A magyar modell kiváló

– November közepén Angela Merkel részt vett az EP plenáris ülésén. Ön arra kérte a kancellár asszonyt, hogy segítsen a szegénység elleni küzdelemben. Hány embert érint a szegénység az Unióban és hogyan lehetne felszámolni az európai szegénységet?

– A 2011-es adatok 43 millió szegényről beszéltek. A legújabb kutatási eredmények viszont már 120 millióra teszik az Unióban élő szegények számát, akik közül sokan különböző kisebbségekhez tartoznak. Ebből a hátrányos helyzetű romák száma körülbelül 15 millió, a bevándorló hátterű szegények száma minimum 10 millió, a többi pedig a szegény sorsba került vagy szegény családba született európai.

A jelenleg érvényben levő uniós roma stratégia az EU28 legnagyobb válságmegelőző eszköze a szegénység elleni küzdelemben.

Bár a roma stratégia elegendő tapasztalatot gyűjtött össze a következő 10 éves stratégia megvalósításához, tekintettel arra, hogy a mélyszegénység nem csak a romákat érinti, hanem sokkal szélesebb körben elterjedt, a roma stratégiát át kell alakítani egy összeurópai szegénység elleni stratégiává, mert csak egy ilyen fellépés tud megfelelő válaszokat adni a mostani kihívásokhoz.

– A Gyermekjogok Világnapján a szegénységben élő gyermekek helyzetére hívta fel a figyelmet. Milyen kitörési pontjai lehetnek egy szegénységben felnövő gyermeknek?

– Egy szegénységben felnövő gyermek sajnos hátránnyal indul, de szerencsére léteznek olyan programok, amelyek nagyban megnövelik a nehéz körülmények között élő gyermek kitörési lehetőségeit.

Magyarországon a családi, munkahelyi napközik és a kötelező óvodai integráció 3 éves kortól, a Biztos Kezdet Gyerekházak tökéletesítése, a Kedves Ház program kezdeti lépései, a 16 éves korra leszállított tankötelezettségi korhatár csupa olyan jó példa, amely tényleges változást hoz.

A legnagyobb sikerünket talán abban értük el, hogy megvalósult a kisgyermekek 3 éves kortól való beóvodáztatása és a felzárkózási stratégia, amely a születéstől az egyetemi évekig támogatja a hátrányos helyzetű fiatalokat,az életútjukat folyamatosan végig követve.

Ehhez viszont felkészült és szakképesített pedagógusokra, mediátorokra, mentálhigiénikus szakemberekre van szükségünk, akik személyre szabott módszerekkel tudják elősegíteni a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkózását.

Konkrét példával szolgálva hadd említsem meg a szívemhez közel álló Járóka Lívia Tehetségmentő Egyesületet (JALTE), melyet 2014-ben segítő szándékú társaimmal alapítottunk.

Egyesületünk elsősorban hátrányos helyzetű családokban nevelkedő, tehetséges gyermekek mentorálásával foglalkozik, főként hátrányos helyzetű kistérségekre fókuszálva.

6 évvel ezelőtt tehetséges fiatalok számára elkezdtük szervezni a ma már Farkas János Fociprogram néven futó projektünket, melynek keretében huszonöt 14 éves korú gyermek kapott lehetőséget arra, hogy szervezett keretek között, napi két futballedzéssel, bentlakásos kollégiumi elhelyezéssel és szaktanárok felügyelete mellett folytathassák tanulmányaikat Szolnokon. Célunk az volt, hogy az egyesülethez csatlakozó fiatalok számára a sport keretein belül ható szocializáció által lehetőséget teremtsünk arra, hogy később felnőttként a társadalom hasznos tagjaivá váljanak.

Emellett nem elhanyagolható célunk a kiváló sporttehetségek nevelése, érvényesülésükhöz lehetőség biztosítása, illetve egészséges életmódra való nevelésük. Úgy gondoljuk, hogy a kitűzött céljainknak megfelelően programunk sikeres. Erre bizonyítékul szolgál, hogy jelenleg ötven 8 és 16 év közötti gyermeket és közvetlen családját, azaz összesen közel 600 főt patronálunk, mindezt saját forrásból és külső támogatásokból. A fiúk mellett lány gyermekek tanulmányait is kísérjük, valamint szeretnénk az országra kiterjeszteni a kezdeményezést.

Fontos, hogy ezek a gyermekek megkapják a segítséget, a korrepetálást, tehetségfejlesztést. Kutatások szerint ugyanis a gyermekek korai fejlesztése a tehetséggondozás egyik legfontosabb eleme, melynek célja, hogy minden gyermek kellő időben megkapja a megfelelő segítséget.

A gyermekeken keresztül komoly családfejlesztést is véghez lehet vinni, így nem csak a legkisebbeket tudjuk kivezetni a szegénységből, hanem esélyt adunk a felnőtteknek is. A magyar modell kiváló, ezt kellene átvenni Európának is. A családok felkarolásának egyik alapfeltétele, hogy a szülőknek munkahelyeket biztosítsunk.

Az integrációnak alulról kell építkeznie, ehhez pedig a strukturális változások elkerülhetetlenek.

Be kell vonni a helyi vállalatokat, gyárakat, ki kell aknázni a zöld és megújuló energia, illetve a mezőgazdaság adta lehetőségeket. Támogatni kell a családi vállalkozásokat és a kkv-kat. Kisebb gyárak létesítése például meg tudná oldani a néhány ezres cigánytelepek sorsát. Ne feledjük, e telepek többsége erdők mellett és vidéken helyezkedik el, a fejlesztéssel pedig annyira felértékelődhet szerepük, hogy megtartaná az ott lakókat. Ehhez agráralapú, szövetkezeti, önellátó gazdaságok létrehozására van szükség.

