszer volt, mert egy „antropológiai tévedésen” alapult: hibásan fogta fel az ember és a társadalom természetét.
Sokak szerint II. János Pál pontifikátusának egyik fő tanulsága éppen az, hogy az erőszakon alapuló rezsimek bukásra vannak ítélve, míg – amint a lengyel pápa mondta – a történelem igazi ura Krisztus.
