Magyar kutatás: autizmushoz hasonló tüneteket okozhat kisgyermekkorban a túl sok kütyühasználat

Eredetileg a Covid-járvány hatásait vizsgálták, ám ennek nyomán több olyan felfedezést is tettek, melyek minket, szülőket is figyelmeztetnek, hogy miért nagyon veszélyes a túlzott kütyühasználat kisgyerekkorban. Pogány Ákos, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének adjunktusa munkatársaival arra jutott, hogy a gyermekek nyelvi fejlődése súlyos veszélyben van a folyamatos – és egyre kisebb korban kezdődő – képernyő előtt töltött idő miatt.

A kormányfő felkérésére 2021 júniusában hirdetett pályázatot a Magyar Tudományos Akadémia a poszt-Covid-jelenségek kutatására – tudományterülettől függetlenül. A cél olyan kutatások támogatása volt, amelyek a koronavírus okozta poszt-Covid-jelenségek miatt fellépő egészségügyi, társadalmi, kulturális és egyéb problémák feltárására és megoldására keresnek válaszokat. Ennek keretében született meg egy kutatás az ELTE Etológia Tanszék Alfa Generáció Laborjában, amely az óvodáskorúak digitális eszközhasználatát vizsgálja, és ezzel együtt arra keresi a választ, hogyan változott a gyerekek társas készségeinek fejlődése a koronavírus-világjárvány következtében.

A kutatás eredménye végül túlmutat azon, milyen hatásai vannak a Covid-járvány során megnövekedett kötyühasználatnak: a gyermekek okoseszközzel való kapcsolódásának problémáira hívja fel a figyelmet, ami azért is fontos, mert a szülők többsége nem is tud róla, hogy amikor odaadja az okostelefont a babakocsiban ülő gyereknek, az miért káros.

Az eredményeket Pogány Ákos ismertette nemrég a „Poszt-Covid-jelenségek kutatása” című szimpóziumon, és az előadása nyomán készített vele inerjút az MTA. Az interjúból szemlézzük a fontosabb gondolatokat.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének adjunktusa rámutatott, a Covid-korlátozások miatt éppen a társas és érzelmi fejlődés szempontjából legérzékenyebb fejlődési szakaszban lévő óvodáskorúakra gyakorolt hatások maradtak viszonylag rejtve, ezért ezeket vizsgálták elsősorban. A szülői kérdőív alapján egyértelművé vált, hogy az óvodások a korlátozások alatt többet néztek tévét, többet használtak tabletet és okostelefont: elsősorban mesefilmeket és videókat fogyasztottak.

Eredetileg egy monitorozó applikáció segítségével szerették volna megnézni hogy igaz-e a feltételezés miszerint nemcsak a nagyobb, iskoláskorú gyerekek és a szülők, hanem velük együtt gyakorlatilag a kicsik is be lettek terelve az online térbe a korlátozások miatt. Végül ez csak részben valósult meg a korlátozások feloldása miatt, viszont egy nem tervezett együttműködés egy kanadai kutatócsoporttal segített tovább folytatni az adatok gyűjtését, elemzését: 331 óvodás adatait vizsgálva megállapították, hogy a gyerekek eszközhasználata jelentősen emelkedett, és azt is sikerült azonosítani, hogy a szülők munkakörülményeinek változása lehet az egyik lényeges ok.

H a szülő többet dolgozott, mert megnövekedett a munkaterhelése a járvány következtében, vagy épp ellenkezőleg, elvesztette a munkáját, és munkanélkülivé vált, mind a két helyzet azt eredményezte, hogy az óvodáskorú gyereke többet kütyüzött – derült ki.

További fontos és érdekes megállapítás, hogy a szülő digitális érzelemszabályozása és a gyerekek önszabályozási készségei között kapcsolat van: kimutatták, hogy az óvodások intenzívebb eszközhasználata rosszabb minőségű szülő-gyermek kapcsolattal jár együtt, és a szülő-gyermek eszközhasználat mértéke is összefügg.

A kutató arra is rámutatott, hogy noha minden gyerek a saját tempójában fejlődik, ezeket a társas készségeket nem úgy tanulja, hogy elmagyarázzák neki az óvónénik vagy a szülők, hanem a mindennapi társas interakciókon keresztül – családtagokkal, testvérekkel, barátokkal megélt kölcsönhatások, az együtt mesélés, a szerepjátékok révén – szívja magába.

Nagyon sok múlik a szülők hozzáállásán: mesélnek-e este, játszanak-e a gyerekkel szerepjátékot, mert ezek mind-mind megerősítik a fejlődési folyamatokat.

