Minden nemzetnek megvan a maga bejglije

A néprajzkutatók szerint a karácsonyi ünnep – legfontosabb üzenetén, Jézus születésén túl – arról szól, hogy a következő esztendő bőségén az év végén még „dolgozzanak” egy kicsit – ez köszön vissza a hagyományos magyar karácsonyi ételekben.

A magyar hagyományok szerint például karácsonykor azért szokás halat enni – bármilyen formában, de talán a legelterjedtebb a halászlé –, mert a pikkelyei pénzbőséget jelentenek, ahogyan a káposzta is bőséget hoz – így a töltött káposzta. Hasonlót üzen a bejgli is, amelynek tölteléke, a mák, a dió apró szemei mind gazdaságot hoznak a néphit szerint.

Kiveszőben lévő szokás, hogy egy egész almát annyifelé vágnak, ahány tagú a család. A felcikkezett almát egyszerre, együtt eszik meg, hogy úgy tartson össze a család, ahogy egyszer az alma is együvé tartozott. Úgy tartják, hogy ha valaki év közben eltévelyedne, így visszatalál a családjához.

Ami nálunk a bejgli, az talán Angliában a karácsonyi puding. Fő alapanyaga – hagyományosan – a marhafaggyú, a mazsola, különféle aszalt gyümölcsök, liszt, zsemlemorzsa, fahéj, szegfűszeg és szerecsendió. Az angol népi hagyomány sem bízza a véletlenre a szerencsés új évet: úgy tartják, hogy aki a karácsonytól szilveszterig terjedő időszakban 13 különböző helyen 13 adag karácsonyi pudingot megeszik, arra a következő évben ráköszönt a szerencse.

A franciák bejglije – és karácsonyi pudingja… – a csokoládés fatörzs: a Buche de Noel. Alapja a rummal ízesített piskóta, amibe vajból, cukorból és tojásból készült, kakaóval, reszelt narancshéjjal ízesített krémet töltenek.

A 13-as számhoz valamiért a franciák is ragaszkodnak, az ország déli részén divatos a „13 karácsonyi desszert” nevű édesség, ez 13 különféle csemegéből készül, hozzávalók: mazsola, birsalmasajt, nugát, marcipán, dió, mogyoró, mandula, füge, datolya, kandírozott citrom, aszalt szilva, körte – és mert franciákról van szó, természetesen a csokoládé. 

Németország karácsonyi desszertje a Stollen, ami kinézetre leginkább a mi briósunkra hasonlít, csak annál tömörebb a tésztája. Különlegessége, hogy a kelt tésztába vaníliát, kandírozott narancs- és citromhéjat sütnek és az egészet rummal ízesítik.

Ugyancsak híres a német gyümölcskenyér, amit már jóval az ünnepek előtt elkészítenek: a cukorból, lisztből, vajból készült élesztős tésztához mandulát, mazsolát, kandírozott gyümölcsöket adnak. Állítólag mindkét jellegzetes desszertből Drezdában készítik a legkiválóbbat…

Az olaszok karácsonyi desszertalapanyagai a csokoládé, a mandula, mogyoró, mazsola, a különböző kandírozott gyümölcsök és a méz. Az ünnepi választékban a tiramisu mellett megtalálható a csokoládés kuglóf, a mandulás piskóta és a fenyőmaggal szórt csillag alakú sütemény. Különösen Nápolyban kedvelt a „roccoco keksz”, ami egyfajta kemény mandulás sütemény, amit fogyasztáskor vörösborba mártogatnak.

A struffoli tésztáját tojásból, cukorból, lisztből, citrom-, és narancshéj, valamint kevés alkohol hozzáadásával készítik. Nudliként sütik ki forró olajban, narancsból, citromból, cukorból és mézből készült sziruppal leöntik, és kandírozott gyümölcsökkel is megszórják. Karácsonyi csemege a zsemle formájú, dióból, mandulából, mogyoróból, mézből készült csokoládés sütemény (a pan papato) és a kerek formájú, mazsolás, kandírozott gyümölcsös desszert (a panettone) is.

Az ostyás sütemények közül legismertebb az ostyába tekert, kerek formájú, mandulás, mézes, fűszeres sütemény (a panforte) és az ostyába burkolt, hosszúkás alakú, mogyorós, mézes, csokoládés desszert (a torrone).