Eltűnt épületek nyomában – A Budai Apolló mozgóképszínház

A vízivárosi Csalogány és Hattyú utca környékén egészen az 1910-es évekig szinte csak földszintes házak álltak. Ennek az az oka, hogy a budai Vár közvetlen környezetére stratégiai okokból hosszú időn keresztül beépítési tilalom volt érvényben.

A 18-19 században a vár stratégiai jelentősége megszűnt, így a lankás hegyoldalon szőlőt termesztettek, a környéken pedig borospincék és földszintes prés és vincellér házak épültek.

Közvetlenül az I. világháború előtt jelentek meg a 3-4 emeletes városi házak a Csalogány utcában, és ekkor épült ki a nagyvárosi infrastruktúra is. A városi életvitelhez szervesen hozzátartozott a szórakozás, amelynek egyik leggyorsabban fejlődő területe a mozgókép, azaz a mozi volt.

Makray Teofil mérnök befektetési célból megvásárolta a viharos tempóban fejlődő Csalogány utca 44., 46., 48. alatti trapéz alakú telket, és egy historizáló stílusú mozgóképszínházat építtetett Mód (Modl) Lajos tervei szerint. Az épület Széna tér felé eső főhomlokzata két emelet magasságú volt. Innen nyílt a mozgóképszínház főbejárata, mely felett bábos kőkorláttal díszített robosztus erkély helyezkedett el. A középrizalit pilaszterekkel és timpanonnal hangsúlyozott homlokzatán a cégér kapott helyet, felette az építés idejét jelző 1918-as évszám volt olvasható. A második emeleten volt Makrayék lakása, az első emeleten a mozi irodái, míg a földszinten pénztár, toalett és büfé üzemelt.

Az épület Duna felé hosszan elhúzódó része rejtette az emeletmagas vetítőtermet, amelyből mind a Csalogány, mind a Hattyú utca felé kijáratok sorakoztak. Kellettek is a kijáratok, hiszen Budán ez volt a legnépszerűbb mozi a maga idejében, valóságos mozipalota volt a 850 fős befogadóképességével. A nézőtér kialakítása és a színpad megléte varieté-műsor és színházi előadások megtartására is adott lehetőséget. A mozi neve nem véletlenül kapta a „Budai” előtagot, ugyanis Pesten is működött egy Apolló mozi, mely 1908-ban nyílt meg a mai Corvin áruház helyén a Blaha Lujza téren (ez volt az első olyan mozgóképszínház Budapesten, amely eredetileg is mozinak épült).

A Budai Apolló mozi kiemelkedő szerepet játszott a helyi kulturális életben és a környék egyik fontos találkozóhelye volt. Az 1930-as és 1940-es évekre az Apolló a modern hangosfilm-vetítések egyik budai központja lett, és sokáig megőrizte népszerűségét. A vetített filmek gyakran német és magyar nyelvűek voltak, hiszen a korszak közönsége ezen nyelveket is jól beszélte.

A mozi egészen 1944 novemberéig működött. Budapest II. világháborús ostromának egyik legnagyobb pusztítást elszenvedő területe volt a Széna tér és környéke. Az Apolló számtalan tüzérségi találatot kapott, amelyek beszakították a hatalmas nézőtér tetejét, amelyből az ostrom végére csupán a falak maradtak meg. A főbejárati épületrész tetőzete is súlyosan megsérült, de az emeleti födémek nem szakadtak be.

A mozin évekig nem végeztek állagmegóvó beavatkozást, így állapota kritikussá vált. Végül 1948-ban életveszélyre hivatkozva a teljes épületet elbontották, újjáépítése fel sem merült. A beépítetlen területet a városi tanács parkosította, később játszótér létesült rajta.