Miért végezték ki Jézust politikai bűncselekményért?
David L. Dusenbury legújabb, I Judge No One : A Political Life of Jesus című könyvében azzal foglalkozik, hogy miért végezték ki Jézust politikai bűncselekményért, aki azt mondta: „én senkit sem ítélek el”. A Danube Institute szervezésében tartott beszélgetésen arról értekezett David Martin Jones Geréby György László társaságában, hogy azért írta a könyvet, hogy megpróbálja elmondani, miért nem volt hajlandó Jézus polgári bíróként eljárni.
„Az emberi történelem egyik politikailag legkiemelkedőbb alakja egy elszegényedett, prófétai, királyi ember volt, akit politikai bűnözőként ítéltek el, aki maga soha nem tevékenykedett polgári bíróként, nem avatkozott bele polgári perekbe, és amikor felkérték, hogy polgári bíróként működjön, megtagadta azt. Az egyetlen per, amely Jézus életében ítélettel végződik, az a sajátja” – jelentette ki a könyv szerzője.
Két bibliai történetet idézett fel, mindkettő azzal végződik, hogy Jézus visszautasítja, hogy bíráljon ezen esetekben. Ő valójában „a szív bírája” maradt, nem vett részt az emberek vitáiban, azaz a politikában.
Dusenbury kifejtette, hogy egy negyedik századi szíriai püspökről írta a doktori disszertációját, aki szilárdan hitt az emberi szabadságban, amelyről úgy gondolkodott, mint a keresztény örökség elválaszthatatlan részéről. Úgy gondolja, hogy Jézus nem ítélkezik, azonban azért jött, hogy mindenkit megmentsen – hívással jött, amelyre nekünk kell válaszolnunk.
Geréby György kiemelte, hogy milyen mély tudáson alapul a könyv, majd felvetette: azzal zárul, hogy Jézus megmenteni jött, de mitől? Felidézte, hogy Jézus nem csak a Paradicsomban elkövetett bűntől mentette meg az emberiséget, hanem később is: előkerült a bábeli torony története mint az a pillanat, amikor megszülettek a nemzetek. Az író felidézte János evangéliumát, amelyben Jézus halálával kapcsolatban fogalmazzák meg: azért érkezett a földre, hogy egyesítse Isten szétszóródott gyermekeit. Ezért nem mondhatjuk, hogy a kereszténység elfordult a társadalomtól, a politikától.
„De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért,
s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.” (Jn 11,51-52)
A politikai filozófiai vonalra rátérve kiemelték, hogy Jézus a maga királyságát nem a földön képzelte el, ő a szeretet királyságát hirdette, mindeközben azonban elfogadta, hogy a földön a politikai hatalom időnként zsarnoki formában érvényesül. 
„Jézus világának reálpolitikai középpontjában tehát az a feltevés áll, hogy minden hatalom bizonyos értelemben nem Istentől, hanem emberi alkotásból származik” – fejtették meg.
„Az általa képviselt politikai filozófiát tekintve az maradt meg bennem, hogy nagyon világossá teszi: a megosztott királyság össze fog omlani” – hívták fel a figyelmet.
Beszélgetőpartnerei felvetéseire válaszolva a szerző elmondta, hogy Jézus valóban egy egyedülálló filozófiát fogalmazott meg, amely nem törekedett a fennálló államrend megdöntésére – a kereszténység egy nemzeteken átívelő, összetartást, összetartozást hangsúlyozó világnézetet kínált. Jézus olyan erkölcsi üzenetet fogalmazott meg, amely túlmutatott korának politikai körülményein.
A címlapképen David L. Dusenbury, David Martin Jones és Geréby György László beszélget a Danube Institute eseményén. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
