Teljesen leamortizálta magát a baloldal az őszre
A Magyar Nemzet tényfeltáró sorozatának köszönhetően napról napra tudunk meg újabb és újabb részleteket arról, hogy hogyan juthattak el a guruló dollárok a nagylelkű – és azóta is ismeretlen – támogatóktól a közvetlen kampánycélok megvalósításáig.
Elképesztő hálózat rajzolódik ki a napvilágot látott információkból arra vonatkozóan, hogy mennyire olajozott gépezet segíthetett a baloldalnak abban, hogy üzenetei minél több választóhoz eljussanak. A központi szerepet az Oraculum 2000 Kft. látta el, amelyhez a titkosszolgálati információk alapján nagyjából 1,8 milliárd forintnak megfelelő dollár érkezett a Bajnai Gordon és Karácsony Gergely bizalmasának számító Korányi Dávid fémjelezte Action for Democracy-tól.
A dollárok aztán egy egészen jól felépített rendszeren keresztül gurultak tovább végső rendeltetési helyükre.
Ezek voltak az EzaLényeg.hu és aloldalai, ahol a választásokhoz közeledve maximumra csavarták a kormányellenes és a baloldalt támogató propagandát és az erre költött hirdetési pénzeket. A rendszer olyannyira kifinomult volt, hogy még arra is jutott energia, hogy az esélyesnek gondolt választókörzetekben több pénzt költsenek el. A másik bevett módszer az volt, hogy politikamentes, gyermeknevelési, gasztronómiai tematikájú oldalakra szoktatták oda a választókat, majd a voksolás közeledtével elkezdték ontani a politikai tartalmat a gyanútlan olvasóra.
Ami szintén közös volt ezekben a portálokban, hogy a választások után megszűntek a hirdetéseik, lecsökkent az aktivitásuk, vagy adott esetben meg is szűntek.
És pontosan ez veti fel az ügy ezen részének egyik legsúlyosabb kérdését: vajon lehet-e médiaszolgáltatónak, valódi tartalomgyártónak tekinteni ezeket a felületeket, vagy egyszerűen kampánycélt szolgáltak? Hogy milyen válasz van erre a kérdésre, az nagyon nem mindegy. A kampányfinanszírozásra ugyanis nagyon komoly pénzügyi szabályok vonatkoznak és felmerülhet a gyanú, hogy a baloldal így is megpróbálta kijátszani ezeket.
Azon pedig, hogy a szabályok kijátszása ezen a módon is megtörténhetett, nem kellene meglepődnünk tudva azt, hogy a gyanú szerint a civil szervezetek mögé bújtatott indulás ugyanerre a logikára épült.
A politikai terméket és a hozzá kapcsolódó tartalmat tehát úgy tűnik, mindkét esetben olyan formába igyekeztek kiszervezni, ahol nem kell olyan szigorúan elszámolni a pénzügyi költésekkel és nem kell az átláthatósági szempontokkal foglalkozni. Így történhetett ez a civil szervezetknek és az állítólagos tartalomszolgáltatóknak juttatott pénzek esetén is. A gyanú már csak azért is erősödhet bennünk, mert a szálak is egyértelműen a politikához vezetnek.
A civil szervezeti világ és a kiépített médiabirodalom kulcsszereplői is egytől egyig a bukott Gyurcsány-Bajnai világ kulcsemberei voltak, akik nyilvánvalóan az akkori viszonyok visszatérésében voltak érdekeltek.
Ahogyan a finanszírozóik is. Bár pontos kilétüket a mai napig homály fedi, annyi bizonyos, hogy ők is azt szerették volna, ha visszatér a külföldi érdekeket kiszolgáló, korrupt, átláthatatlan 2010 előtti világ. Csakhogy Magyarország tavaly is bebizonyította, hogy egy olyan hely, ahol még működik a valódi demokrácia, vagyis a népszuverenitás elve és a valódi döntések nem a füstös szobákban, hanem a szavazófülkékben születnek meg. A választások óta nyilvánosságra került információk pedig remélhetőleg biztosítják azt, hogy az ország érdekeit kiárusító baloldali vezetés még jó ideig ne férkőzhessen a hatalom közelébe.
