Székely János: Legyen ez az év az imádság, a böjt, a megtérés, a megújulás éve!

2025 a megújulás éve lehet életünkben és az Egyházban is – véli Székely János megyéspüspök, aki a Vasárnap.hu kérésére osztotta meg újévi gondolatait olvasóinkkal. Püspök atya úgy véli, a világ sebei gyógyulás után kiáltanak, de a pusztító háborúk és erőforrásaink kizsákmányolása ellenére van okunk bizakodni: világszerte egyre több a megtérés és növekszik a hit. Székely János szerint a 2025-ös szentév megtérésre hív mindannyiunkat, hiszen őszinte bűnbánat és szembenézés nélkül nincs megújulás. Miközben maga is bocsánatot kér azokért a visszaélésekért, amelyeket az Egyházon belül követtek el, bennünket is arra hív, hogy keresztényként végezzünk számvetést, nem csupán bűneinket hanem teendőinket is számba véve, mert közösségeink konkrét lépések útján kezdhetik meg a lelki megújulást.

Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük püspök atya olvasóinknak szánt újévi gondolatait.

Székely János: Megújulás

Az elmúlt évben a Földünk sok pontján továbbra is dörögtek a fegyverek. Pusztító háborúk dúlnak Ukrajnában, a Közel Keleten és sokfelé másutt a világban. Milyen tragikus, hogy a Föld nagyhatalmai, ahelyett hogy együttműködnének az egész emberiség, különösen is a legszegényebbek javára, arra törekszenek, hogy egymást gyengítsék, legyőzzék!

Mennyire nagy áldás lenne, ha igazi, felelős, az egész emberiség javát kereső politikusok és közéleti emberek irányítanák a Föld minél több országát, különösen is a nagyhatalmakat!

Az elmúlt évben is tovább folytatódott a Föld erőforrásainak, ásványkincseinek, energiahordozóinak a felelőtlen kizsákmányolása. Az emberiség az egyre több fogyasztást, az egyre több termelést tűzte ki célul, nem törődve azzal, hogy így feléli a következő nemzedékek jövőjét, és tönkreteszi közös otthonunkat, a Földet. Mennyire fontos volna, hogy az emberiség rádöbbenjen, hogy egy véges erőforrásokkal rendelkező bolygón végtelen mennyiségi növekedés nem lehetséges! Nem mennyiségben, nem a GDP-ben, nem a fogyasztás mértékében, hanem minőségben: emberi kapcsolatokban, művészetben, tudásban, lelkiségben, játékban, örömben, szeretetben kellene növekednünk.

Az emberiség mintha süket lenne nem csak a Föld kiáltására, a háborúk szörnyűségétől szenvedők kiáltására, hanem a szegények kiáltására is. Földünkön körülbelül hat másodpercenként éhenhal egy gyermek. A Föld lakosainak mintegy 17 százaléka szinte soha nem jut tiszta ivóvízhez.

A Föld igen sok országában egy kisgyermek számára a legveszélyesebb hely az anyaméh. Évente kb. 42 millió védtelen, ártatlan kisgyermeket pusztítanak el az édesanyjuk méhében.

A nyugati országok nagy részében egyre nő a válások száma, és egyre csökken a születések száma. Mintha hiányozna az életöröm, a remény, a nagylelkűség.

Ugyanakkor igen sokak szívében ott a vágy, a tenni akarás egy igazságosabb világért, a békéért, a teremtett világ megóvásáért.

A nyugati világ sok országában csökken a hit, egyre többen távolodnak el a Teremtő Istentől, egyre többen vágják el magukat az Élet Forrásától.

