Lóránt Károly: globalizációs mérkőzések

Mérsékelt érdeklődés övezte az idei davosi Világgazdasági Fórumot, ami tökéletesen érthető annak tükrében, hogy a résztvevők évek óta ugyanazt mondják, legfeljebb más szavakkal írják fel üzenetüket a molinóra – írta a Magyar Hírlapban megjelent értekezésében Lóránt Károly.

A szerző idézett néhány eredményt a fórum megrendelésére huszonkilenc ország tízezer válaszadója segítségével elkészített felmérésből, amely arra volt kíváncsi, hogyan vélekednek a Föld lakosságának háromnegyedét adó országok népei a globalizációról. 

Mint rámutatott, a világ egyes pontjain homlokegyenesen más eredmények születtek. Míg Indiában és Kínában például többségükben úgy vélekednek az emberek, hogy az új bevándorlók előnyösek a társadalom számára, ezzel az állítással az olaszok és lengyelek csupán egyharmada ért egyet. 

Elgondolkodtató, hogy az európai válaszadók nem az életen át tartó kemény munkát tartják a meggazdagodás alapvető feltételének, ellenben a keletiekkel. 

Lóránt Károly arra emlékeztetett, bár az európai országok népei sok esetben a globalizáció vesztesei (hiszen rendkívül olcsó munkaerőt kínáló régiók jelentek meg nagy erővel a világgazdaságban, e téren pedig nem kelhetünk versenyre velük), a davosi megszólalók javarészt ezt elfelejtik és csak annyit fejtenek ki; a globalizációnak mindenki a nyertese kell, hogy legyen. 

Bár az euroatlanti térség felszólalói a populizmus-fordulatot használták előszeretettel beszédeikben, a szerző szerint ezzel a fogalommal ma dél-európai és közép-európai attitűdöt írnak le: az első egyre kevésbé akarja elfogadni azt, amit a Brüsszel-Berlin-tengely diktál, a második kezdettől ellenezte az ellenőrizetlen és korlátlan bevándorlást.

Lóránt idézte Angela Merkel német kancellárt, aki davosi felszólalásában úgy vélekedett; „Azt hiszem, hogy amikor a nemzeti érdekeinkről van szó, azt oly módon kell érteni, hogy mindig emlékezzünk arra, hogy mások is rendelkeznek saját érdekekkel, vegyük számításba azokat, és azután alakítsunk ki egy nyer–nyer helyzetet, amely vezet minket a nemzetközi politikában.” 

„Ezt a kijelentését azonban akár el is fogadhatjuk. Ha, mondjuk, Németország és konkrétan Angela Merkel emlékezne arra, hogy mások is rendelkeznek saját érdekekkel, és a német nemzeti érdekeknél ezt figyelembe is venné, akkor a német merkantilista politika nem adósítaná el a dél-európai országokat, nem akarnák a náluk sem működő multikulturális társadalmat a közép-európai országokra rákényszeríteni, és akkor valóban kialakulhatna egy olyan nyer–nyer helyzet, amely iránymutatást adhatna a jövő Európai Uniójának” – jegyezte meg Lóránt Károly.

Írása ide kattintva teljes terjedelmében olvasható.Világgazda