Zöldcsütörtök, virághét, feketevasárnap – nagyböjt a magyar néphagyományban
– Kezdjük a legelején: honnan ered a nagyböjt elnevezés?
– Az egyházi év során több böjti időszak van, ebből a még ma is ismert nagyböjt a legkiemelkedőbb.
Maga a böjt a mértékletesség cselekedete, a Magyar Katolikus Lexikon meghatározása szerint: „Tágabb értelemben minden erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás; szoros értelemben az önfenntartási ösztön megfékezése az evésben és ivásban.”
Ennek bibliai előzménye Jézus negyvennapos böjtje a pusztában, ahová azért vonult el, hogy felkészüljön küldetésére. Arról nincs pontos adatunk, hogy az Egyház mikor tartott először böjtöt, valószínűleg a kezdetektől, de a Kr. u. 4. századból már vannak írásos adatok erről.
– A böjt tehát szorosan kapcsolódik a katolikus egyházhoz?
– A katolikusoknál szigorúbbak a nagyböjtre vonatkozó szabályok. A protestánsok nagyhét péntekén tartanak szigorú böjtöt. De létezik már „profánböjt” is, aminek nincs köze semmilyen valláshoz. Mint korábban mondtam, a böjt szó eredetileg erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtartóztatást jelent, napjainkban viszont kezd elmosódni ennek a fogalomnak a jelentése. Van, aki azt mondja, hogy böjtöl, de a megtartóztatás mögött nincs vallásos indíttatás, csupán egészségügyi vagy egyéb más ok. Különböző tisztítókúrákat is szokás böjtnek nevezni manapság. Sőt, vannak, akik ezeket a kúrákat szándékosan a keresztény nagyböjt idejére teszik, mintegy tavaszi megtisztulásképp. Mégse tulajdonítanak ennek vallási jelentőséget.
– Az Egyház milyen más böjti időszakokat tartott még meg az év során?
– A böjtre vonatkozó szabályok folyamatosan változtak az évek során. A keresztény egyház minden felekezeténél jelen van a böjt. A szigorú böjt az, amikor az emberek napi egyszer laknak jól. Ilyenkor húst, de néhol tejet és tojást sem volt szabad enni. Ezek közül ma már főként a hústilalom maradt meg. Szigorú böjtöt tartottak nagypénteken, illetve hamvazószerdán. Van az enyhített böjt, amikor a hústilalom mellett a kedvenc ételekről is le kell mondani. Volt még régen az úgynevezett kántorböjt, amit negyedévente tartottak. A népnyelvben használt „kántor” elnevezés a latin quatuor, azaz a négy szó torzításából származik. Ilyenkor pénteki napokon mindig szigorú böjtöt tartottak. Emellett van még az adventi időszak, amit régen kisböjtnek neveztek. Ezek közül ma már főként a nagyböjtöt tartják meg az emberek.
– Régen mindenkire vonatkoztak ezek az előírások? Mi történt, ha valaki nem tartotta meg a böjtöt?
– Az Egyháznak sokkal nagyobb szerepe volt a hétköznapi emberek életében, sokkal nagyobb hatalommal bírt. Emellett az emberek sokkal inkább közösségben éltek. Manapság az individuumok világát éljük, ahol a tetteiért senki nem tartozik felelősséggel senki felé.
Ha valaki nem tartotta meg a böjtöt, vagy nem követte a szabályokat, azt a közösség kinézte, kiközösítette.
Az Egyház oldaláról nem tudok róla, hogy lett volna valami szigorú retorzió, de a közösség megítélése mindenképp sokat számított. A böjt valójában önkéntes volt. Az emberek böjthöz való viszonya az 1960-as években vett egy komolyabb fordulatot, amikor a böjtre vonatkozóan is enyhítéseket vezettek be. Az emberek sem veszik olyan komolyan ezeket a szabályokat. Természetesen az évek során az Egyház háttérbe szorulása is szerepet játszott abban, hogy a böjtölés ma már sokkal inkább lelkiismereti kérdés, mintsem szigorú szabály.
– Milyen tipikus böjti ételei vannak a magyar konyhának?
