Az orléans-i szűz, aki győzelemre vezette a franciákat
Jeanne látomásában egyedül állt egy mezőn, Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Szent Margit szólították meg és kérték arra, hogy űzze ki az angolokat és vezesse el a dauphint Reimsbe a koronázásig.
Tizenhat esztendős volt, amikor rávette a francia seregek egyik parancsnokát, Robert de Baudricourtot, hogy adjon neki ajánlólevelet a királyhoz. Férfiruhát öltött és hat társa kíséretében elment Chinonba, Károlynak a Loire partján emelkedő várkastélyába, ahol kiállta a teológiai vizsgát, és hamar meggyőzte a reménytelen hangulatú királyt: Isten küldte őt hozzá, hogy megmentse Franciaországot, és segítségével a király érvényesítse jogát a trónra.
Károly katonaságot adott mellé, és Jeanne d’Arc szembeszállt a francia vezetést jellemző óvatos stratégiával, elszántságával és bátorságával olyan lelkesítően hatott a küzdőkre, hogy Orléans városát sikerült felszabadítani az angolok ostroma alól. A korabeliek az elkötelezettség hősnőjének tartották, miután a nyakán eltalálta egy nyílvessző akkor is visszatért, hogy győzelemre vigye az utolsó rohamot.
Jeanne ezek után rábeszélte Károlyt, hogy haladéktalanul menjen Reimsbe, a francia királyok hagyományos koronázó városába.
Júliusban végre Károly fejére került a korona, és az orléans-i szűz a szertartás egész ideje alatt szorosan a király mellett állt. Ugyan küldetését ezzel teljesítette, mégsem tért vissza szerény életéhez és munkájához, a pásztorkodáshoz.
Mint beosztás nélküli kapitány a harctéren maradt, és 1430 májusában Campiégne-nél az angolokkal szövetséges burgundiaiak fogságába esett. Minthogy akkorra már Jeanne, az orléans-i szűz a nemzeti újjászületés jelképévé vált, az angolok hajlandók voltak 10 ezer aranykorona váltságdíjat fizetni azért, hogy a kezükre adják őt. Jeanne d’Arc sorsa ezzel megpecsételődött.
Az angolok diadalmenetben vitték Rouen városába, ahol mint boszorkányt vádolták be az egyházi hatóságnál. A Pierre Cauchon beauvais-i püspök, párizsi egyetemi doktor vezetésével ülésező egyházi törvényszék visszaeső eretnekség miatt halálra ítélte.
Az orléans-i szüzet 1431. május 30-án a roueni Vieux-Marche-on egy magas oszlophoz kötözték. Jeanne megkért két papot, hogy tartsanak egy feszületet előtte. Egy paraszt szintén felállított egy keresztet, amelyet a ruhája elé tartott, miközben már meggyújtották a máglyát. Az angolok, hogy megakadályozzanak bármiféle ereklye begyűjtését, átgereblyézték a hamut, miután a tűz kialudt, hogy kiszedjék az elszenesedett testet, majd még kétszer megégették, hogy a test teljesen hamuvá váljék. A maradványokat egy kerítőhálóba szórták. A hóhér később állította,„nagyon féltem, hogy elkárhozok.”
„Jézus! Jézus!” – hangzottak el a máglyáról Jeanne d’Arc utolsó szavai.
