Érszegi Márk Aurél: Bíborosi címtemplomok
Erdő Péter címet váltott, azaz idén március 29-én új bíborosi címtemplomot kapott, mert a régit rossz állapota miatt tartósan be kellett zárni. Új templomát ünnepélyes szertartás keretében veszi birtokba július 1-jén. A bíborosok azért kapnak Rómában ún. címtemplomot, hogy ezáltal kifejezésre jusson az Örök Várossal való szoros kapcsolatuk. Eredetileg ugyanis a kardinálisok Róma fontosabb templomainak (titulusainak, azaz címeinek) „plébánosai”, diakónusai, illetve a Róma környéki egyházmegyék püspökei közül kerültek ki.
Innét ered a Bíborosi Kollégium ma is meglevő három rendje. A hét bíboros-püspök a Róma környéki (szuburbikárius) egyházmegye egyikének címét kapja. Közülük a testület dékánja mindig az Ostia püspöke címet viseli. A középső rendhez tartozó bíboros-papi címet a jelenlegi gyakorlat szerint elsősorban az egyházmegyék élén álló főpásztorok kapják meg. Ebbe a rendbe tartozik Erdő Péter prímás-érsek is. A bíboros-diakónusi címet pedig manapság többnyire a Római Kúriában hivatalt betöltők („kuriális bíborosok”), illetve az egyéb érdemeikért bíborral jutalmazottak (többnyire 80 év felettiek) kapják. A három rend elnevezése ma már inkább csak a múltra utal, Szent XXIII. János pápa rendelkezése nyomán minden bíborost püspökké szentelnek (a 80 év felett kinevezettek felmentést kaphatnak ezen szabály alól).
Már a középkorban elkezdett a pápa Rómán kívüli személyeket is bíborossá kreálni, és hogy nyilvánvaló legyen a Rómához fűződő szoros viszonyuk, kijelölt számukra egy-egy ottani címtemplomot.
Kijelölt templomuknak a bíborosok eredetileg ténylegesen irányítói voltak, s ezért gondját viselték, felújították, szépítgették azokat, s gyakran oda is temetkeztek. Napjainkban tényleges kormányzati hatalmat nem gyakorolnak bennük, de címerüket elhelyezik a templom homlokzatán, a mindenkori pápáéval együtt. A címtemplom formális birtokba vétele kisebb szertartás keretében zajlik, amit a Pápai Szertartásmesteri Hivatal szervez meg, hiszen mindegyik bíborost egy-egy pápai szertartó segíti, amikor Rómában nyilvános liturgikus szertartást végez.
Amikor Szent II. János Pál húsz évvel ezelőtt bíborossá kreálta, Erdő Péter a II. századi vértanú tiszteletére szentelt Szent Balbina-templomot kapta. Az egyik legrégibb római címtemplom egy késő ókori házra épült a VI. században az ún. Kis-Aventinus dombon. A középkorban szerzeteseké volt, s kissé mindig is távol esett a város forgalmától. A XVII. században el is hagyták, mígnem a XX. század elején restaurálták, eredeti középkori részeinek hangsúlyozásával. Értékesek mozaik-, illetve ún. „cosmatesca” díszítései, és különösen szép az apszisban álló XIII. századi püspöki szék.
A templomnak két magyar vonatkozása is van. Végrendelete tanúsága szerint a Szent Balbinát választotta temetkezési helyéül az első magyar bíboros, Báncsa (vagy Váncsa) István, aki 1243-tól volt esztergomi érsek, majd Palestrina püspök-bíborosa lett és Rómába költözött. 1270-ben hunyt el, a történelem leghosszabb pápaválasztó konklávéja során. A templom egyik oszlopán található felirat tanúsága szerint a magyar nemzetiségű Pál, paphosi püspök a XIII. században Szent Miklós tiszteletére emeltetett oltárt a templomban, ami azonban már nem látható. 
Erdő Péter bíboros új címtemploma a Santa Francesca Romana-bazilika, másnéven Santa Maria Nuova (Új Szűz Mária), ami a Forum Romanumon áll (de a templomba a régészeti parkon kívülről, egy szűk úton lehet eljutni). A IX. században alapított templom ókori romok közé épült és a Forum ősi Mária-templomának (Santa Maria Antiqua) a szerepét vette át, mikor utóbbi egy földrengésben összedőlt. Itt temették el 1440-ben a középkori Róma egyik legkedvesebb szentjét, Római Szent Franciskát, s onnantól fogva a templom is átvette a nevét. 
A példás családanya és a szegények segítőjeként ismert Franciska élet végén bencés obláta (harmadrendi szerzetesnővér) lett, s ebben a templomban tett fogadalmat. Az általa alapított Tor de’ Specchi-monostor a Capitolium túloldalán ma is működik. A jellegtelennek tűnő középkori homlokzat mögött szigorú elzártságban élő nővérek évente egyszer, Szent Franciska halálának március 9-i évfordulóján nyitják csak meg házukat a látogatók előtt. A Franciska által is használt oratóriumot a szent életét ábrázoló XIV. századi freskók díszítik.
A fehérruhás olivetánus bencésekhez tartozó Római Szent Franciska-bazilika korábban a tavaly elhunyt Angelo Sodano bíboros, korábbi államtitkár címtemploma volt, aki azzal együtt is megtartotta, hogy a Bíborosi Kollégium dékánjaként az ostiai bazilika tarozott hozzá. Ennek a templomnak eddig még nem volt magyar tituláris bíborosa.
A magyar bíborosok címtemplomait vizsgálva kitűnik, hogy a római magyar templomnak számító Kerek Szent István-bazilika (Santo Stefano Rotondo) csupán egyszer volt „magyar kézen”. 1946-1975 között Mindszenty József bíboros viselte ezt a címet, de alig néhányszor nyílott alkalma felkeresni azt (jelenleg Friedrich Wetter nyugalmazott münchen-freisingi érseké).
Paskai László (bíboros: 1988-2015), illetve elődje, Lékai László (bíboros: 1976-1986) a városfalakon kívül épült XX. század eleji neoromán Szent Teréz-bazilika (Santa Teresa al Corso d’Italia) bíborosa volt, ami a sarutlan karmelita rend általános elöljárójának székhelye is egyben.
Serédi Jusztinián (1927-1945) a Coelius-dombon álló Nagy Szent Gergely-templomot kapta, ami a névadó pápa szülőházára épült, és a bencés rendhez tartozik (Serédi is bencés volt).
Csernoch János (1914-1927) a Szent Özséb-templom (Sant’Eusebio) bíborosa volt, elődje, Vaszary Kolos (1893-1915) pedig a Szent Szilveszter és Márton-bazilikát (Ss. Silvestro e Martino ai Monti) kapta.
Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök címtemploma (bíboros: 1893-1902) a szlavónok (ma: horvátok) Szent Jeromos-temploma (S. Girolamo degli Schiavoni), Samassa József egri érseké (bíboros: 1905-1912) a híres Palazzo Veneziával egybeépült Szent Márk-bazilika (San Marco) volt, ami akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia szentszéki nagykövetségének adott otthont.
Hornig Károly veszprémi püspök (bíboros: 1912-1917) a Falakonkívüli Szent Ágnes-bazilika (Sant’Agnese fuori le Mura) bíborosa volt, nevét ott találjuk a tituláris bíborosokat megörökítő márványtáblán. Haynald Lajos (bíboros: 1879-1891) kalocsai érsek a Diocletianus termáiból kialakított Angyalos Szűz Mária-bazilikát (Santa Maria degli Angeli) kapta címtemplomul.
Az esztergomi érsekek közül Scitovszky János (bíboros: 1853-1866) a Szent Kereszt-bazilika (Santa Croce in Gerusalemme) bíborosa volt, Simor János pedig (bíboros: 1873-1891) a Tiberis-szigeti Szent Bertalan-bazilikáé (S. Bartolomeo all’Isola), ahol egyházmegyéje védőszentjének, Szent Adalbertnek ereklyéit őrzik.
Még korábban Pázmány Péter címtemploma szintén a Szent Jeromos, Migazzi Kristóf váci püspöké a Négy Koszorús Szent (Ss. Quattri Coronati) temploma volt, az ugyancsak váci Althan Mihályé pedig az aventinusi Szent Szabina-bazilika (Santa Sabina). Ugyancsak a Szent Kereszt-bazilikát tudhatta magáénak a Harrasi Herzán Ferenc szombathelyi püspök. Jeles XVI. századi bíborosunk, Bakócz Tamás esztergomi érsek pedig szintén a Szent Szilveszter és Márton-bazilika bíborosa volt.
