Ferenc pápa homíliája az új bíborosok kreálásakor: Járjátok Jézus útját!

Huszonegy új bíborost, köztük Német László belgrádi érseket kreált Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában, hangsúlyozva, hogy ellen kell állniuk a „hatalom csábításának”, és inkább Jézus útját kell követniük. A pápa figyelmeztetett arra, hogy a szellemi és pasztorális életben hajlamosak vagyunk a lényegtelen dolgokra összpontosítani, miközben elfelejtjük a valóban fontosakat. Az új bíborosok közé tartozik többek között Frank Leo torontói érsek, Dominique Joseph Mathieu teheráni érsek és Tarcisio Isao Kikuchi tokiói érsek, ami tükrözi a pápa globális küldetésére helyezett hangsúlyt. A bíborosok római tituláris templomokat kaptak, amelyek a római egyházmegyéhez való kapcsolódásukat jelképezik. Az esemény a szinodalitásra és az egyházi egységre is kiemelt figyelmet fordított, és a bíborosok hálával tekintenek a pápára.

„A bíborosokat a római pápa határozata teszi bíborossá, melyet a bíborosok testülete előtt kihirdetnek” – szól a kánonjog 351. paragrafusa a bíborosok kreálásáról. „Cardinales creantur” – használja a kánonjog az ősi kifejezést, mellyel a római pápa mintegy „teremti” a bíborosokat arra a feladatra, hogy megválasszák a római pápát és hogy testületileg és egyénileg is a római pápa segítségére legyenek.

Ferenc pápa a konzisztórium során tartott homíliájában főként az új bíborosokat arra kérte, hogy járják Jézus útját. A liturgia evangéliuma ugyanis a Jeruzsálem felé tartó Jézusról szól, aki útközben harmadszor jövendöli meg szenvedését. Ennek fájdalmas ellenpontja a két tanítvány, Jakab és János „helyezkedése” anyjuk közbenjárására.

Jézus útja nem a világ dicsőségébe vezet fel, hanem Isten dicsőségébe

Jézus Jeruzsálem felé halad, de útja nem a világ dicsőségébe vezet fel, hanem Isten dicsőségébe, amely magában foglalja a halál mélységébe alászállást, a kereszthalált, mégis két tanítványa más sorsot képzel el Mesterükről, két díszhelyet kérve tőle: „Engedd, hogy a te dicsőségedben üljünk, egyikünk a jobbodon, másikunk a balodon” (Mk 10,37). – kezdte beszédét a pápa. Drámai az ellenmondás, de ne botránkozzunk meg ezen – kérte a pápa –, mert ilyen zavaros a mi szívünk. Hiszen a mi szívünk is megtévedhet. És ez velünk is megtörténhet: szívünk eltéved, hagyja magát elkápráztatni a hírnév varázsától, a hatalom csábításától, az Urunk iránti túlságosan emberi lelkesedéstől. Ezért fontos, hogy magunkba nézzünk, és ott, Isten színe előtt alázattal kérdezzük meg magunktól: Hová tart a szívem? Térjünk vissza tehát a szívünkhöz, ahol Isten képmása rejlik! A Szentatya, az új bíborosokhoz fordulva azt kérte tőlük, hogy igyekezzenek az Úr útján járni! S hogy mit is jelent ez, három képpel világította meg.

Jézus útját követni: visszatérni Hozzá, és visszahelyezni őt a középpontba

Jézus útját követni mindenekelőtt azt jelenti, hogy visszatérünk Hozzá, és visszahelyezzük Őt mindennek a középpontjába. A lelki életben és a lelkipásztori életben is megkísért a felületesség, amikor megfeledkezünk az igazán lényegesről, gyakran másodlagos dolgok lépnek a szükségesek helyére. Vissza kell térnünk mindig a középpontba, levetve a feleslegeset és újból Krisztusba kell öltöznünk. Erre a fontosra emlékeztet a „cardo-cardine”, a sarokpont szó, melyre az ajtószárnyat ráemelik – utalt a pápa a latin szóra, melyből a cardinalis, a sarkalatos szó ered: Jézus legyen az alapvető támpont, szolgálatuk súlypontja, a sarokpont, mely egész életüket irányítja!

Jézus útját követni: ápolni a találkozás iránti szenvedélyt

Másodjára a Jézus követés a találkozás iránti szenvedély ápolását jelenti. Jézus soha nem jár egyedül, Atyjához fűződő kapcsolata nem vonja el őt a világ eseményeitől és fájdalmaitól. Sőt, épp azért jön, hogy meggyógyítsa az ember sebeit, könnyítsen szívének terhein, hogy eltávolítsa a bűnt és hogy széttörje a rabszolgaság láncait. Útja során találkozik az emberek szenvedés sújtotta arcával, közel kerül a reményvesztettekhez, felemeli az elesetteket, meggyógyítja a betegeket, ahogy a zsoltár mondja: „meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi sebeiket” (Zsolt 147,3). Az út kalandja, a másokkal találkozás öröme, a sebzettek ápolása éltesse a bíborosok szolgálatát.

Jézus útját követni: a közösség és az egység építőinek lenni

Jézus útján járni végül azt is jelenti, hogy a közösség és az egység építői vagyunk. Míg a versengés férge lerombolja az egységet a tanítványok körében, addig Jézus útja a Kálváriára vezet. A kereszten pedig betölti rábízott küldetését: hogy senki ne vesszen el, hogy végleg lerombolja a válaszfalat az emberek közt, és hogy mindannyian az Atya gyermekének ismerjük fel magunkat. A pápa rájuk pillantva megjegyezte: jóllehet eltérő történelemből és kultúrából származnak, mégis az Egyház katolicitását képviselik, mert az Úr arra hívta őket, hogy legyenek a testvériség tanúi, a közösség megteremtői és az egység építői. Szent VI. Pál buzdítása nyomán győzzék le a megosztás kísértését és Krisztus igaz tanítványaiként az egység keresésének buzgóságában ismerjék fel egymást. Káros versengés helyett gondoljanak Jézus szavára: „De köztetek ne így legyen!” (Mk 10,43). Szeressétek egymást testvéri szeretettel, legyetek egymás szolgái, az evangélium szolgái. Jézus útján haladjunk együtt. Járjunk alázattal, járjunk csodálkozással, járjunk örömmel – zárta a bíborosi konzisztóriumon mondott beszédét Ferenc pápa.

Ma 253 bíborosból 140 a választó bíboros és 113 a nem választó bíboros

A konzisztóriumon részt vett Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek, akit Szent II. János Pál pápa 2003. október 21-én avatott bíborossá. A bíborosi testület jelenlegi összlétszáma 253 fő, ebből 140 a választó bíboros és 113 a nem választó bíboros, köztük a 99 éves Angelo Acerbi érsek, akit szintén most kreált bíborossá Ferenc pápa. Angelo Acerbi érsek volt a rendszerváltás során helyreállított szentszéki diplomáciai kapcsolat vezetője, a budapesti apostoli nuncius.

Az új bíborosok profilját itt találja meg.

Forrás: Chatolicnewsagency, Vaticannews.va/Vértesaljai László, kiemelt fotó: VATICAN MEDIA Divisione Foto