Mit árul el rólunk a testbeszédünk? – Így válhat a nonverbális kommunikáció rejtett fegyverré!

A testbeszéd, vagy más néven nonverbális kommunikáció, az egyik legfontosabb eszközünk az emberek közötti kapcsolatokban. Nemcsak az emberek, hanem az állatok is használják a testüket és az arcukat információk közlésére, akár tudatosan, akár tudat alatt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogyan olvassuk a testbeszédet, és milyen hatással van mindennapi életünkre.

A testbeszéd nemcsak másokról alkotott véleményünket befolyásolja, hanem saját érzelmeinket és viselkedésünket is. A nyitott és magabiztos testtartás növelheti önbizalmunkat és hatékonyságunkat, míg a zárt testtartás negatív érzelmeket és viselkedést eredményezhet. Emellett a testbeszéd segíthet abban, hogy jobban megértsük mások szándékait és érzelmeit, ami fontos a személyes és szakmai kapcsolatokban.

Az 1970-es években Dr. A. Mehrabian által végzett kutatás napjainkban is érvényes, miszerint az összes kommunikációs forma közül a verbális kommunikáció mindössze 7 százalékát teszi ki. Létezik az úgynevezett paraverbális kommunikáció, amely 38 százalékot tesz ki, ide tartozik a kisbabák gügyögése, majd az anyanyelvre hasonlító hangutánzások, szótöredékek kiejtése, maga a beszéd, a nyelv fokozatos elsajátítása. A legnagyobb részt, 55 százalékot, a nonverbális kommunikáció képezi, ide tartoznak a gesztusok, a mimika.

Andra Tanasescu szerint az emberek többsége hajlamos csak a nyelvi, azaz a verbális kommunikációra figyelni, és figyelmen kívül hagyni a testbeszédet, a testtartást, gesztusokat, mimikát. Ez leginkább azért alakult ki, mert az emberek egyre ritkábban beszélgetnek szemtől szembe, sokkal inkább az interneten csevegnek, írogatnak egymásnak, így nem látják, hogy a számítógép túlsó felén valaki épp hangosan nevet, vagy gúnyolódik rajtuk. Amikor élőben találkoznak, akkor minden idegsejtjükkel arra figyelnek, hogy mit mond a másik, mert annyira elszoktak az élő szótól, hogy másképp nem értenék meg a beszélgetőpartnerüket.

A testtartásunk sokat elárul arról, hogyan érezzük magunkat. A kiterjedt, nyitott testtartás magabiztosságra és elégedettségre utal, míg a zárt testtartás stresszt és bezárkózást jelenthet. A domináns testtartások, mint például a széttárt karok és a kiemelt mellkas, növelik a tesztoszteron szintet és csökkentik a stresszhormonokat, így erősebbnek és magabiztosabbnak érezzük magunkat.

Lábak és a testbeszéd

A lábaink gyakran elhanyagolt területnek számítanak a testbeszéd értelmezésében, pedig sokat elárulnak érzelmeinkről és szándékainkról. A keresztbe tett lábak ellenállásra és alacsony elfogadó képességre utalhatnak, míg a terpeszállás területi fennhatóságot és magabiztosságot jelenthet.

 

Kézmozdulatok és mimika

A kézmozdulataink és arckifejezéseink szintén fontos elemei a testbeszédnek. A nyitott, dinamikus kézmozdulatok magabiztosságot és érdeklődést sugallanak, míg a zárkózott vagy merev testtartás félelmet vagy bizonytalanságot jelezhet. A mimika is elárulhatja valódi érzelmeinket, hiszen az arckifejezések gyakran nem tudatosan tükrözik gondolatainkat.

Hosszú ideje ismert tény, hogy bizonyos mozdulatok rengeteg mindent elárulnak jellemünkről, hozzáállásunkról.

Ilyen mozdulat az is, hogy karba tesszük a kezünk – viszont nem csupán a tény jelent valamit, hogy összefontuk a karunk magunk előtt, hanem az is jelentéssel bír, hogy a karba tételnél melyik kezünk van fent és melyik lent.

De vajon mit árul el rólad ez az egyszerű kéztartási mód?