– Többnyire jellemző, hogy az emberek ilyenkor nem ettek húst és zsír nélkül főztek. Somogyban és az Őrségben például zsír helyett vajjal vagy tökmagolajjal főztek a böjti napokban. Sőt, néhány helyen nem is használták azokat az edényeket, amelyekben korábban zsír volt. Népszerű böjti ételek az aszaltszilva-leves, a savanyított tejleves, a mákos guba vagy épp a paprikás pogácsa, a kiszeleves. Voltak a különböző túrófélék: keserű vagy füstölt túró, sárga túró. Egyes régiókban népszerűek voltak ilyenkor a kukoricaételek, például a kukoricakása. Praktikus szemmel nézve jól illett a paraszti életvitelbe ez a böjti időszak. A farsang végeztével kifogytak a disznótorosból származó húsokból, csak a tartósíthatók maradtak meg, mint például a húsvéti sonka. A böjti időszakra pedig maradtak a különböző szárított magvak, mint a liszt, kukorica, lencse, bab.
Mára ez teljesen átalakult, hiszen az évszakok változása csak kismértékben befolyásolja az étkezési szokásainkat. Régen viszont elképzelhetetlen lett volna mondjuk február közepén epret enni. Ezért a böjti szokások is az adott körülményekhez igazodtak, és ez igaz volt a gazdagokra is, ugyanúgy, mint a szegényekre.
– Az étkezési szabályok mellett mi jellemezte még a böjti időszakot?
– Mind a nagyböjt, mind az advent az elcsendesülés, illetve a befelé fordulás időszaka. Ilyenkor régen nem volt szokás bálozni, esküvőket tartani, mulatozni, hangoskodni. A nagyböjt a húsvét előtti negyven nap, hiszen Jézus is negyven napot töltött a pusztában. Nagyböjtben hat hét van. Mivel a vasárnapok nem számítanak böjti napnak, hogy kijöjjön pontosan a negyven nap, egy csonka, négynapos héttel kezdődik a böjt.
Hamvazószerda szigorú böjti nap. Húshagyókedden lezárul a farsangi időszak, hamvazószerdával pedig megkezdődik a böjt. Ezen a napon az előző évi szentelt barka hamujával a papok keresztet rajzolnak a hívek homlokára. A néphagyomány úgy tartja, hogy ez a hamu megvéd a fejfájástól, betegségektől, illetve emlékezteti a híveket az elmúlásra. Másik fontos nap a böjtben a nagypéntek. Nagypéntekhez – azaz a böjt utolsó péntekéhez –, de az összes többi péntekhez is sok néphiedelem kapcsolódik. Ezek onnan erednek, hogy Jézus pénteken halt meg. Nagypénteken például nem szabad kenyeret sütni, mert az kővé válik.
– Milyen más népi hiedelmekről tudunk még?
– Ezenkívül még a nagyhéttel – vagyis a böjt utolsó hetével – kapcsolatban vannak érdekesebb népi babonák. Egyik ilyen a nagycsütörtök, amit szokás zöldcsütörtöknek is nevezni, mert ezen a napon hagyományosan zöld ételeket fogyasztottak. A keresztény hagyomány szerint ezen a napon hallgatnak el a harangok, amelyek újra csak nagyszombaton, az esti szentmisén szólalnak meg. A legenda szerint a harangok ilyenkor Rómába mennek, és csak húsvétkor „jönnek vissza”. Ehhez kapcsolódik még például az a babonás szokás is, hogy amikor nagycsütörtökön megkondultak az utolsó harangok, megrázták a gyümölcsfákat, hogy a baj, betegség elkerülje a termést. Egy másik érdekes, nagypénteki hagyomány Szeged környékéhez kapcsolódik. Ezen a napon cipót sütöttek, ezt eltették. Akkor vették elő, amikor valaki vízbe fulladt. A közepébe szentelt gyertyát tettek, és a vízre bocsátották. Ahol a cipó megállt, és a szentelt gyertya befordult a vízbe, ott kellett a holttestet keresni. Az ország különböző területein különböző helyi szokások voltak. Nagyböjt ötödik vasárnapját például feketevasárnapnak is hívják. Somogy megyében ezen a héten vetették el szokás szerint a fekete magú növényeket, mint például a mákot. Ugyanígy virágvasárnap hetében, a „virághéten” pedig a virágokat ültették el.
