Demkó: Az ukrán és az orosz politika zsákutcába futott
Mind az ukrán, mind pedig az orosz politika zsákutcába futott. Olyan zsákutcába, ahol nincs nagy tere a kompromisszumnak – nyilatkozta Demkó Attila író, a Matthias Corvinus Collegium, MCC Geopolitikai Műhely vezetője.
– Hogyan alakulhat a következő hónapokban az ukrán-orosz háború?
– Nem könnyű megmondani, de leginkább a patthelyzet a valószínű, bár mind a két fél próbálkozni fog. Az oroszok is folyamatosan támadnak a Donbaszban, de Ukrajna egyszerűen nem teheti azt meg, hogy ne támadjon, így ők mindenképpen készülnek valamire. Ebben az értelemben jelenleg nehezebb helyzetben vannak, hiszen hatalmas várakozás épült ki az ukrán hadsereg őszi győzelmei nyomán. Egyre többen kezdtek abban bízni – Nyugat-Európában is –, hogy Ukrajna ezt a háborút képes megnyerni.
– Ez valóban így lehet?
– Ezt nem lehet tudni, de szerintem nem valószínű. Az amerikai hadseregben már többen arra számítanak, hogy az ukrán előretörés véget érhet, és nem fognak győzedelmeskedni az orosz erők felett.
Emögött az elemzés mögött az a tény húzódik meg, hogy az orosz haderő elkezdte komolyan venni az ukránokat, illetve nagy a nyugati lőszerprobléma.
A megszállt területeken nagyon komoly védelmi rendszereket építettek fel az oroszok. Zaporizzsja megyében és a Donbasz vidékén egyaránt. Azaz az oroszok már nem úgy állnak hozzá a harcokhoz, mint Harkiv előtt, bár máig követnek el elképesztő hibákat. 
– Ilyen értelemben akkor az ukránoknak nehezebb dolga van, mint eddig.
– Igen, jóval nehezebb a helyzetük, még akkor is, ha jelentős fegyverzeti segítséget kapnak Nyugat-Európából, illetve az Amerikai Egyesült Államoktól. Az oroszok rugalmasabban tudnak hozzáállni a dolgokhoz.
Nekik egyelőre elég az, ha egy kisebb területen támadnak, míg a front túlnyomó részén védelemben maradnak.
Nem feltétlenül kell támadniuk, hiszen nincs feszítő jellegű társadalmi, vagy politikai nyomás rajtuk. Ettől függetlenül nyilván az oroszok is készülnek támadásra, de közel sincsenek akkora támadási kényszer alatt, mint az ukránok.
– Tíz hónapja tart a háború. Milyen a morál a katonáknál?
– Az oroszoknál érthetően nagyon nem jó a morál és az ukránok esetében sem kell eltúlozni a hazafias hozzáállást, bár nyilván erősebb a motiváció. Ott sem mindenki örömmel megy a frontra, hogy kockáztassa az életét. Az ukránoknál nyilván van egy magasabb erkölcsi cél: a saját országuk védelme, ami azért ad némi erőt az ottani katonáknak. Ettől függetlenül morálisan nincs túl jó állapotban egyik hadsereg sem.
Támadásra bírni a fáradt, kimerült katonákat sohasem egyszerű.
Védekezni mindig könnyebb, mert ott a katona bizonyos értelemben a saját életét is védi. Ebben az értelemben az oroszok könnyebb helyzetbe kerültek.
– Rossz morállal, támadás nélkül azonban nem lehet háborút nyerni.
– Nyilván, ezért támadásban az oroszok lennének nehezebb helyzetben. Számos ukrán, nyugati – de még orosz forrás szerint is – az orosz erők nem csak morális, minőségi hanem mennyiségi szempontból sem tartanak ott, hogy egy elsöprő támadást hajtsanak végre a következő hónapokban.
De az oroszok átmentek védelembe és erős védműveket hoztak létre. Vélhetően így az ukrán haderő sem lesz képes arra, hogy döntő csapást mérjen. Ezért gondolom azt, hogy elhúzódó háborúra számíthatunk.
– Sokan vélik úgy, hogy itt lenne az idő, hogy Ukrajna és Oroszország mégis befejezze a háborúskodást.
– Ez most nem realitás. Ukrajnától két nagyobb győzelem után – nagy ukrán vereség nélkül – nem elvárható, hogy lemondjon területekről. Oroszország hiába nyilvánította ki sajátjának a négy ukrán megyét, valójában egyiket se tartja teljesen kézben. Még Luhanszkban is vannak olyan területek, amelyet elvesztettek. Oroszországnak a saját maga által orosznak deklarált területről, Ukrajnának pedig a nemzetközi közösségben mindenki által ukránnak elfogadott területekről kellene lemondania. Ez olyan jelentős presztízsveszteséggel járna, amelyet egyik oldal sem engedhet meg magának.
Ha Volodimir Zelenszkij aláírna egy olyan békeszerződést, vagy fegyverszünetet, ami arrafelé mutat, hogy Ukrajna elveszíti egyes területeit, akkor a pozíciója minimum veszélybe kerülne.
Ugyanakkor Vlagyimir Putyin sem teheti meg azt, hogy a már deklaráltan orosz területekről egyszerűen lemondjon. Azaz mind az ukrán, mind pedig az orosz politika zsákutcába futott. Olyan zsákutcába, ahol nincs nagy tere a kompromisszumnak. 
– Azzal, hogy Oroszország saját magáénak deklarálta ezt a négy megyét nem maga fokozta a problémákat?
– De, hiszen ilyen értelemben saját maguk szűkítették le a megegyezés lehetőségét. Vlagyimir Putyin olyan helyzetet teremtett, amelyben nagyon nehéz kompromisszumot kötni. Nyilván azért hozták meg ezeket a döntéseket, mert nem láttak más utat a krími folyosó védelmére, így be lehetett vetni a mozgósított állományt is.
A mozgósítás nélkül Oroszország előbb utóbb elvesztette volna a háborút.
Még a háború elején volt arról szó, hogy később, egy békefolyamat után döntenek bizonyos területek státuszáról. Erre mára azonban kevés lehetőség maradt. Ahhoz, hogy Ukrajna belemenjen bármilyen területi veszteség elfogadásába, ahhoz nagyon komoly ukrán katonai vereségre lenne szükség. Az viszont nem látszik, hogy ezt az oroszok képesek lennének véghez vinni. Az sem látszik, hogyan vernék ki az ukránok az oroszokat Ukrajnából. A legjobb, ami szerintem reálisan történhet mind a két fél kifáradása és a háború befagyása. Persze volt számos meglepetés ebben a háborúban, és nem látni tisztán a belső politikai, katonai folyamatokat egyik országban sem, de most ez látszik nagyon valószínűnek.
Tóth Gábor
Nógrádi György: A III. világháború szélére sodródott az emberiség
A címlapképen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nyilatkozik az ukrán fennhatóság alá visszakerült dél-ukrajnai Herszonban 2022. november 14-én. Forrás: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk MTI/EPA/Oleh Petraszjuk
