SIGRAY ISTVÁN: INOTAY MEGSZAVAZNÁ-E AZ ALAPTÖRTVÉNY SEMMISSÉ NYILVÁNÍTÁSÁT EGYSZERŰ TÖBBSÉGGEL?
Április 3-án választjuk meg a következő ciklus országgyűlési képviselőit, és döntünk arról, hogy melyik politikai erő vezesse az országot az elkövetkező négy évben. Az erőviszonyok kiegyenlítettnek tűnnek, ezért nem várható, hogy a következő kormánynak 2/3-os többsége legyen az országgyűlésben.
Emiatt különös jelentősége van annak, hogy az ellenzéki miniszterelnök-jelölt Márki-Zay két jogásszal, Vörös Imre volt alkotmánybíróval és Fleck Zoltánnal egy nyilvános beszélgetésen vett részt, amelyben elhangzott, hogy az alaptörvényt szükség esetén feles többséggel semmissé nyilvánítanák.
Márki-Zay egy Fleck Zoltán által vezetett csoportot kért fel új alkotmány előkészítésére. Az alaptörvény semmisnek nyilvánításának programja Vörös Imréhez köthető.
Vörös levezetése szerint az Alaptörvény C cikk (2) bekezdésére, közkeletűen az ellenállási jogra utalva a következő szcenáriót képzeli el ellenzéki többség esetén:
Az új országgyűlés képviselői esküt tesznek az alaptörvényre.
Az új országgyűlés első határozatában az Alkotmánybíróság jogköreit maga veszi át, majd alkotmánybíróságként eljárva egyszerű többségi döntéssel az Alaptörvényt semmisnek nyilvánítja azzal, hogy egy új alkotmány megszületéséig az Alaptörvény redukált verziója marad hatályban. Vörös a kétharmados szavazattöbbséget igénylő törvények jogintézményét (sarkalatos törvények) kiiktatná a magyar jogrendszerből azzal az indoklással, hogy az alapvető, széleskörű konszenzust igénylő törvényekről egy új alkotmánynak kell majd gondoskodnia. Vörös e gondolata vagy naiv, vagy cinikus, hiszen az általa vázolt lépések megvalósulása esetén alapvető kérdésekben konszenzus és ennek következményeként új alkotmány nem valósulhatna meg.
Ennek az elképzelésnek van egy puhább verziója is, amely a második lépést lebegteti, és azt csak esetlegesen léptetné életbe. A Vörös által leírt forgatókönyvet a továbbiakban Márki-Zay – Vörös – Fleck tervnek fogom hívni, annak a bevett gyakorlatnak megfelelően, mely szerint egy jelentős politikai döntés-elképzelés első számú gazdája a döntés-elképzelés mellé álló politikus.
A Márki-Zay – Vörös – Fleck terv ellen határozattan szólalt fel Majtényi László, Tölgyessy Péter, Schiffer András és Hack Péter.
Mindegyikük képzett jogász és egyikük sem mondható a jelenlegi kormány támogatójának, mi több, Majtényi 2017-ben a baloldali ellenzék köztársasági elnökjelöltje volt.
Ha belegondolunk, hogy a Márki-Zay – Vörös – Fleck terv bizonytalan ideig az országgyűlés többségének adná át az Alkotmánybíróság jogköreit, ha belegondolunk abba, hogy a terv gyakorlatilag kontrollálatlan döntési jogkört biztosít az országgyűlés többségének, akkor azt kell mondanunk, hogy a fékek és ellensúlyok hiányára hivatkozva gyakorlatilag fék és ellensúly nélküli rendszer épülne ki a terv eredményeként.
Megértem azt, hogy tizenkét kormányzatban eltöltött év alatt a fékek és egyensúlyok rendszerét fenntartó intézményekbe túlnyomórészt a kormánypártok jelöltjei kerültek be, és ez frusztrálja az ellenzéket. Elolvastam elég sok írást azokról az ellenzéki aggályokról, amelyek megnehezítik a mostani ellenzék dolgát, ha kormányra kerülnének. Mindez azonban nem győzött meg arról, hogy a Márki-Zay – Vörös – Fleck tervnek bármiféle létjogosultsága lenne a közjó tekintetében.
Ha ugyanis valaki az Alkotmánybíróság jogköreit a politikának adja át, az nem jogállamot épít, hanem zsákmányt szerez. E zsákmány azonban nem pusztán a politikai ellenféltől elvett pozíciót jelentő zéró összegű játék, hanem olyan, amelyben az alkotmányos berendezkedésünk kap sebet.
Elhiszem, hogy a jelenlegi alkotmánybírók egy része nem bírja a jelenlegi ellenzék bizalmát. Elhiszem azt, hogy volnának köztiszteletben álló, ellenzékhez közelálló alkotmányjogászok, akiket az ellenzék támogatna, és akik hozzátennének az Alkotmánybíróság munkájához.
Ha azonban megnézzük a mostani egyszínűnek mondott Alkotmánybíróság határozatait, (Valójában az Alkotmánybíróság nem egyszínű, mivel az alkotmánybírók egy részét a titkos szavazások során a szavazatok száma alapján néhány esetben ellenzéki frakció is támogatta, továbbá négy alkotmánybíró megválasztásában az akkor még Hadházy Ákos és Szél Bernadett által reprezentált LMP aktívan vett részt.) akkor láthatjuk, hogy ott most is műhelymunka folyik, rengeteg párhuzamos indoklást látunk, és szakmailag értékelhető döntéseket, indoklásokat hoznak az ügyeikben.