Ha a bal kezed van fent: ebben az esetben a személyiség leginkább az agy jobb oldalához csatlakozik.

Személyiségelemzés: Kreatív és gondolkodó művészjellem vagy. Élvezed az életet családod és barátaid társaságában. Van humorérzéked, és szinte egyfolytában jó hangulatban vagy. Ez segítségedre van abban, hogy rengeteg mély emberi kapcsolatot alakíts ki. Viselkedésed nyugodt. Szeretsz a mában élni, nem rágódsz a múlton, inkább a jövő felé nézel, a jövőt tervezed.

Hasonló beállítottságú alakok: Steve Jobs, Picasso, Steven Spielberg

Ha a jobb kezed van fent: ebben az esetben a személyiség leginkább az agy bal oldalához csatlakozik.

Személyiségelemzés: Logikusan és ésszerűen gondolkodó ember vagy. Keményen dolgozol, és keményen játszol!Számodra az élet adta lehetőségek könnyűek. Kedveled a dolgokat rendben tartani, a meglepetéseket nem szereted. Élvezed, ha új dolgokat tanulhatsz otthon és a munkahelyeden egyaránt. Jó a memóriád, és nagyszerű képességed van arra, hogy felismerd a mintákat, ismétlődéseket.
Nem követőnek születtél, hanem vezetőnek. Az emberek boldogan hallgatnak rád.

Hasonló beállítottságú alakok: Bill Gates, Newton, Einstein

21 általános testbeszéd-baki, amit mindenki elkövet

Agyunk sokkal gyorsabban veszi a nonverbális jeleket, mint a verbálisakat. Ne hagyjuk, hogy a tudattalan jelekkel rossz üzeneteket közvetítsünk, inkább tanuljuk meg elkerülni ezeket a könnyen ejthető hibákat.

Hátradőlés – Ha azt szeretnénk sugallni, hogy törődünk azzal, akivel épp a beszélgetést folytatjuk, akkor ne dőljünk hátra és tegyük fel a lábunkat magunk elé. Üljünk egyenesen.

Keresztbe tett karok és/vagy lábak – Az érdektelenség egyértelmű jele, amit csak akkor javasolnak a szakértők, amikor véget ért a találkozó vagy a beszélgetés, és azt látjuk, mások is hátradőlnek és keresztbe teszik a karjaikat. A keresztezett lábak a veszély jelei is lehetnek.

A szemkontaktus kerülése – Ha nem nézünk a másik szemébe, öntudatlanul azt fogja feltételezni, hogy tisztességtelenek vagyunk. A gyakorlott hazudozók általában egy pontot keresnek a beszélgetőpartnerük szemében, de nem néznek rendesen szembe a másikkal. Ne kövessük el ezt a hibát.

Túl sok szemkontaktus – Ha nem nézünk a másik szemébe, az hazugságról árulkodik, de ha túl sokáig meredünk rá, azzal agresszívnek tűnünk. Ahhoz, hogy a másik kényelmesen érezze magát a közelünkben és megbízzon bennünk, csak egy-két pillanatra tartsuk meg a tekintetét, de ezt csináljuk gyakran.

Összekulcsolt kezek – Automatikusan ezt tesszük, amikor stresszes helyzetbe kerülünk. Szó szerint a saját kezünkbe kapaszkodunk, ahogy annak idején az anyukánkéba, amikor féltünk. Ne csináljuk, ha szeretnénk magabiztosságot sugározni.

Hátratett vagy zsebbe csúsztatott kezek – Természetes helyzetben sokunk így tesz, hiszen nem tudunk mit csinálni a kezeinkkel, azonban ez annak a jele, hogy valami rejtegetnivalónk van.

A levegő szeletelése, hadonászás – Sokan ezt tesszük, ha valamit nagyon szeretnénk hangsúlyozni. De ez azt a benyomást kelti, mintha az előttünk álló személlyel való kontaktust szeretnénk igazából elvágni.

Az arc érintése – Ha megérintjük az arcunkat, különösen az orrunkat vagy a szánkat, ezzel a gesztussal tudattalan azt üzenjük, hogy meg akarjuk téveszteni a másikat, vagy ellenállunk neki.

