Családtréner: Az ünnepből töltekezünk az elkövetkezendő hétköznapokra – Interjú Galla Krisztinával!
Évről évre korábban kerülnek az üzletek kirakataiba a csokimikulások és a karácsonyi dekorációk. Idén a Halloween-i termékeket váltva néhol már november elejétől megjelentek a Mikulásfigurák. Ezzel csupán az a baj, hogy már az adventi időszak kezdete előtt elterelik a figyelmet az ünnep valódi tartalmáról és kötelező vásárlásra buzdítanak. De mi az Advent valódi üzenete számunkra? Hogyan tudjuk a várakozás idejét, és az ünnepre való felkészülést valódi ajándékként megélni, és a családunk melegségével megtölteni? Ebben a megható és fontos utazásban kalauzol el minket Galla Krisztina családtréner, családi életre nevelés tanácsadó.
– Hogyan tudunk szülőként jól lavírozni ezek között az eredeti tartalomtól eltérő üzenetek között? Azt nehezen tudjuk megvalósítani, hogy egyáltalán nem visszük be a gyermekünket a boltba…
– A túlpörgetett árudömping tapasztalataim szerint ilyenkor inkább minket, felnőtteket frusztrál, azt jelezve, hogy ha most nem lépünk, akkor lemaradunk. Mivel ezen változtatni nem tudunk, talán a legjobb, ha úgy tekintünk erre a – szerintem sem jó – újabb kori szokásra, mint arra a lehetősége, hogy időben be tudjuk szerezni az ünnepléshez szükséges dolgokat.
A konkrét kérdésre pedig most kivételesen kérdéssel felelnék: miért is kellene a szülőknek „lavírozni” az üzenetek között? A családi harmónia alapja a közös értékrend, ami a családi élet minden színterét átszövi – jó esetben. A gyerekek kérdéseire – már ha vannak ilyenek az adott helyzettel kapcsolatban – a család hagyományai szerint lehet válaszolni.
A Mikulás csokik mindig megjelentek az ünnep előtt, igaz, nem ennyivelkorábban, mint most. De akkor is felmerült a kérdés, hogy „a néni kosarában miért van Mikulás csomag?”. A válaszok ilyenkor a szülők leleményességén múlnak, de a gyerekek abban az életkorban, amikor a mesékben való létezés, a csodavárás tulajdonképpen a hétköznapjaik része, boldogan és bizalommal elfogadják a szülői magyarázatot. Például: „Azért, mert nem minden gyerek olyan szerencsés, hogy neki a Mikulás hoz ajándékot”, vagy „A néni biztosan felnőttnek vásárol, mert ahol gyerek van, oda a Mikulás viszi az ajándékot” stb.
Ha mégis nagyon izgatja a kicsiket a látvány, akkor végső soron végig lehet nézegetni a kínálatot, megbeszélgetve, ő ezek közül mit szeretne kérni a Mikulástól. Hazatérve ezt le lehet rajzolni, „el lehet küldeni levélben”…
– Ez sok családban hagyomány is…
– Igen, és ha már szóba került, mindenképpen fontosnak tartanám itt megemlíteni azért azt is, hogy a Jézuskának/Angyalkának/Mikulásnak szóló levelekkel érdemes csínján bánnunk! Ha csupán az a célunk, hogy feltérképezzük a gyerekünk igényeit, akkor gondoljuk át, elég időt töltünk-e vele, beszélgetünk-e eleget? Mert ha igen, akkor pontosan tudhatjuk, minek örülne igazán! Ha nem, lehet, hogy az lenne a legjobb ajándék számára, hogy megajándékozzuk a minőségi időtöltés örömével…
Ha mégis belevágunk a levélírásba, figyeljünk arra, hogy több dolog szerepeljen a listán! Meséljünk, beszélgessünk arról a kicsivel, hogy a Jézuska/Angyalka/Mikulás válogat a listáról, nem hoz meg feltétlenül mindent róla!
