Orbán Viktor: Visszafizette a Jóisten azt a negyven évet, amit elvettek tőlünk

A bizonytalanságban a legfontosabb a stabilitás. Az elmúlt 13 évben sok nehéz helyzettel kellett Magyarországnak megküzdeni, de hogyan lehet ezeket megoldani? – erről beszélgetett Orbán Viktor és Bohár Dániel a Tranziton. 

2012-ben Orbán Viktor úgy fogalmazott a Tranziton hasonló gazdasági körülmények között, hogy

„a kétharmad áll, mint a cövek”. A miniszterelnök – a közönség nevetése és tapsolása közben – úgy reagált, hogy „az még csak hagyján, hogy azóta folyamatosan áll, de innen még a végét sem látni”.  

Elmondta, hogy arról nagy viták vannak, hogy természetellenes-e, a demokráciával szemben áll-e, ha egy politikai csoport hosszú időn keresztül hatalmon van, azonban olyan elemzések is jelentek meg, amelyek szerint a magyar történelemből, földrajzból és méretből adódik, hogy minden korszakban létrejön egy nagy kormányzópárt, ahogy ez volt például a dualizmus és Horthy-korszak idejében is. Kiemelte, hogy ő lát hasonlóságokat, törvényszerűségeket az akkori és a mostani körülmények között, hiszen ilyenkor, amikor külső erők nyomást gyakorolnak az országra, mindig a stabilitást, az ideológiamentes gondolkodást választják az emberek, és azt a közösséget, amelyik meg tudja védeni őket. 

A vita második felvonásában előjött, hogy vajon ennek a jelenségnek van-e nemzetközi párja, erre a válasz pedig igen, többek között ott van a CSU Németországban, ezért Magyarországnak nem kell szégyenkezni. 

Az ellenzék kapcsán elmondta – anélkül, hogy az elkerülhetetlennél jobban meg akarná bántani őket –, hogy például a futballban is elválasztja az amatőröket a profiktól egy világos vonal. Levezette, hogy az ellenzék ügyekben gondolkodik, miközben a kormányzópárt távlatokban – taktika, stratégia, történelem –, és tudja, hogy mindent meg kell tervezni előre. 

Hozzátette, hogy még az amatőr csapatoknak is vannak tulajdonosai és finanszírozói, ezért nézni kell, hogy ki áll ma a baloldal mögött – ők pedig nagy kutyák, nekik világos szándékaik vannak. A baloldalnak nincsen nemzeti kötődése, úgy gondolkodik, hogy a haladásba hogyan tud Magyarország beilleszkedni, ezért választották őket. Eközben a kormánypárt abban gondolkodik, hogy a magyar hagyományokhoz és történelemhez képest hogyan lehet és kell kormányozni. 

A fiatalabb nemzedéknek tisztáznia kell, hogy van-e hazája vagy inkább „élnek bele a nagyvilágba”, miközben nincs jelentősége annak, hogy magyarok vagyunk-e. Ha pedig beleszülettünk abba a helyzetbe, hogy magyarok vagyunk, akkor abból adódik-e valami kötelesség. Ha ezt az ember tisztázta, akkor szilárdan áll. 

„Sokfajta módon lehet magyarnak lenni”, de a kérdés, hogy tudjuk-e egymásról, hogy magyarok vagyunk. Szerinte magyarnak lenni egy küldetés: a magyar kultúra, nyelv, történelem és a lehetőség, hogy a gyermekeink magyarrá váljanak, akkor nem tűnik el, ha mi fenntartjuk, hiszen magától nem marad fent. Ráadásul 1100 éve itt vagyunk a Kárpát-medencében, és a földdel szemben is kötelezettség van – a kérdés, hogy ezt értjük-e vagy nem, és vállaljuk-e ezt a küldetés. 

„Minél inkább olyan emberek születnek és nőnek fel Magyarországon, akik azt gondolják, hogy magyarnak lenni jó, fantasztikus, kivételes, kötelesség adódik belőle, ezt a kötelességet jó teljesíteni, jó szolgálni a hazát, akkor sokan leszünk – és nem tizenegy évig áll csak a cövek, hanem még tovább is”. 