– Ön nemrégiben hangsúlyozta az innováció kulcsfontosságú szerepét Európában. Olybá tűnik, hogy Európa innováció tekintetében erős lemaradásban van a Távol-Kelettel vagy Amerikával szemben. Ön szerint mit lehetne tenni az európai innováció erősítéséért?

– Meggyőződésem, hogy a digitalizálás nagyban segítené a leszakadó térségek felzárkózását és a szegénységből való kiutat. Épp egy pilot-projekt tesztelését végezzük.

A RITA egy hátrányos helyzetű társadalmi rétegek számára fejlesztett mobil alkalmazás, amely a mindennapi élethelyzetekhez kapcsolódó ügyintézésben nyújt segítséget a célcsoport részére.

Jelenleg szinte mindenki rendelkezik okos telefonnal, ennek előnyeit pedig érdemes kihasználni különböző információk eljuttatására. Az alkalmazás lehetővé teszi, hogy akár funkcionálisan vagy részlegesen analfabéta személyek is hozzájuthassanak a számukra megfelelően feldolgozott információkhoz. Ennek érdekében a RITA elsősorban mozgóképes és grafikus tartalmakon keresztül kommunikál, melyek szereplői a célcsoport által hitelesnek elfogadott személyek. Az alkalmazás keretrendszerét egy közismert személyiség (Segítő) jeleníti meg, a helyi tartalmakat pedig a lokális közösség résztvevői, szakemberei (védőnő, pedagógus, ügyintéző, családsegítő) mutatják be. Amennyiben a magyar tesztelés beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor az európai szintre is emelhető.

– Ön az Európai Parlament nyugat-balkáni régióért felelős alelnöke. Hogy látja, milyen esélyei vannak az EU bővítésnek a Balkánon?

– Nagyon fontosnak tartom a régió csatlakozását az Európai Unióhoz. A stabilitás és a geostratégia miatt is elengedhetetlen, hogy a Nyugat-Balkán az Unióhoz tartozzon.

Ez év elején az Európai Bizottság megemlítette annak lehetőségét, hogy a legjobban teljesítő országok, akár már 2025-ben csatlakozhatnak az EU-hoz. Ez az ígéret egyfajta bizonyítási kedvet adott a régió országainak. Viszont tapasztalataim, és a régióban tett utazásaim azt mutatják, hogy nagyon sokat kell még fejlődnie az élen járó országoknak is.

Épp a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságban vagyok árnyék-jelentéstevője a „Nők jogai a nyugat-balkáni régióban” elnevezésű határozatnak.

A nők elleni erőszak a térségben nagyon elterjedt, sajnos az áldozatok nem kapják meg a megfelelő segítséget, nem bíznak a hatóságokban, ezért számos ügy bejelentés nélkül marad.

Amennyiben mégis bejelentik az esetet, nincs hozzáférésük az igazságszolgáltatás eszközeihez, nem garantálják a megfelelő eljárást, az elkövető pedig szabadon garázdálkodhat. További gond, hogy az öröklési jogot a nők nem tudják gyakorolni, ezt is orvosolni kell. A béke-folyamatokból a nőket sorra kizárják, ami szintén sajnálatos tény.

Természetesen nem csak nőket érintő problémák vannak a Nyugat-Balkánon. A szegénység széles körben elterjedt; nincs elég munkahely, az emberek elvándorolnak. A csatlakozási pénzforrásokat (IPA) nem hatékonyan használják fel, bár hozzá kell tenni, hogy ez nem kizárólag nyugat-balkáni probléma. Egyes uniós országok is hadilábon állnak az alapok hatékony felhasználásával.

Az összeurópai szegénységi stratégiát ki kell terjeszteni a Nyugat-Balkán országaira, hogy azok már a csatlakozás előtt megkezdhessék a felzárkózást és a szegénység elleni harcot. Egy jól működő rendszer alapja a tisztán lefektetett célok, az átlátható és hatékony ellenőrző rendszer, meghatározott mutatók, és a vállalások szigorú ellenőrzése.

A többéves pénzügyi keretben, amely épp most van kidolgozás alatt, a Bizottságnak sokkal szakmaibb alapon kell fellépni, az eredményorientáltság a cél. Meggyőződésem, hogy a rendszer leggyengébb láncszeme, hogy magukat az érintetteket nem vonták be a programok kivitelezésébe, így a programok nagy hányada nem hatékony. Költségvetési szempontból sem teljesíti az elvárásokat és eredményeket.

– A karácsony közeledtével feltennénk egy személyesebb kérdést is. Mit jelent Ön számára az adventi készülődés és hogyan tölti majd a karácsonyi ünnepeket?

– Idén nagyon sűrű a karácsony előtti időszak és emiatt sajnos nem jut elég időm az adventi készülődésre. Épp most dolgozunk a következő roma stratégián és egy határozaton, amelyet az EP januári plenáris ülésének kellene jóváhagyni. Ennek következtében most nagy a hajtás. Az ünnepek előtt mindenképp el kell készülnünk az anyaggal. Viszont emiatt a karácsonyi ünnepek végre a megérdemelt feltöltődéssel és pihenéssel telhetnek. Nagyon várom már, hogy a családdal körbe üljük a fát. Ilyenkor minden lecsendesül és átadhatjuk magunkat a karácsony meghittségének. Ennél nagyobb csodát nem is kívánhatunk.

Kívánok mindenkinek meghitt, békés és boldog ünnepeket!