Beleszőhetjük a beszélgetésbe az anyagi korlát kérdését is, akár úgy, hogy elmondjuk, a világon sok millió gyereknek (és felnőttnek is) kell ajándékot adni. Vagy ha a családi hagyomány úgy tartja, hogy a szülők adják a pénzt a Jézuskának/Angyalkának/Mikulásnak, akkor nyugodtan jelezhetjük, hogy szerintünk melyik kívánságra nem fogja futni az idén. Ne féljünk attól, hogy a gyerekünknek ezzel csalódást okozunk! Gondoljunk arra, hogy mi a véleményünk azokról a fiatalokról, felnőttekről, akik úgy gondolják, nekik minden jár…
– Ha már lemondásról beszélgetünk, mi az adventi várakozás lényege? Miért fontos várni és felkészülni az ünnepre, mit üzenünk ezzel a családunknak és a gyermekeinknek?
– Az advent jelentése „eljövetel”, az ünnepre való várakozás időszaka. A várakozás, és nem a túlfeszített, a megfelelési kényszer által generált „rohanás” időszaka.
De az Ünnepre való készülés méltóságát és örömét általában elfelejtjük. Ha átrohanunk a jeles napokon, ráadásul ha még stresszes készülés is megelőzi, tökéletesen elveszíti a dolog a valódi értelmét. Azt, hogy megállunk egy pillanatra, kiszakadunk a megszokottból, és töltekezünk testben, lélekben egyaránt, együtt a másikkal, kapcsolódunk egymáshoz, egymás érzéseihez, gondolataihoz, a felszín alatti lényéhez.
Talán túl patetikusnak hatnak ezek a szavak, de ha bárki visszagondol egy ünnepre, amely kedves emlékként él a szívében, akkor rájön, hogy abban semmi más nem jelenik meg, csak egy meghitt, vagy éppen humoros együttlét másokkal…
És hogy mit üzenünk? Azt, hogy fontos vagy, fontos a veled együtt töltött minden pillanat, különösen azok az olyan ritka pillanatok, amikor igazi minőségi időt élhetünk meg. Ebből töltekezünk az elkövetkezendő hétköznapokra, és gyűjtjük azokat az emlékeket, amik akkor is összefűzhetnek minket, ha a másik távol van, vagy már nincs is közöttünk.
– Sok családban még nagyobb gyermekek esetében is jön a Mikulás, Angyalkák díszítik a fát, vagy hozzák az ajándékot. Miért van jelentősége ennek, és milyen hatása van ennek a gyermeki lélekre?
– A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó alakok – mint a Mikulás, az Angyalka vagy a Jézuska – pozitívan hatnak a gyermekek érzelmi fejlődésére, mivel erősítik a fantáziát, a kreativitást és az érzelmi kötődést.
Ezek az alakok segítenek a gyermekeknek megélni a várakozás örömét, a csodavárást és az ünnepi hangulatot, ami fokozza az érzelmi gazdagodást. Az ajándékozás szimbolikája megtanítja a gyerekeket az adás és a kapás örömére, valamint az értékek fontosságára. Ugyanakkor lehetőséget teremtenek arra, hogy a szülők erősítsék a családi hagyományokat és a közösségi élményeket. Az ilyen mesés elemek hozzájárulhatnak a gyermekek biztonságérzetének kialakításához.
Engedtessék meg itt még egy gondolat: mostanában egyre gyakrabban hallom családoktól, hogy megegyeztek abban, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot az idén. Könyörgöm, ne tegyék! Valami aprósággal biztosan meg lehet örvendeztetni a másikat! Lehet ez egy csomag szép szalvéta, egy kedves régi fénykép házilag készített kartonpapír keretben, egy gyertyafényes, habfürdős fürdőzésre, lábmasszírozásra, ágyban reggelire, stb.-re beváltható, ötletesen becsomagolt kis kártya, és még sorolhatnám. Csak legyen ajándék a felnőtteknek is!
Mert ha nincs, a gyerekekben jogosan felmerül a kérdés: a felnőttek nem voltak olyan jók, hogy megérdemeljék az ajándékot?
Mert ha nincs, hogyan tanítjuk meg gyermekeinknek, hogy az ajándék valódi értékét nem a pénzben kifejezhető érték, hanem az odafigyelés, a szándék adja meg? Mert ha nincs, azt üzenjük egymásnak, hogy szegények, ötlettelenek vagyunk. És az ünnep öröme kortól függetlenül mindenkinek jár!
– Hívőként a karácsony teljesen másról szól, mint amit a fogyasztói társadalom szeretne közvetíteni felénk, de még azokban a családokban sem szerencsés, ha minden az ajándékozásról szól, ahol nem vallásosak a családtagok. Mi az ünnep lényege, hogyan tudjuk megtölteni tartalommal ezt az időszakot úgy, hogy nem engedjük eluralkodni magunkon a környezet által sugallt vásárlási lázat?
– Tulajdonképpen a kérdésben már benne is van a válasz: úgy, hogy nem hagyjuk magunkon eluralkodni a számunkra terhes, nyomasztó, vélt, vagy valós külső elvárásokat! Legyünk elég bátrak ahhoz, hogy legyünk a saját életünk filmjének rendezői, és ne akarjunk megelégedni egy, a mások által ránk kényszerített statiszta szereppel!
Higgyük el, hogy az ünnep nem a külsőségekben teljesedik ki. Ne akarjunk mindenkinek megfelelni. Talán érdemes végiggondolni, hogy miért akarunk erőnkön felüli drága ajándékkal kedveskedni valakinek, miért akarjuk tárgyi ajándékokkal elárasztani a családtagjainkat, barátainkat. Kompenzálni akarunk ezzel valamit? Mi a célunk a sok, vagy drága ajándékkal? Mit akarunk ezzel bizonyítani, mit akarunk kifejezni? És ha ezekre megtaláljuk a választ, akkor talán másként látjuk, mivel tudjuk valódi tartalommal megtölteni az ünnepet és ez által a készülődés időszakát is.
Érdemes lenne időt szánni arra, hogy a családtagok leüljenek, és mindenki elmondhassa, ő milyennek képzelne egy „ideális” karácsonyi készülődést. Mit szeretne? Hogyan lehetne számára ez az elcsendesedés az ünnepre való ráhangolódás időszaka? Ki mit tudna tenni annak érdekében, hogy az advent meghitt hangulatban teljen és a karácsonyfa előtt ne halálosan fáradt, kimerült, esetleg a folyamatos stressz miatt egymásnak feszülő családtagok álljanak. Még azt is el tudnám képzelni, hogy ebbe a tágabb körbe tartozó családtagokat, a közeli barátokat is be lehetne vonni, mondjuk például egy közös adventi koszorú készítése közben…
Itt mindenképpen megemlíteném azért, hogy amikor gyerekekkel foglalkozom és éppen a szeretetnyelvekről beszélgetünk, 90 százalékban a minőségi időt jelölik meg, mint amivel számukra leginkább ki tudná fejezni valaki a szeretetét. A szülők nagyon csodálkoznak, amikor szembesülnek ezzel.
Sajnos azzal is találkozom, hogy a szülők azt gondolják, hogy ha nem kapja meg a gyerek a legújabb-legtrendibb-legdrágább-legtöbb ajándékot, akkor ők rossz szülők, és elvesztik a gyermekük szeretetét. De amikor végiggondoljuk, hogy ezen kívül mi mindet tesznek meg a gyerekekért, akkor egyértelművé válik, hogy valójában miben nyilvánul meg a szülői szeretet… Ha ez ilyenkor, a karácsonyra való készület idején is eszünkbe jut, akkor talán nem húz be minket a féktelen ajándékvásárlási láz.
– Vannak nagyon szép adventi szokások, sokan például ilyenkor kora reggel roráte misére járnak, kevésbé ismert, de létezik adventi böjt is. Egyes családokban pedig az adventi kalendáriumban nem csokoládé vagy valamilyen tárgyi ajándék lapul, hanem közös időtöltéssel kapcsolatos, egyszerű családi élmények. Nálunk például ehhez az időszakhoz tartozik az is, amikor a gyerekek a Pásztorjáték próbáira járnak. Tud olyan gyakorlati tippeket, tanácsokat adni, amivel az adventi várakozás valódi arcát is megtapasztalhatja egy család?
– Sajnos a régi hagyományok – nem csak a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódóak – kikopóban vannak, pedig az azok mögött meghúzódó gondolatok a mai embernek is kapaszkodókat jelenthetnének, de ez már egy másik beszélgetés témája lehetne.