A kérdésre, hogy a korábbi kommunisták és a mai mainstream között lát-e különbséget, elmondta, hogy meg kell ragadni a lehetőséget, hogy sok okos ember vegyen körül, és akkor lehet az ilyen kérdések alapját megérteni. Kiemelte, hogy első pillantásra a liberálisok és a kommunisták nagyon messze vannak egymástól, pedig a helyzet az, hogy van köztük valami összefüggés. Szerinte a választó vonal az ember megértésénél van. Mi az ember lényege? Mitől ember az ember? Ebben a kommunisták és a balliberálisok (nem a Kossuth-féle szabadelvűek) között van hasonlóság. Ma ez a hasonlóság az, hogy a liberálisok és a baloldal azt mondja, hogy az életben egyetlen fontos dolog van: Te magad – ebből kell mindent megérteni. A másik tábor pedig azt mondja, hogy van a világon néhány dolog, ami fontosabb: ilyen a család, a haza és Isten is, hiszen ezek már előttünk is léteztek. Ezért választ kell találni arra, hogy ezeket hogyan lehet szolgálni? 

Kitért arra, hogy a hagyományos felosztás szerint az egyik sarokban a liberálisok voltak, a másikban pedig a konzervatívok, de a totalitárius diktatúrák időszakában rájöttek, hogy össze kell fogni. Amikor aztán a Szovjetunió is felbomlott, a gyorsan reagáltak rájöttek, hogy a viták megint a liberálisok és a konzervatívok között lesznek, és az összes intézményt elfoglalták, kisajátították a nyelvet, majd eljutottak egy hegemón pozícióig. A konzervatívok később kaptak észbe, és azóta is van egy jó tízéves hátrány, ezt a munkát pedig be kell pótolni. 

Aláhúzta, hogy visszafizette a Jóisten azt a negyven évet, amit elvettek tőlünk, mert szerencsések voltunk az ellenfelekkel, hiszen nyolc év alatt az MSZP-SZDSZ odáig jutott, hogy a kormányfőjük hazudott reggel, délben meg este, később pedig castingot tartottak a miniszterelnökségért. Orbán Viktor ezzel azt akarta hangsúlyozni, hogy szerencsések is voltak, hogy ilyen ellenzéket kaptak. 

Bohár Dániel felvetette, hogy manapság az igazi lázadás konzervatívnak, jobboldalinak lenni, erre a miniszterelnök úgy reagált, hogy a 68-asok kiadták azt a jelszót, hogy „menetelés az intézményekbe”, majd el is foglalták azokat. Gramscit felidézve elmondta, hogy ha a hatalmat nem lehet megszerezni, akkor meg kell változtatni a kulturális környezetet – és akkor előbb-utóbb az intézményes hatalom is a kézbe kerül. A baloldal pedig ezt meg is valósította. Elmondta, hogy a 2002-es vereség után azt mondták a Fideszben, hogy „kormányon voltunk, de hatalmon nem” 1998 és 2002 között – ezért lázadás ma jobboldalinak, konzervatívnak lenni, mert

a hatalom a baloldal kezében van, lázadni pedig a hatalommal szemben kell, akkor, ha a hatalom olyan dolgokat akar csinálni, amit az emberek nem akarnak. Hozzátette, hogy ma pedig a baloldal csak ilyen dolgokat akar csinálni: migráció, gender… „És persze azt sem akarjuk, hogy kifosszanak, hiszen mindig feltűnik a baloldalon egy-egy üzletember, akik mellékesen kifosztanak egy-egy országot”.  

A 2024-es európai parlamenti választásokra kitérve elmondta, hogy a Néppárt elkezdett igazodni a baloldalhoz, viszont

„azok az igazságok, amikért mi a politikában vagyunk, itt vannak a jobboldalon”, ezért a jobboldalnak együtt kell működnie. Az álláspontot pedig nem lehet sikerre vezetni, ha mindig „átkacsintgatunk” a másik térfélre, különösen, ha „bedőlünk a sajtónak is, mert azt gondoljuk, hogy a mi álláspontunk demokrácia-minősége, szalonképessége azon múlik, hogy mit írt a mainstream sajtó”. 

