FELEMELŐ ÜNNEPSÉGGEL ZÁRTA JUBILEUMI TANÉVÉT AZ 50 ESZTENDŐS SIMON ANTAL TAGINTÉZMÉNY
A Cházár András EGYMI Simon Antal Tagintézményének jubileumi záróünnepsége volt pünkösd előtt, amikor lezárták azt az emlékévet, mely a tagintézmény alapításának 50. évfordulója tiszteletére született. A meghívott vendégek között ült az intézmény megálmodója, létrehozója, Angyal József lánya, Angyal Paula is.
Az iskola jelenlegi tagintézményvezetője, Simon Ágnes felidézte azt az ötven évvel ezelőtti szerdai napot, 1971. október 6-a reggelét, amikor megnyílt a mostani iskola elődje, a hallássérültek kisegítő iskolája (HKI).
Fiatal kora ellenére az iskola számtalan újítással, átalakulással, de legfőképpen szép eredményekkel, hálás szülőkkel és tanítványokkal dicsekedhet, és a változó oktatási koncepciók, az elhivatott, a sérült gyerekeken segíteni akaró és tudó gyógypedagógusok, a pedagógusokat segítő munkatársak lelkesedésének és tettrekészségének köszönhetően mindig megújulni képes.
A 100 férőhellyel, hallássérültek kisegítő iskolája néven megalakult intézményben enyhe értelmi fogyatékos hallássérült tanulókat oktattak, és mivel beiskolázási körzetük az egész országra kiterjedt, kollégiumi ellátásukat is biztosítani kellett. Később az olvasás-írás területén jelentős elmaradást mutató tanulók is bekerültek az iskolába, 1988-ban beindították a Beszédjavító Általános Iskolai Tagozatot, 2001-ben felvették a siketeket írni-olvasni megtanító módszer magyar kitalálója tiszteletére a Simon Antal nevet, így valamelyest háttérbe szorult az intézmény megalapításáért fáradhatatlanul küzdő Angyal József neve.
A mostani emlékév – bár utólagosan – de szeretné a felavatandó Angyal fallal és az ünnepség sorozattal méltó helyre emelni Angyal József egész életművét, a hallássérültek és fogyatékkal élőkért folytatott küzdelmét, szervező munkáját, magas szintű szakmait tudását. Mivel az általános iskolák padjaiban egyre többen ülnek olyan diákok, akik a többségi iskolai menetrend szerint egyre kevésbé állják meg a helyüket és a lemorzsolódás évtizedek óta változatlan intenzitású probléma az oktatásban, ezért erre az intézménye egyre nagyobb igény van és lesz.
Mindemellé társul az az általános jelenség, miszerint a pedagógustársadalom átlagéletkora 50-60 év között van, a fiatalok pedig eltűnnek valahol a diplomaszerzés utáni útvesztőben, különösen igaz ez a gyógypedagógus utánpótlásra.
Ványi Lászlóné, a Cházár András EGYMI intézményvezetője arról beszélt, hogy az utódoknak az a dolguk, hogy az elődöktől megörökölt értékeket megmentsék, az elvarratlan szálakat elvarrják, a mindenkori kihívásoknak magas szakmai szinten megfeleljenek, a napi feladatot jól elvégezzék. Angyal József örökségét akkor ápolják hűen, ha JÓT S JÓL tesznek. Megköszönte a kollégák áldozatos munkáját, azt a szeretetteljes légkört, melyben megszépítik a fogyatékkal született gyermekek nem könnyű életét és magas szakmai tudásukkal mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek nehézségeik ellenére be tudjanak integrálódni majdan a felnőttvilágba.
Az ünnepség díszvendége volt Angyal Paula, az alapító leánya. Örömét fejezte ki, hogy megélhette ezt a nem mindennapi eseményt, hogy az édesapja által, nagy küzdelmek után megalapított iskola 50 éves jubileumát ünnepli. De meg inkább öröm számára, hogy nemcsak a falak maradtak meg az iskolából, hanem az a szellemiség is, melyet édesapja képviselt: minden segítséget megadni a hátrányos helyzetű gyermekeknek és családjaiknak.
Ha végigtekintünk Angyal József életén, akkor tevékenységének minden mozzanatában az elesettek, a kiszolgáltatottak, a fogyatékkal élők segítése van a központban, s ez a mostani iskola is ezt teszi. 1944-ben, a háború kellős közepén meghallotta a szükségletek dörömbölését, megteremtette hozzá a feltételeket és nem hagyta magára az elesetteket. Az intézmény mostani iskolaépítő, értékteremtő tevékenységét ő is ebbe az irányba terelné, rábólintana, és mosolyogva hozzátenné: JÓT S JÓL
– zárta gondolatait meghatottan Angyal Paula.
Az ünnepség egyik gyönyörű színfoltja volt, hogy megtekinthették a jelenlévők azt a kisfilmet, melyet a Cházár András Alkotóműhely készített Angyal József életéről. A film archív jelenetei visszavittek az ötven évvel ezelőtti világba, melyben az iskola alapítója küzdelmeit folytatta azért, hogy ma ez az intézmény egyáltalán létezhet, és a nemes hagyományt ápolni, gondozni lehessen.
A legfelemelőbb az egész ünnepségen az a mozzanat volt, amikor Angyal Paula leleplezte azt a festményt és falat, melyet ezentúl Angyal falnak hívnak, mely édesapjának állít emléket. Ezzel tisztelegnek mind a hálás növendékek, mind az idejáró gyermekek szülei, mind azok a kollégák, akik ezt a nem mindennapi örökséget viszik tovább Angyal József szellemében.
