Létfontosságú számunkra a gazdasági semlegesség
Magyarország előtt nincs más út egy blokkosodó világban, mint a blokkok közötti együttműködés megteremtése.
Vészjósló folyamatokat látunk ma a világban akár gazdasági, akár politikai szempontból vizsgáljuk az eseményeket. Mindkét területen megfigyelhető ugyanis az, hogy a világ két nagy tömbre oszlik, és míg az egyik fele az Egyesült Államok vezette Nyugat körül összpontosul, addig a másik része a Kína által dominált tömbbe tagozódik be. A blokkosodás politikai és gazdasági téren is megnyilvánul, és egyre erősebb lesz. A felek egyre kevésbé beszélnek és egyre kisebb mértékben kereskednek egymással. A két nagyhatalom érdekeit tekintve persze mindez érthető, hiszen
a tét nem kicsi: a következő 10-15 évben dől el, hogy melyikük lesz a világ vezető erőközpontja az azt követő 80-100 évben.
A blokkosodással ugyanakkor rajtuk kívül kevesen járnak jól. Az egyik legnagyobb vesztes a korábban technológiai és tudásbeli előnyben és fölényben lévő Európa, amely az Egyesült Államok mögé állva a másodhegedűs szerepében próbál egyensúlyozni. Ugyanakkor ahogyan Emmanuel Macron francia elnök is fogalmazott az elmúlt napokban: ha az EU nem tud változtatni a jelenlegi gazdaságpolitikáján, 2-3 év múlva meg fog halni. Egyértelmű szavak, a vészharang hangosan kong, ugyanakkor sajnos nem úgy tűnik, hogy az Unió vezetői el szeretnék kerülni az összeomlást, vagy ha a szándék meg is van erre, eszközeik nem nagyon vannak hozzá.
Magyarország ugyanakkor egy másik utat választott: azt, amelyik az egyetlen jó lehetőség ebben a helyzetben. Hazánk földrajzi adottságai ugyanis már eleve megmutatják a lehetőségeit. Magyarország államisága kezdete óta kultúrák találkozásánál fekszik, ami jól jött akkor, amikor béke volt, amikor Kelet és Nyugat kereskedett egymással. Amikor azonban konfliktusba keveredtek, abból mindig rosszul jöttünk ki, és ez nem véletlen.
Bármely fél mellett is köteleződünk el, földrajzi helyzetünkből adódóan mindig az adott blokk perifériáján leszünk, vagyis a másik oldal támadása minket érint először és a legerőteljesebben.
Jó példa erre az orosz-ukrán háború kirobbanása utáni helyzet, amikor a konfliktus kiszélesedése miatti infláció nálunk és a Balti-államokban volt a legmagasabb.
Éppen ezért Magyarországnak minden szereplővel beszélő viszonyban kell lennie, mindenkivel keresnie kell a kapcsolatot, mert a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ha ennek az ellenkezője történik, azzal csak rosszul járhatunk. Sokan felismerték már ezt a magyar történelemben, de ehhez a fajta szuverenitáshoz erő kell, és most úgy tűnik, hogy végre nemcsak a felismerés, hanem az erő is megvan ahhoz, hogy ezt a politikát végig lehessen vinni. A politikai mellett gazdasági értelemben is. Magyarország gazdasága ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha semleges. Ha találkozási pontként jelenik meg a nyugati és a keleti cégek számára. És ebből a szempontból
a gazdasági semlegesség politikája végső soron a magyar gazdaság sikeréről szól: arról, hogy a családok és a vállalkozások léphessenek egyet előre.
Ha ugyanis sikerül semlegesnek maradni, akkor valóban lehet Magyarországon 3 és 6% közötti gazdasági növekedés és 2-3 éven belül az átlagbér valóban elérheti az egymillió forintot, ahogyan arra a napokban Orbán Viktor miniszterelnök utalt. Persze ehhez sok teendőre van még szükség. Ahogyan a már bejelentett kormányzati intézkedésekből is kitűnik, meg kell erősíteni a családokat a nekik járó adókedvezmény megduplázásával, a kis- és középvállalkozásokat pedig az olcsó fejlesztési hitelekkel. Garantálni kell a 13. havi nyugdíjat, és segíteni kell a fiatalokat az életkezdésben a munkáshitellel. Ha az intézkedéseknek köszönhetően mindenki léphet néhányat előre, és sikerül magas szinten tartani a gazdasági növekedést, akkor pedig az országnak lesz ereje ahhoz, hogy megvívja az előtte álló harcokat és kimaradjon a világgazdaság blokkosodásából.