Ha az alkotmánybírósági ügyeket az Országgyűlés venné át, akkor frakció álláspontok eredője lenne a döntés, vagy hogy karcosabban fogalmazzak, az alkotmányjogi ügyek kézi vezérléssel a pártérdekeknek lennének kiszolgálva, és a döntések, indoklások jó eséllyel szakmailag értékelhetetlenek lennének. Egyik-másik országgyűlési képviselőjelöltet elnézve, az ő kvázi alkotmánybíróvá való avanzsálásuk engem leginkább arra az időkre emlékeztet, amikor az ötvenes években a polgári elhajlású gyárigazgatókat hat elemit végzett pártkáderekre cserélték le.
Sokan gondolják azt, hogy a jelenlegi ellenzék sok új arcot indít a választáson, és azok még „nem veszítették el ártatlanságukat”, ezért ők nem a zsákmányszerzés logikája alapján hoznák meg a döntéseiket. Ezzel mélyen nem értek egyet, mi több, az érintettek tapasztalatlansága miatt akár nagyobb kárt is okozhatnak, mint az „öreg motorosok”.
Tipikus példa erre szülővárosom ellenzéki képviselőjelöltje, Inotay Gergely, aki magát civilnek hirdeti, amit talán el is hisz magáról, pedig valójában bólogató Jánosként tagja egy olyan csapatnak, amely
Minden korábbinál aránytalanabb módon állította fel a szakbizottságokat. A tipikusan ellenzéki részvételért kiáltó Pénzügyi – Ügyrendi bizottság majd’ két éven keresztül egyszínű volt, a közbeszerzéssel foglakozó grémium pedig feltehetően a ciklus végéig egyszínű lesz. Ilyen minőségű nyomulásra nem volt példa Vác rendszerváltozás utáni történetében.
Az ombudsman észrevételét semmibe véve továbbra is támogatja a köznyelvben szájzár rendeletként rögzült 1/2019-es polgármesteri utasítást.
Természetesnek veszi, hogy az önkormányzat közpénzből fenntartott Facebook oldalán indoklás nélkül veszik el polgárok hozzászólási lehetőségét.
Ezen túl Inotay politikusi Facebook oldaláról is tiltanak ki kényes kérdéseket feszegető embereket. Itt emlékeztetnék arra, hogy a Márki-Zay – Vörös – Fleck terv egyik mézesmadzagja az, hogy társadalmi párbeszédet kezdeményeznek egy új alkotmányról. Látjuk és tapasztaljuk Inotay vagy a város önkormányzatának oldalán azt, hogy mit is jelent a fennhangon hirdetett párbeszéd.
Elérkeztünk a legfontosabb kérdéshez. Tudható-e, hogy az ellenzék cselekvési tervében milyen státusa van a Márki-Zay – Vörös – Fleck tervnek? Én csak összemosolygást, összekacsintást látok, amikor az ellenzéki médiában a sarkalatos törvények kerülnek szóba. Ez egy alibi kommunikáció: elpöttyintik itt-ott a Márki-Zay – Vörös – Fleck tervet, hogy, ha úgy hozza, a választás után hivatkozhassanak rá, de azért a választást eldöntő, alapvetően apolitikus réteg ne nagyon halljon róla. A legmutatósabb példa egy nemrégiben a CEU által szervezett online beszélgetés, amelyen Márky-Zay is részt vett. Erről több magyar orgánum Gyurcsány módjára az igazság minden részletét nem kibontva számolt be. Az orgánumok többségének a beszámolóját jól reprezentálja a HVG cikke.
Ez a cikk – azon túl, hogy alkotmányjogilag értelmezhetetlen – azt sugallta, hogy a Márki-Zay – Vörös – Fleck tervet elvetették. A nyilvános beszélgetésből viszont az derül ki, hogy Márki-Zay bizony feles többséggel akar az Alaptörvénybe belenyúlni.
Nem tudom mit tudnak minderről az egyszeri ellenzéki képviselőjelöltek, és azt sem tudom, hogy hajlandóak-e arra, hogy érdemben kommunikáljanak erről az alapvető kérdésről. Nem tudom, mert a média egyáltalán nem szögez nekik erre utaló kérdést. Pedig milyen egyszerű lenne megkérdezni minden egyes képviselőjelöltet arról, hogy megszavazná-e az Alkotmánybíróság feloszlatását akár a ciklus elején, akár később, vagy nem, módosítana-e sarkalatos törvényeket egyszerű többséggel, vagy nem.
Az ellenzéki sajtó helyett mi is feltehetjük a szükséges kérdéseket. Ennek jegyében, mint Inotay Gergely képviselőjelölti oldaláról kitiltott váci polgár, itt tudom feltenni az eldöntendő kérdéseimet neki:
Ha bejutna az országgyűlésbe, megszavazná-e az Alkotmánybíróság feloszlatását?
Jogszerű döntésnek tekintené-e az Alaptörvény semmisnek nyilvánítását egyszerű többséggel?
Részt venne-e olyan szavazásban, amelyben az országgyűlés alkotmánybírósági jogköröket gyakorol?
Rendben levőnek tartaná-e sarkalatos törvények egyszerű többséggel való megsemmisítését?
Részt venne-e olyan szavazásban, amely sarkalatos törvény egyszerű többséggel való megsemmisítésére épít?
Hajlandó lenne-e olyan frakcióban ülni, amelynek van olyan tagja, aki az első öt kérdés valamelyikére igennel felel?
Támogatna-e olyan kormányt, amely vezetője az első öt kérdés valamelyikére igennel felel?
Inotay az előválasztási vitában jogi értelemben legitimnek nevezte az Alaptörvényt, tehát neki hét „nem”-mel kéne válaszolnia. Ezzel együtt nagyon meglepődnék, ha mindez záros határidőn belül megtörténne!