De mi van akkor, ha mindez kimarad, mesenézéssel helyettesítődik? Pogány Ákos szerint a legnyugtalanítóbb, hogy hihetetlen sebességgel zajlik a digitális térhódítás: pár évvel ezelőtt még azt vizsgálták, mit okoz a kütyüzés óvodáskorban, ma viszont rendszerszeresen hallják a logopédusoktól, hogy már bölcsődés korban kütyüznek a gyerekek – például etetés közben.

A szülő hibáztatása nélkül – hiszen a gyermeknevelés nem könnyű – fontos rámutatni, hogy ami látszólag mindkét félnek jó (a szülő hiszti nélkül meg tudta etetni a kisgyereket), annak hatalmas ára lehet. Az óvodai szűréseket végző logopédusok egybehangzóan kongatják a vészharangot:

az elmúlt 2-3 évben drasztikusan elkezdett romlani a gyerekek nyelvi teljesítménye. A mai óvodáskorúak nem tudnak olyan nyelvi szinten teljesíteni, mint az 5 évvel ezelőtti óvodások vagy akár a 3 évvel ezelőtti óvodások. És még nem vagyunk a lejtő alján.

Pogány Ákos azt is elmondta ezzel kapcsolatban, hogy egy most alakult nyelvi csoporttal, logopédus szakemberekkel megnézik, mi ennek az oka, de gyanítható, hogy az okoseszközök vizuális ingere áll a háttérben. Rengeteg kisgyerek ugyanis szinte azelőtt elkezd kütyüzni, hogy megtanulna járni, elsajátítaná a nyelvet.

Ezzel az a baj, hogy a kisgyerekkor első pár éve egy olyan speciális időszak, amikor a gyerek az anyanyelvét passzívan tanulja: játék közben hallgatja a szülei beszélgetését, a testvérét, és így szerzi az összes tudást. Figyel, szívja magába a nyelvet, a kifejezéseket, a mondatalkotás szabályait. Ez azonban ebben az időablakban lehetséges csak. Ha ezt vizuális ingerekkel – kütyüzéssel helyettesítik – bezárják az akusztikus csatornát, és tudtukon kívül arra trenírozzák a gyermeket, hogy csak vizuálisan fogadja be az ingereket, hiszen ott jön az érdekes dolog.

A gyerek ezzel azt tanulja meg, hogy akkor kell figyelnie, akkor érdekes valami, ha előtte van, és digitálisan mozog. Pogányék hipotézise az, hogy emiatt nem történik meg a passzív, hallás utáni tanulás. Olyan idegpályák alakulnak ki ebben az érzékeny periódusban, amelyek a szem használatát részesítik indokolatlan mértékben előnyben.

Viszont ha nincs nyelv, nincs kommunikáció. És a gyerekek fejlődésében minden területhez szükség van arra, hogy értse a nyelvet.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének adjunktusa kitért arra is, hogy a szakemberek virtuális autizmusként szoktak hivatkozni a túl korai vagy túl nagy mértékű eszközhasználat következményeire, mert hasonló viselkedést produkálnak a kicsik: nincs szemkontaktus, nem lehet a figyelmüket felkelteni, hiába beszélnek hozzájuk, nem lehet párbeszédet kialakítani velük. Nem végzik el az egyszerűbb feladatokat öt éves korban, például, hogy rajzoljanak egy házat, vagy számolják meg, hány labdát látnak a képen. Nem azért mert agyilag nem képesek megoldani, hanem azért, mert nem értik ezeket a frázisokat: hogy mi az a felszólítás, hogy most a figyelmüket rá kellene irányítani a rajzra, és dolgozni vele.

A logopédusok szerint megdöbbentő a helyzet: nem tudják sikerrel végezni a bevált teszteket, mert a gyerekek 30-40 százaléka egyszerűen nem érti a feladatot.

Mindez azért is nagyon aggasztó, mert a gyermekek bizonyos készségeket egy adott időablakban tudnak elsajátítani, később korlátozott rá a lehetőség. Ha egy olyan alapvető fázis marad ki vagy sérül, ami a kognitív, érzelmi vagy bármilyen más szintű fejlődéshez szükséges, akkor az arra épülő tudás is nehezebben szerezhető meg. És végül az is kérdéses, hogyan állja meg a gyerek később a helyét a világban. Ilyen készség a nyelv is.

Sajnos a szülők zöme nem tud róla vagy nem érti, hogy ha odaadja az okostelefont a babakocsiban ülő gyereknek, az miért káros, hiszen a médiában is azt kommunikálják, hogy ez a jövő, úgyis el kell sajátítani a digitális készségeket.

Ez nem igaz – figyelmeztet a kutató rámutatva, hogy ennek eredményét csak akkor látjuk majd, ha ez a korosztály felnő és megpróbál érvényesülni az életben: kapcsolatokat kialakítani, családot alapítani. Az eddigi tudás alapján ez sokuknak jóval nehezebb, vagy akár lehetetlen is lehet.

Címlapkép forrása: Pixabay