Általános tanácsokat itt sem lehet adni. Minden családnak a saját életritmusához alkalmazkodva kellene kialakítani az adventi időszak hagyományait. Azt azonban mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy ezek ne felületes, „kipipálandó” elemek legyenek, hanem töltsék meg tartalommal. Mondok egy példát, ami talán érthetőbbé teszi, mire gondolok. Említette az adventi kalendáriumot. Ezt el lehet otthon készíteni, akár együtt is, az már eleve egy kiváló ünnepre hangoló közös program. De van, aki ebben nem ügyes, a boltokban ezerféle kész adventi naptár található – nem bűn, ha valaki ezek közül választ. (Természetesen az nagy kérdés, hogy kell-e ezekből az akár több tízezer forintos változatot választani…)
Azt viszont ilyenkor is meg lehet tenni, hogy az „ablaknyitáshoz” kapcsolunk valami kis szertartást: éneklünk valamit közösen; húzunk egyet a beszélgetőkártyákból – amiket előre el lehet készíteni, ha nem akarjuk a készen kapható változatok valamelyikét használni; a csoki mellé járhat valami kis élmény, például egy bögre habos kakaó, egy masszázs, egy összebújós mese, stb. Fontos, hogy itt se erőn felüli pluszt találjunk ki, ne olyan dologban gondolkozzunk, amelynek megvalósítása a végén nyűgös kötelességgé válik. Valami olyat találjunk ki, ami könnyen és mindenki számára örömmel megvalósítható.
Lehet, hogy bizonyos családoknál már az is a lecsendesedést jelentené, ha az adventi vasárnapokon a gyertyagyújtás köré kitalálnának olyan tevékenységeket, amik túlmutatnak a szokványos hétköznapokon: egy ének, egy vers, egy, a héten történt kedves sztori felidézése, régi fényképek nézegetése – egyszóval könnyen megvalósítható, de mégis az ünnep örömére hangoló együttlét.
– Szülőként nincs könnyű dolgunk, hiszen egymást érik a karácsonyi bemutatók, sütikészítés, vásárok, amikre kézműves termékekkel, egyebekkel illik készülni, miközben a munkahelyen is előre dolgozunk, hogy később pihenhessünk, és a saját családunk ünnepét is mi készítjük elő. Hogyan tudunk kikapcsolni és a lényegre figyelni?
– Az én értelmezésemben jelen esetben itt az „illik” egyenlő a „muszáj”-jal. És akkor megint kérdezem: miért is kell ezekbe mindenképpen bekapcsolódnunk? Kipróbáltuk már csak egyszer is, hogy a sütikészítésre vagy a kézműveskedésre nemet mondunk? Próbáltunk-e összefogni más szülőkkel, megosztva a feladatokat: pl. Te sütsz, én készítek valamit az adventi vásárra? Mindenki „teljesíteni” akar, sokszor erején felül is. Ez kicsit olyan, mint a nyaralás; előhozza a feszültségeket.
De ha rangsoroljuk, hogy mi a fontos igazán, akkor már segítettünk magunkon!
Például lehet, hogy egy közös mézeskalács sütés a gyerekekkel, barátokkal sokkal fontosabb, mint hogy a sarkaiból is kiforgassuk a lakást nagytakarítás címén. Bár az is lehet, hogy idén nem kell bevállalni az óriási felfordulással járó mézeskalács sütést, hanem tartsunk egy teázós-kekszezős karácsonyi filmnézést, ami után beszélgethetünk arról, kinél mi a karácsonyi szokás, ki hogyan képzeli el a karácsonyát, ha felnőtt lesz, a felnőttek pedig mesélhetnének a gyermekkoruk karácsonyáról.
A saját ünnep előkészítésével kapcsolatban is jó lenne, ha a realitás talaján maradnánk. Célszerű lenne átgondolni, mi fér bele az időnkbe, az anyagi kereteinkbe, mi az, aminek a megvalósítása örömmel, belső jóérzéssel tölt el, a lelkünk gazdagodásával jár, és nem a környezetnek való megfelelési vágyunk kielégítése miatt fontos.
Gondoljuk végig, de ha tehetjük, írásban is válaszoljuk meg:
Az ünnep lényege számomra ………………………….., ezért az idei karácsonyom nem lesz ……… .
Az ünnep alatt ……….. fogok, és nem fogok ………………….. . Szeretném, ha az idei karácsonyom ……………. lenne.
Ezért már a készülődés alatt ……………… .
És ha valaki azt kérdezi, mi is a lényeg, amire figyelnünk kellene? Márai Füves könyvében olvasható gondolatainál jobban senki nem tudta még szerintem megfogalmazni a lényeget:
„Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”
Címlapkép forrása: Vasárnap.hu/Varga Ilona