Folyamatos bólogatás – A bólogatás minden beszélgetés elengedhetetlen része, és tudtára adja a másiknak, hogy értjük őt vagy egyetértünk azzal, amit mond. De ha túl sokszor csináljuk, gyengének tűnhetünk a másik szemében, de a közönyünkről is árulkodhat.

Hajcsavargatás – Ha kényelmetlenül érezzük magunkat vagy unatkozunk, általában tollászkodni szoktunk. Ha ezt még láblógatással is megspékeljük, garantáltan elrontjuk a beszélgetést.

Leejtett vállak – A púpos hát, a leesett vállak a boldogtalanság jelei. Azok az emberek, akik depresszióban szenvednek, sokkal jobban behúzzák a vállukat, mint mások. Ha boldogságot és magabiztosságot szeretnénk sugározni, álljunk egyenesen és húzzuk ki magunkat – ahogy anyáink tanácsolták régen.

A láb vagy a bokák körbecsavarása a széken – Ha körbefonjuk a lábunkat a szék lábain, azzal – akárcsak az összekulcsolt kezekkel – azt üzenjük, hogy nem érezzük magunkat kényelmesen, és vigasztalni akarjuk magunkat. Ha fontos, hogy magabiztosnak tűnjünk, ne csináljuk!

Összetöpörödés – Ha összehúzzuk magunkat és csak apró gesztusokat teszünk, azzal valóban kicsinek fogunk tűnni – minden értelemben.

Túlzottan széles gesztusok – A testbeszédünknek magabiztosságot kell tükröznie ugyan, de nem arroganciát. Márpedig a túlzott, „olaszos” gesztusokkal pont ezt a hatást keltjük, kivéve, ha nagyobb hallgatóság előtt beszélünk.

A láb rossz irányban tartása – A lábak gyakran öntudatlanul kifejezik, amit igazán érzünk. Például, ha nem a beszélgetőpartnerünk irányába tartjuk, akkor azzal azt jelezzük, hogy valójában szeretnénk már kigyalogolni a beszélgetésből.

A láb ütögetése, fogdosása – Ez önnyugtató gesztus, ami természetesen arról beszél, mennyire kellemetlenül érezzük magunkat.

Az órára vagy telefonra pillantgatás – Azt hisszük, ha mások épp beszélnek, nem veszik észre, ha megnézzük, mennyi az idő. Pedig igen. Ne tereld el a figyelmedet a beszélgetésről, csak akkor, ha tényleg muszáj. Ebben az esetben magyarázd el, hogy sürgős üzenetre vársz.

Érintés ujjbeggyel – Bizonyos helyzetekben a finom érintés jó útja annak, hogy (esetleg romantikus) kapcsolatot kezdeményezzünk. De ebben az esetben is használd a teljes kezedet. Az ujjbeggyel való érintés, vagyis bökdösés idegenkedésről árulkodik.

Tükrözés – Ha figyelünk a másikra, gyakran óhatatlanul a tükreivé válunk, és utánozzuk a testbeszédét. Ha nem nagyoljuk el a dolgot, azzal akár pozitív üzenetet is küldhetünk: hogy igazán törődünk a másikkal, és érdekel minket a mondandója.

Ne törj be a másik személyes terébe – Mindenki máshol húzza meg a határait abban, hol végződik a személyes tere. Ezért ha közeledsz valakihez, mindig adj neki elég teret.

Ne felejtsd, ezek a szabályok eltérőek lehetnek különféle szituációkban – A testbeszédnek nagyon eltérő jelentései lehetnek a különféle kultúrákban. Az arabok a kézrázás után sem engedik el egymás kezét, ami a megbecsülés jele, nálunk viszont illetlenség. Az amerikai búcsúintést Európa sok részében a „nem” jelzéseként értelmezhetik, mert felfelé tartott kézzel, előretartott tenyérrel és merev csuklóval integetnek. A japán pedig rögtön a pénzre gondol, ha a kezeddel azt üzened, hogy „oké”. Tartsd mindezt észben, ha más országokból származó emberekkel kommunikálsz.

Vezetőkép: Getty Images