Érszegi Márk Aurél: Pápai temetések

A pápák temetését már a középkor óta részletesen szabályozott szertartás szerint végzik. Nem csupán az Egyház elhunyt legfőbb pásztora iránti tisztelet nyilvánul meg benne, hanem az ilyenkor beálló széküresedés miatti gondos odafigyelés, hogy a hatalomátadás kényes időszakában ne történjenek visszaélések, illetéktelen beavatkozások az Egyház életébe. Az emeritus pápa halálakor értelemszerűen nem áll be a széküresedés, hiszen van regnáló pápa, ezért hát a hagyományos protokoll is módosul valamelyest. A temetés mégis tükrözi, hogy olyan személytől vesznek búcsút, aki korábban a legfőbb egyházi méltóságot töltötte be.

A pápai temetési szertartásoknak öt állomása van. Az első a pápa halálos ágya, ahol hivatalosan megállapítják elhunytát, s így a széküresedés beálltát, aminek azonnali jogi következményei vannak a szentszéki hivatali apparátusra nézve: életbe lép a széküresedés (sede vacante) jogrendje, amit jelenleg a II. János Pál által 1996-ban kiadott Universi Dominici Gregis apostoli rendelkezés szabályoz. Az emeritus pápa esetében utóbbi nem történik meg, de elhunytakor összegyűlnek a halálos ágyánál a „család” tagjai, tehát a közeli szolgálattevők és munkatársak, hogy imáikkal Isten irgalmába ajánlják az elhunytat, illetve hálát adjanak életéért.

XVI. Benedek halálakor Ferenc pápa az elsők között sietett a Mater Ecclesiae monostorba. Ugyanitt, az elhunyt szobájában történik meg a holttest felöltöztetése a pápák megszokott liturgikus öltözetébe: piros miseruha, aranyszegélyű fehér püspöksüveg (amit gyászszertartásokon szokás viselni), illetve pápai pallium és ferula (keresztben végződő pápai pásztorbot). Az emeritus pápa esetében ez utóbbiakat mellőzik, hiszen lemondásakor letette ezen méltóságjelvényeket. Igaz, a ferula akár maradhatna is, hiszen püspöki méltósága a lemondással sem szűnt meg.

A második állomás a pápák esetében az Apostoli Palota egyik fogadóterme, ahol az első ravatalozás megtörténik, és ahol az ún. Pápai Ház tagjai (tehát az udvartartás) róják le kegyeletüket: szentszéki és vatikánvárosi tisztviselők, alkalmazottak, papság és szerzetesek. II. János Pál esetében a különkihallgatásokra használt Kelemen-teremben (Sala Clementina) került rá sor, XVI. Benedek emeritus pápát pedig a Mater Ecclesiae monostor kápolnájában ravatalozták fel.

Általában egy nap elteltével ünnepélyes menetben szállítják át a pápa holttestét az Apostoli Palota reprezentációs termein keresztül a Szent Péter-bazilikába. A szürke kabátos, ezüstláncos pápai székvivők (sediari), akik eredetileg a pápai hordszéket vitték vállukon, manapság pedig a kiemelt vendégeket kísérik a Szentatyához, ilyenkor újra eredeti funkciójukat látják el: vállukon viszik a pápát. A bazilika főoltára (Confessio-oltár) előtt ravatalozzák fel az elhunytat, s arcát a hagyományok szerint nem takarják el, aminek egyik indoka eredetileg az volt, hogy így a hívő nép is egyértelműen megállapíthassa személyazonosságát. XVI. Benedektől is a főoltár előtt, tehát Péter apostol sírja közelében vehetnek búcsút a hívek.

A negyedik állomás a temetési szertartás, amire XXIII. János pápáig a bazilikában került sor, VI. Pál óta viszont a Szent Péter téren, lehetővé téve így a nagyobb tömegek részvételét.

A régen alkalmazott emeletes ravatalt, melyen gyertyák százai égtek, az oltár előtt leterített szőnyegre helyezett fakoporsó váltotta fel. Rajta az evangéliumos könyvvel, mellette a húsvéti gyertyával. XVI. Benedek gyászszertartása példanélküli lesz a történelemben, hiszen az elhunyt (emeritus) pápát utóda, Ferenc fogja temetni.

Az utolsó állomás a Szent Péter-bazilika altemploma, a Vatikáni Grották, ahol magára a temetésre sor kerül. Szent X. Piusz óta itt helyezik végső nyugalomra az elhunyt pápákat. Az ősi idők első pápái is törekedtek arra, hogy Szent Péter sírja körül temessék el őket, a III. században viszont a Callixtus-katakomba volt hivatalos temetkezési helyük.

Mióta létezik a Szent Péter-bazilika, a pápák főszabály szerint ott temetkeznek, és a vonatkozó jogszabály is ezt irányozza elő. Igaz, számos pápa nyugszik a Vatikánon, sőt, Rómán kívül, részben a körülmények, részben saját akaratuk. Így például XIII. Leó a Lateráni-bazilikában, Boldog IX. Piusz pedig a Falakonkívüli Szent Lőrinc-bazilikában kívánt temetkezni, Szent V. Celesztin L’Aquilában nyugszik.

Régen szokásban volt, hogy a Grottákban eltemetett pápáknak a bazilikában monumentális síremléket emelnek, méghozzá az illető által kinevezett bíborosok, de ez immár nincs szokásban.

A boldoggá és szentté avatott pápák testét viszont a Grottákból felviszik a bazilika valamelyik mellékoltárához. Így történt X. Piusz, XXIII. János és II. János Pál esetében is, ám Szent VI. Pál és Boldog I. János Pál továbbra is eredeti sírjában nyugszik az altemplomban.

A hírek szerint XVI. Benedek azt a sírboltot választotta, ahol szeretett elődje, II. János Pál nyugodott (s azt megelőzően XXIII. János).

A címlapképen XI. Ince pápa síremléke a bazilikában. Forrás: Érszegi Márk Aurél magángyűjteménye.