A Föld lakosságának egészére azonban nem ez a tendencia jellemző. Jelenleg a Föld lakosságának kb. 16 százaléka az, aki vallás nélkül él, és ez az arány folyamatosan csökken. A becslések szerint 40 év múlva kb. 13 százalék lesz. A hit és a vallásosság egyáltalán nem csökken, hanem növekszik a Földünkön. Ennek két fő oka van. A vallásos embereknek világszerte jóval több gyermeke születik, mint a nem hívőknek. Igaz ez a legszegényebbek közt, de a középosztályban és a leggazdagabbak között is. A másik ok pedig az, hogy világszerte igen sok a megtérés. Az ember feje és a szíve is azt sugallja neki, hogy e mögött az ámulatba ejtően szép és rendezett világ mögött valami végtelen Szépség, Jóság, Bölcsesség rejtőzik.

A világ sebei gyógyulás után kiáltanak. A 2025-ös szentév megtérésre, megújulásra hív mindannyiunkat. Szent II. János Pál pápa a 2000. jubileumi szentév nagyböjtjének kezdetén megtette az egyház nagy bocsánatkérését a keresztények által elkövetett bűnökért. Mi sem tehetünk másként a 2025-ös szentév kezdetén. Őszinte bűnbánat, a bűnökkel való szembenézés és megtérés nélkül nincs megújulás.

Kérjük Isten irgalmát a papok, szerzetesek által elkövetett bűnökért, különösen is a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélésekért. Bocsánatot kérünk az áldozatoktól, az ő családtagjaiktól. Egy ilyen bűncselekmény olyan mély sebet okoz egy kiskorú lelkében, amelyet egy életen át hordoz, amelyet nagyon nehéz begyógyítani. Bocsánatot kérünk a keresztény közösségtől, és az egész társadalomtól is, amelynek óriási fájdalmat és csalódást okoztak ezek a bűncselekmények.

Kérjük Isten irgalmát azért is, ha mi, keresztények nem vallottuk meg a hitünket, ha az életünk nem volt hiteles tanúságtétel a hit és a szeretet üzenete mellett. Kérjük Isten bocsánatát azokért, akik elhagyták a hit útját, elhagyták az imádság és a szentségi kegyelem életadó forrásait. Kérjük Isten irgalmát azért is, ha az Egyház nem tudta mindig a maga teljességében hirdetni az evangélium igazságát, ha túlságosan a korszellemhez alakította azt.

A szentév megújulásra, megtérésre, újrakezdésre hív. Legyen ez az év az imádság, a böjt, a megtérés, a megújulás éve!

Mennyire nagy szükség lenne a hivatásukat kincsként megélő, szolgálni akaró, elkötelezett papokra és szerzetesekre; imádkozó, szentéletű, szeretettel teli keresztényekre; ragyogó keresztény családokra; mélyen hívő, tüzes lelkű fiatalokra, bölcs és békességet sugárzó idősekre; a keresztjeiket szeretettel hordozó betegekre; a hitüket a világba is sugárzó művészekre, szakemberekre, közéleti emberekre, tanárokra, orvosokra, mérnökökre! Mennyire nagy szükség lenne arra, hogy újra felfedezzük az ima, az Isten színe előtt eltöltött idő áldását és fontosságát; a szegények iránti szeretetet; a hit megvallásának bátorságát és örömét!

Mik a megújulás legfőbb irányai?

• a papság hiteles, tűzzel teli, szolgálatkész megélése,
• a világi hívek bátor, hiteles tanúságtétele,
• szeretettel és hittel teli családok,
• a szerzetesközösségek, a lelkiségi mozgalmak, az élő plébániai közösségek
• fiatalok közösségei, akik a társaiknak is elviszik az örömhírt
• meríteni az idősek bölcsességéből, imádságos életéből, hitéből
• a szegények iránti szeretet és szolidaritás

A szentév számos alkalmat nyújt lelki megújulásra. Minden plébániai közösség találkozzon a szentév során néhány alkalommal, hogy imádkozzanak egyházunk lelki megújulásáért, és hogy beszéljenek a megújulás útjairól! A közösségek és a plébániák döntsenek is egy-két konkrét lépésről, amelyek megtételével elindulnak a lelki megújulás útján.

Legyünk a remény zarándokai, akiknek az élete, a szavai, a tekintete azt sugározza, hogy „a remény nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe Isten szeretete!” (Róm 5,5)

Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke

2025. január 1.