Trombitás Kristóf: Az a bizonyos Szolzsenyicin-idézet nem létezik, de megvan, honnan ered

Ismerik azt a Szolzsenyicin-idézetet, amely a kommunistákról szól, káros emberekről, rosszakarókról és egyebekről? Az a baj, hogy én még nem akadtam nyomára annak, hogy ez az idézet valóban létezne, akármilyen frappáns is.

Vagyis ha egészen pontosan és akkurátusan szeretnék fogalmazni, annyira nem frappáns. Jót mond, de nem jól. Számtalanszor találkoztam már azzal a helyzettel, hogy a tipikus, Kölcsey által bravúrosan megfogalmazott tétel nem teljesült: jót s jól. Ha a forma nem az igazi, nem stimmel alakilag, akkor hiába dicséretes a célja, nem lesz „jó”. Ezért nem jó például – hogy egészen friss jelentkezőt mondjak – a Hadik-film. Amíg látványosnak kell lenni, nem rossz, de komolyan, Molnár Áron, mint verekedő, balhés, állandóan nők mellett forgolódó Gvadányi? És aztán nála jobb színészek is elvéreztek abban, hogy alig van rendezés és forgatókönyv. Mindegy, ez most mellékes.

Szolzsenyicin állítólagos idézete nem irodalmi szöveg és ilyen stílusú írás egyszerűen nem jellemző a prózájára, mondják nálam hozzáértőbbek. Szokták volt mondani, hogy a Lenin Zürichben vagy a Hogyan mentsük meg Oroszországot elnevezésű röpiratban szerepelnek a mondatok.

Lehetnének az előbbi dokumentumregényben, de nincsenek. Eleve érdekes volna ilyet állítani Lenin nézőpontjából. Egy röpirat alkalmasabb területnek bizonyulna erre, de ott sincs ilyen – legalábbis semmi nyoma.

Úgy tűnik, hogy minden nemzetközi jele az idézetnek – amiből amúgy sem nagyon van – mind a magyar említéshez nyúlik vissza, mint forrás.

Semmi nem zárja ki, hogy egy névtelenségét krónikusan őrző magyar krónikás filológus találta meg talán egyedül ezt a szövegrészletet Szolzsenyicin életművében, de ezt be kéne bizonyítani. Itt és most minimum nehézkesnek tűnik.

Szolzsenyicin remek író anélkül is, hogy ezt neki tulajdonítanánk és a komcsik sem lesznek attól jobbak, hogy valószínűleg Szolzsenyicin nem írt ilyet.

De tudják, mi a legszebb az egészben? Miután a közösségi oldalamon beszéltem erről, kaptam egy fülest és láss csodát, úgy tűnik, megoldódhat a rejtély!

A sokszor idézett mondatok – először? – egy 1998-as Magyar Fórumban kerülnek elő, ahol Szőcs Zoltán értekezik erről az embertípusról saját véleményeként, majd átkötés nélkül áttér Szolzsenyicin Lenin Zürichben című regényének taglalására.

Erős a gyanú, hogy szépen és lassan innen szivároghatott át úgy a köztudatba, mintha Szolzsenyicin írta volna az idézetet.

Az Arcanumban elolvasható ez a bizonyos, 1998. október 8-án megjelent Magyar Fórum.

A címlapképen írógép látható az Egy orosz hazafi – Alekszandr Szolzsenyicin (1918-2008) című időszaki kiállításon, amely a Terror Háza Múzeumban nyílt meg Budapesten 2013. szeptember 21-én. Forrás. MTI Fotó: Marjai János