Lecsaphat-e Izrael sikeresen az iráni atomlétesítményekre?
A hivatalos nyilatkozatok fényében nem az a kérdés, hogy Izrael vissza fog-e vágni Iránnak az ellene ballisztikus rakétákkal elkövetett támadásért, hanem az, hogy mikor teszi ezt, milyen eszközökkel és mik lesznek a célpontjai. Szerdán Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke azt kérte a zsidó állam vezetőitől, hogy ne célozzák meg Irán atomlétesítményeit és olajfinomítóit. Ennek ellenére sokan arra számítanak, hogy most jött el az iráni nukleáris központok megsemmisítésének az ideje.
A teljes igazsághoz közel járhat az a cikk, amely Izrael legnagyobb napilapjában jelent meg. Az Israelhayom.com véleménye azért fontos, mert a Wikipédia szerint a kiadója baráti kapcsolatban áll Netanjahu miniszterelnökkel, és mindig támogatta döntéseit. Az alábbiakban ebből a cikkből idézzük a legfontosabb gondolatokat.
Először is: habár a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) május végén arra figyelmeztetett, hogy Irán elegendő anyaggal rendelkezik legalább három nukleáris robbanófej előállításához, Irán nukleáris programjának helyszínei körülbelül 1.500 kilométerre találhatók Izraeltől. Ráadásul nem egy, kettő vagy három létesítményre kell gondolni, hanem több tízre, amelyek szétszórva helyezkednek el az országban. Irán 21, a nukleáris programmal kapcsolatos helyszínt közölt a NAÜ-vel, és vannak olyan helyszínek is, ahol az ügynökség nagymértékben dúsított urán nyomait találta. Szinte biztos, hogy vannak további helyszínek is, amelyeket Irán nem jelentett be. Ezért Irán nukleáris programjának megsemmisítéséhez egyszerre több erődített helyszínre kellene csapást mérni, ami példátlan, összetett kihívás.
„Több tucat, esetleg több mint száz repülőgépet kellene a levegőbe küldenünk, hogy sikeresen eltalálhassuk az ellenséges vonalak mögötti célpontokat. Ehhez pontos és naprakész hírszerzési adatokkal kell rendelkeznünk Irán összes nukleáris telephelyéről, hogy észrevétlenül elérjük Iránt anélkül, hogy útközben más országok lelőnék a repülőket, vagy a támadást lelepleznék; a levegőben és a visszaúton is, a teljes távolság megtételére vagy tankolására képes repülőgépeket kellene telepíteni” – áll a cikkben. Jelenleg az Egyesült Államokon kivűl Oroszországnak, sőt Törökországnak is vannak hírszerzési eszközei és radarállomásai a Közel-Keleten. Ők is felderíthetik Izraelt, és idő előtt leleplezhetik a támadást.
Ehud Olmert volt izraeli miniszterelnök mindössze négy hónappal ezelőtt úgy vélte, hogy
Izrael nem tudja megsemmisíteni Irán nukleáris programját, mert nem rendelkezik megfelelő bunkerromboló bombákkal és megfelelő mennyiségű nagy hatótávolságú repülőgéppel.
A légicsapáson kívül a becslések szerint Izraelnek más lehetőségei is vannak. Használhat hagyományosan felfegyverzett ballisztikus rakétákat, például a Jericho 2-t, amely 750 kilogrammos (1650 font) robbanófejet képes szállítani 2500 kilométeres hatótávolságon. Ezek a rakéták nagyon pontosak. Egy török kutató korábban úgy becsülte, hogy több tucat ilyen rakéta tönkreteheti vagy súlyosan károsíthatja a natanzi, araki és iszfaháni földfeletti létesítményeket. A logisztikai és biztonsági előnyök egyértelműek, de nem biztos, hogy a rakéták okozhatnak-e kárt a mélyen a föld alá helyezett objektumokban.
A műholdképek szerint Natanzban egy föld alatti urántároló létesítményt építettek körülbelül 100 méter mélységben – ahova az eddig ismert legnagyobb bunkerromboló bombák sem képesek behatolni. Izrael rendelkezik ilyen (amerikai) GBU-57 típusú bunkerromboló bombákkal, de azok körülbelül 200 láb, azaz körülbelül 60 méter mélységig hatékonyak. Izraelnek más típusú bunkerromboló bombái is vannak (GBU-72 és a GBU-28), amelyek sokkal könnyebbek, de alacsonyabb behatolási képességgel rendelkeznek.
Mivel Natanz föld feletti része 2021-ben egy robbanásban megsérült, Irán felgyorsította az ottani földalatti létesítmény építését. A Fordow-i dúsító központot kezdettől fogva egy hegy oldalába építették, hogy megvédjék a támadásoktól. A Parchin kutatóközpontban is betonárkok és bunkerek vezetnek a hegyoldalba.
A cikk szerzői szerint egy
Irán nukleáris létesítményei ellen intézett izraeli csapás szinte biztosan széles körű, regionális totális háborút jelentene.
A Hezbollah – mint Irán „megbízottja” – minden erejével támadna egy ilyen forgatókönyv esetén, naponta több száz rakétát indítva Izrael felé. Kérdés: egy ilyen támadásra hogyan reagálnának a világ nemzetei? Megvédenék Izraelt, vagy még súlyosabb nemzetközi elszigeteltséggel kellene szembenéznie? Szankciókat vetnének ki rá? Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen „agresszív fellépés” legitimálná Irán nukleáris programját, és még indoklást is adhatna az irániaknak a program felgyorsítására, mondván, hogy most már senki sem állíthatja meg őket.
Ugyanakkor, ha Izrael nem támad, valószínű, hogy néhány éven belül szembe kell néznie egy iráni bomba létezésével. Minél többet vár, annál inkább növeli az irániak önbizalmát, elhitetve velük, hogy érinthetetlenek.
Még a sikeres támadás sem feltétlenül érné el a végső célját. Ha Izraelnek sikerül is megsemmisítenie az összes létesítményt és hasadóanyagot, az iráni know-how valószínűleg megmarad. A létesítmények lángokban állnának, de a számos iráni számítógépen tárolt tervek érintetlenek maradnának, és sok tudós újraindíthatná a programot – sokkal több tudással és tapasztalattal. Izrael legfeljebb néhány évvel késleltetné Irán nukleáris projektjének befejezését; és legközelebb Irán felkészültebb és kiegyensúlyozottabb lesz, valamint sokkal magasabb biztonsági képességeket építhet ki.
„De ha nem most, amikor Izrael vezetői ezt a programot egzisztenciális fenyegetésnek tekintik Izrael Állam számára, akkor mikor?”
– zárja eszmefuttatását az Israelhayom.com.
