Keleti és nyugati kereszténység: kulturális testvériség

Az Eucharisztia jelenti az egyházi élet magját – jelentette ki Bartholmaiosz konstantinápolyi pátriárka a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szombati szentimiséje előtt elmondott ünnepi beszédében. Emlékeztetett, az Eucharisztia, mint görög szó hálaadást jelent, ami „arra emlékeztet bennünket, hogy életünk és a teremtés örökkévalósága nem a mi tulajdonunk, hanem a Teremtő Isten értékes ajándéka”, amit hálával és Isten fölségének dicsőítésével kell fogadnunk – mondta.

Rámutatott, a felajánláskor az egész teremtést jelképező kenyeret és bort ajánljuk fel, amit Isten a szentáldozás misztériumává alakít. I. Bartholomaiosz pátriárka idézte a 2016-os krétai zsinat enciklikáját, amely szerint: „a Szent Eucharisztiában való részvétel a missziós buzgalom forrása a világ evangelizálása érdekében. Azáltal, hogy részt veszünk a Szent Eucharisztiában és a szent szinaxis során az egész világért imádkozunk, arra kapunk meghívást, hogy a >>liturgiát a Liturgia után<< is folytassuk, és tegyünk tanúságot hitünk igazságáról Isten és az emberiség előtt, megosztva Isten ajándékát az egész emberiséggel.”

Nem maradhatnak befelé forduló és közömbös emberek – hangsúlyozta. „Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban” – idézte az egyházfő Szent Máté evangéliumát. Majd hozzátette, a zárkózott és komor keresztény olyan, mint a véka alá rejtett fényforrás.

A konstantinápolyi pátriárka kiemelte, az Egyház az eucharisztikus Liturgiában „egy testbe gyűjti össze a híveket, faji, nemi, életkorbeli megkülönböztetéstől mentesen, társadalmi, kulturális és anyagi helyzetre való tekintet nélkül”. A Liturgia pedig nem az egyes hívek „Istennel való vertikális találkozása”, hanem a közösségben történő egyesülés.

Bartholomaiosz idézte János pergamoni metropolita szavait, aki szerint a világ nem az egyház  segítségével, hanem sokkal inkább az egyházzá válással üdvözül. (…) Aki az Egyház megkerülésével próbálja elérni Krisztust, az az idejét vesztegeti – szögezte le.

A keleti egyházi vezető az eucharisztikus lelkiség társadalmi hatásait elemezve kitért arra, az Egyház kezdeményezései a természeti környezet és a szolidaritás kultúrájának védelme érdekében az eucharisztikus tapasztalatokban és teológiában gyökereznek. Kijelentette, az Egyház élete alkalmazott ökológia és szolidaritás, tehát „a teremtés és embertársaink mindennemű tárgyiasítása és kizsákmányolása torzítja a keresztény kozmológiát és antropológiát”.

Bartholomaiosz pátriárka hosszan beszélt a keleti és nyugati egyházak közeledésének szükségességéről is. Úgy fogalmazott, „az Egyház közös kehelyben és a világban tett közös keresztény tanúságtételben való eucharisztikus megvalósulása mindannyiunk vágya és álma”. A megosztottsággal kapcsolatban Georges Florovsky atyát idézte, aki azt mondta, annak „Isten terve szerint nem lett volna szabad megtörténnie”, mivel a keresztények ugyanahhoz a szellemi közeghez tartoznak, „a Kelet és a Nyugat szervesen összekapcsolódik a kereszténység egységében” – idézte ismét Florovsky atyát, aki szerint „kulturális testvéreknek”, vagy akár „sziámi ikreknek” is nevezhetjük a két felekezetet. A konstantinápolyi pátriárka
imára hívta fel a zarándokokat, hogy „erősítse és áldja meg törekvéseiket az egység felé vezető úton”.

Őszentsége, Bartholomaiosz pátriárka 2000-ben a Szent István-bazilika előtt, az ünnepi szentmise keretében hirdette ki azt a bullát, amely első királyunknak az ortodox egyházban is szentként való tiszteletéről szól. Az ortodox egyházfő cselekedete azért is volt rendkívüli, mert az 1054-es egyházszakadás óta nem volt példa arra, hogy az ortodox egyház sajátjának ismerje el a római katolikus egyház valamely szentjét. Szent István magyar király személye híd a keleti és a nyugati egyház között.

(NEK)

Kiemelt képünk forrása: MTI/Máthé Zoltán