Jaberits Zsolt: Márki-Zay, az elszabadult hajóágyú
Január elsején az egykori császárvárosban a hagyományoknak megfelelően újévi koncertet tartottak a Bécsi Filharmonikusok. A fél világ nézte és hallgatta, ki még kótyagosan, a szilveszter hatása alatt, mások már tiszta fejjel, előre tekintve a 2022-es esztendőre. Nekünk is jutott egy újév köszöntő, igaz nem zenei élmény formájában, egy már korábban megzakkant honfitársunk ragadott mikrofont és intézett épületes szózatot az övéihez. Ennek színvonala nehezen mérhető, maradjunk annyiban, hogy a béka perspektívát is sikerült alulmúlnia. Inotay Gergelynek pedig nem sikerült azóta sem mentora kijelentéseitől elhatárolódnia, utolsó szava mindezidáig változatlan: „(…) ÉN ŐT TÁMOGATOM.”
Az elkövető ki más is lehetne, mint az ellenzék „Kapitánya”, Márki-Zay Péter. (Szegény szép szavú Szanyi Tibor, nem elég, hogy a pártja (MSZP) kipenderítette a brüsszeli kocsmák mélyéről, még ezt a számára igen hízelgő titulust is sikerült elveszítenie…)
A hódmezővásárhelyi sehonnai bitang ember nem most először gyalogolt bele a választópolgárokba. Nála ez már megszokott ujjgyakorlat. Mint ahogyan az is, folyamatosan ostobaságokat beszél.
Korábban egy ízben szerves anyag maradvány analizátori szerepben tündökölt, amikor világgá kürtölte: emberi ürüléket találtak az általa vezetett(?) város uszodájának egyik medencéjében. Rögtön ki is mondta a verdiktet: a történtekért csak és kizárólag a Fidesz lehet a felelős, más nem vetemedhet odáig, hogy belecsináljon a vízbe pusztán csak azért, hogy őt felbosszantsa.
Ezt találta mondani a tengerentúlról ideszalajtott porszívóügynök. Ennél a pontnál már tárcsázni kellett volna a 104-et, szabad rohamkocsiért könyörögve… Az optimisták azt hihették, a karácsony bensőséges hangulata, a család, a sok gyerek, a szeretet minden bizonnyal szép és magasztos érzéseket szabadított fel az amúgy máskor folyamatosan gyűlölködő, magát kereszténynek és jobboldalinak hazudó emberben, de sajnos tévedtek. Talán megártott a halászlé, a torkán akadt egy szálka vagy a töltött káposzta feküdte mag a gyomrát, a lényeg: nem változott itt semmi, MZP továbbra is ugyanakkora tahó, mint annak előtte volt, ha nem még nagyobb.
Köszöntőjében arról értekezett, végül is, milyen jó, hogy ennyi idős ember hal meg(!) a pandémia következtében, mert így javarészt Fidesz szavazók költöznek el a túlvilágra – analizálta a helyzetet a rögtönzött patológus. Ez pedig jelentősen növeli a választási esélyeiket.
Őket amúgy is a fiatalabb korosztály preferálja, azok meg élnek, mint Marci Hevesen. Hurrá! Na, itt álljunk meg! Itt álljunk meg, mert ez már a fal! Meddig kell még szó nélkül eltűrni ennek a megátalkodott gazembernek az ámokfutását?
Persze világos a cél, ki akarja provokálni, hogy egy vérig sértett és feldühített, csalódott ember egy nyilvános fórumon odalépjen hozzá és úgy pofán vágja, hogy a másik karját is gipszbe kelljen tenni. Ez lenne a jogos reakció, ám ettől óva intünk mindenkit, ezt a szívességet tilos megtenni nekik! Elkeseredésükben alig várják, hogy atrocitás érje bármelyik ellenzéki politikust, de legfőképpen MZP-t. Ha ez megtörténne, abban a pillanatban rohannának a felvételek sokaságával Brüsszelbe és arról rikoltoznának, Magyarországon nincs demokrácia, diktatúra van, ahol ellehetetlenítik és verik a másként gondolkodókat. Lakájmédiájuk mindeközben lelkesen ócsárolná az országot és arra biztatná az EU-t, minden támogatást és pénzt vonjon meg hazánktól. Ezt akarjuk? Ugye, nem!
Várhatóan három hónap múlva országgyűlési választás, ezt az időt már ki kell bírnunk fél lábon is türelemmel és igen, szeretettel. Mert ahol nem a szeretet győz, oda visszajönnek a kommunisták!
Mi állunk jobban, de ne foglalkozzunk a közvélemény-kutatási adatokkal. Az ország sorsa az urnáknál dől el, mi dönthetünk róla, ám ahhoz mindannyiunknak el kell menni szavazni. Az ellenoldalnak nincs programja, nincsenek karizmatikus és hozzáértő politikusai, még egy versenyképes miniszterelnök-jelöltet is képtelenek voltak kiállítani. Ha valamilyen csoda folytán hatalomra kerülnének, káosz és romlás várna az országra. Mert ezek ugyanazok, akik 2010-ben a tönk szélére sodorták Magyarországot. Ők már csak a biztos megélhetésükért, egy parlamenti befutó helyért harcolnak és ezért minden aljasságra képesek, még egy kanál vízben is megfojtanák egymást. Három hónap múlva elérkezik az igazság pillanata. Megkapjuk a lehetőséget, hogy tiszta és demokratikus választáson ítéletet mondjunk a gonosz felett és a történelem szemétdombjára küldjük a Márki-Zay-féle elszabadult hajóágyúkat és csatlósaikat.
Jaberits Zsolt