„Ha állandóan azt akarjuk, hogy ők megdicsérjenek minket, hogy milyen rendes, demokratikus csávók vagyunk, abból csak baloldali győzelem lesz. Kényelmetlen vállalni, hogy rosszat fognak rólunk írni, de az a helyes, akkor vagyunk jó pályán, ha rosszat írnak rólunk. Nem várhatjuk az ellenféltől, hogy jókat írjon rólunk!”

Hozzáfűzte, hogy a kérdés az a 2024-es választások előtt, hogy a jobboldali egység megszületik-e, és ha igen, akkor többségre jut-e a baloldallal szemben. Véleménye szerint erre ma több esélye van, mint az előző szavazások alkalmával. 

Messziről, a Római Birodalomtól indítva kitért arra, hogy Európában nem véletlenül vannak nemzetek, de bele van kódolva, hogy időnként birodalmat akarjanak egyesek létrehozni – ma is ez a csata zajlik. Kiemelte, hogy ebben a csatában a magyar nemzeti érdek kijelöli a helyet: a szuverén nemzetállamok Európájában van esélyünk a jó életre, megmaradni annak, akik vagyunk, és sikeresnek lenni. 

Beszélt arról is, hogy a háború kapcsán rengeteg hibát követett el Európa, és azt az álláspontot, amit Magyarország képvisel, ma Nyugaton nem lehet elmondani – de már vannak kerülőutak, Donald Trump ad egy interjút, ami több százezres nézettséget hoz az x.com-on.

A gazdasági helyzetre rátérve megjegyezte, hogy Magyarország jobb helyzetben van, mint tizenhárom évvel ezelőtt, bár arról nagy vita van, hogy mi ennek a mértéke.

A cél az, hogy Magyarország gazdag, erős és biztonságos legyen, a terv megvan, és „kell hozzá még tíz év. Ha megkapjuk, akkor ez meg is lesz”. „Persze nem úgy, hogy mi megcsináljuk, Önök meg itt ülnek, az úgy nem fog menni, de együtt meg fogjuk csinálni”. 

Kiemelte, hogy ez a terv lehet az oka annak – az ellenfél gyengeségén túl – hogy négyszer tudott egymás után győzni kétharmaddal a Fidesz-KDNP, mert az emberek érzik, hogy itt valami alakul, minden hibájával együtt. 

A mondásra, miszerint „ha egy magyar utánad megy be a forgóajtón, biztos, hogy előtted fog kijönni”, elmondta, hogy választ kell találni arra, hogy mi a nemzeti közösség sajátos előnye, amivel el lehet érni a célt, meg lehet nyerni a versenyt. Szerinte a magyaroknak az erősségei között van a sajátos kulturális identitás, a kreativitás és a gyors észjárás. 

„És ekkor jön a politika. Mert mi a politika? A politika a hatalomról szól”. Úgy folytatta, hogy arról, hogy mi a politika, könyvtárnyi irodalmat írtak, és különböző politikusok különböző módon közelítenek a kérdéshez. „Szerintem a hatalom a közös cselekvés képessége”. Hozzátette, hogy ennek a mondatnak van bibliai alapja: Jézus „úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók”. Ez a politika dolga: közös cselekvést létrehozni, és miközben mindenki éli a saját életét, az ország mégis egy irányba mozog. 

„Ha ezek a nemzeti adottságok párosulnak egy ilyen politikával, akkor bingó! Akkor királyság van. Akkor mi ezt meg fogjuk nyerni. Mindent helyre hozunk, amit elrontottak előttünk. Nagyok leszünk, erősek leszünk, és tiszteletet érdemlünk.”    

A címlapképen Orbán Viktor látható miniszterelnök a Tranzit politikai fesztiválon Tihanyban 2023. augusztus 25-én. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán