Magát áldozza fel az EU Ukrajnáért

Már az is döbbenetes, amennyivel eddig segítette az Európai Unió Ukrajnát. A számla óriásira rúg és Brüsszel a következő években fokozná az anyagi támogatást.

Abban szerintem nincs vita a világban, hogy egy háború sújtotta országot humanitárius értelemben támogatni kell. Ukrajna esetén is így van ez és ki más is tehetné ezt meg, mint a hozzá földrajzi és kulturális értelemben is legközelebb álló Európai Uniós tagállamok. Nem véletlen, hogy Magyarország is története legnagyobb humanitárius programját indította el azért, hogy támogassa a rászoruló, bajban lévő, harcok elől menekülő embereket. Ez mondhatni kötelessége is a nyugati világnak, hogy a megtámadott felet ilyen formán segítse. Az Európai Unió ugyanakkor ebben a kérdésben sem találta el az arányokat. A legtöbb tagország ugyanis saját kiszolgáltatottságának a növelése árán is segítette fegyverrel a kijevi vezetést, az Európai Unió pedig egy óriási, 18 milliárd euró összegű kedvezményes hitellel foltozza be az ország költségvetésén található lyukat. Teszik mindezt a nyugati országok és Brüsszel a béke érdekeire hivatkozva. Lépjünk most túl azokon az erkölcsi és gyakorlati szempontokon, hogy vajon fegyverekkel milyen békét lehet elérni és beszéljünk csak az anyagi részéről a kérdésnek!

Már a tavaly jóváhagyott, 18 milliárd eurós, vagyis hozzávetőlegesen 7.200 milliárd forintos segélycsomaggal kapcsolatban is sokan felvetették a kérdést, hogy vajon nem lenne-e ennek a pénznek jobb helye az európai gazdaságban?

Persze minden ilyen aggály süket fülekre talált, vagy ami még rosszabb, az efféle kérdések feltevőjét oroszpártisággal vádolták. És ez nem is volt elég a Kijev-Brüsszel tengelynek. Ursula von der Leyen ugyanis a napokban bejelentette, hogy a 2027-ig tartó Uniós költségvetés átstrukturálásával 50 milliárd eurót, vagyis nagyjából 20.000 milliárd forintot szabadítanak fel Ukrajna támogatására a következő három évben. Ennek körülbelül kétharmadát kedvezményes hitel, egyharmadát pedig vissza nem térítendő támogatás formájában. 20 ezer milliárd euró. Ízlelgessük kicsit ezt az összeget. Ez nagyjából harmada a teljes, éves magyar GDP-nek. És hogy átfordítsuk balliberális „valutára” is, nagyjából 60 Dél-Budára tervezett, ultramodern centrumkórház felépítésére lenne elegendő. Vagy Magyarország 2500 településére lehetne belőle a nemrég Biatorbágyon átadott high-tech felszereltségű iskolát építeni. 

Egy szó, mint száz: 20 ezer milliárd forint rengeteg pénz.

És ennyi hiányzik majd a következő években az európai versenyképesség támogatásából. Merthogy nem elég, hogy a szankciók miatti drága energiával Brüsszel rúgott egyet a saját vállalkozásaiba, még az ezt kompenzáló támogatásokból is elcsíp egy nagyobb darabot azért, hogy Ukrajnának adja. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy ne támogassák Ukrajnát Brüsszelből. Csak a léptéket kellene az erőinkhez igazítani. Az erőn felüli támogatással ugyanis az lesz gyenge, aki ad. Ez a gyengeség pedig majd megmutatkozik például az újjáépítésnél, amikor a versenyképesebb kínai és amerikai cégek egyszerűen elhappolják a projekteket az európai konkurencia elől.

Soha, sehol, semmilyen tanítás nem mondja azt, hogy bárkinek is úgy kellene segíteni a bajbajutottat, hogy közben magát sodorja bajba. Pedig az Európai Unió most éppen ezt teszi.

Miközben Magyarország továbbra is vár a sorára és az újabb és újabb mondvacsinált feltételekre, amelyek ahhoz kellenek, hogy megkapja a neki jogosan járó forrásokat. Azt pedig már csak halkan kérdezem meg, hogy vajon azok a pénzek még Brüsszelben vannak, vagy már Kijevben?

Persze az EU gyengülését karba tett kézzel nézik Washingtonban és Pekingben. Csak egy kávét kérnek ahhoz, hogy páholyból „csodálják”, ahogyan Európa szuverenitásának utolsó darabjait is feláldozza a „nemes cél” oltárán. Abban a bizonyos páholyban pedig ott ülnek mellettük azok a pénzügyi körök is, akik már epedve várják a pillanatot, hogy újra hitelt nyújtsanak a vergődő Brüsszelnek, megfosztva ezzel az európai önállóság utolsó darabjaitól is.