TÖRÖK MÁTÉ TERVEZTE A TAMÁSI ÁRON-MOZDONY DÍSZÍTÉSÉT
A több tagja révén erősen megyei, még közelebbről dunakanyari kötődésű formációnak tekinthető Misztrál együttes egyik alappillére, Török Máté a muzsikáláson, zeneszerzésen, éneklésen kívül a fotózásnak is elkötelezettje, illetve grafikai tervezésben is jeleskedik, e tekintetben eddigi egyik kiemelkedően fontos megbízásának tekinti a Tamási Áron-mozdony díszítését.
Török Máté így posztolt június 1-jén a feladatról, a végeredményről:
Ez is egy igazán SZERETEM-FELADAT volt… sok jó emberrel… és ma felavattuk a Tamási Áron-mozdonyt… indulhat első útjára, Csíksomlyóra! Hála érte!
A. Szabó Magda, Huszár Orsolya és a Magyarság Háza felkérésére megálmodhattam és elkészíthettem a mozdony látványtervét, amihez többek között László Gyula korabeli Tamási-portréját, Csomortáni Gál László képzőművész barátom két rajzát és Jakab Emil farkaslaki fotográfus fényképét használtam fel a kötelezően elhelyezendő logók mellett. Köszönet Németh Lászlónak és csapatának a rendkívül precíz és gyors kivitelezésért.
A vonat Tamási Áron gondolatát is viszi, amerre jár: »Nincs módunkban kitérni a hűség elől«, s talán azt is üzenné az író, ha látná: »Azt keressétek, ami összeköt!«
***
Tamási Áron (született: Farkaslaka, 1897. szeptember 19., elhunyt: Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas székely magyar író. Leggyakrabban a népi írók közé sorolják.
Az első világháború után családjával együtt a Romániához csatolt Erdélyben maradt, majd 1923 júliusában, huszonhat éves korában kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, ahol volt alkalmi munkás, majd banktisztviselő is, noha írói karrierje épp ekkoriban kezdett beindulni, „Szász Tamás, a pogány” című novellájával megnyerte a Keleti Újság novellapályázatát.
A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a Lélekindulás összeállt.
A két háború között gyors egymást követően jelentek meg novelláskötetei, regényei is, közülük is az elsők között „A szűzmáriás királyfi”, amit javarészt még Amerikában írt, de csak hazatelepülése után fejezett be. Ezután jött a „Címeresek”, amelyekben az erdélyi világ feszültségeit rajzolta meg, majd fő műve, az Ábel-trilógia. Előbb az „Ábel a rengetegben”, majd folytatásai: „Ábel az országban” és „Ábel Amerikában”, melyek tartalmát javarészt saját életéből merítette.
Ribáry Zoltán
