Narnia krónikái – erkölcsi tanmese vagy vallási mű?
C. S. Lewis 1898-ban született Belfastban. 1913-ban elhagyta keresztény hitét, és egészen 1929-ig ateistaként élt. 1925-től az Oxfordi egyetemen tanított és kutatott, ahol jó barátságot kötött J. R. R. Tolkiennel. A Gyűrűk ura szerzője nagy hatással volt rá, többek között ő vezette vissza a keresztény hitre. A Narnia krónikái hét kötetét 1950 és 1956 között írta, amely azóta is hatalmas népszerűségnek örvend szerte a világon. A méltán híres fantasysorozat mellett számos teológiai témájú mű kötődik a nevéhez, illetve a reneszánsz irodalom professzoraként is komoly hírnevet szerzett az ír származású szerző. Természetesen Lewist is, ahogy a legtöbb keresztény írót, rengeteg kritika és támadás érte kortársai részéről: többek között megvádolták szexizmussal, rasszizmussal, nőgyűlölettel, mindezt teljesen alaptalanul, csupán kontextusából kiragadott szövegrészletek alapján. Lewis 1963-ban hunyt el, 64 éves korában.
A rövid életrajzi áttekintés után térjünk rá a cikk témájára, Narnia világának biblikus utalásaira. A könyvek vagy az azokból készült filmadaptációk ismerete nélkül is tanulságos részletek következnek, hiszen ahogyan azt az alábbi példák mutatják, sokszor ott is találkozhatunk Istennel, ahol a legkevésbé számítunk rá.
Több, mint egy mese
A legszembetűnőbb talán Aslan, az oroszlán szerepe, aki Jézus Krisztus allegóriája. Az első kötetben (A varázsló unokaöccse) mint a Teremtő jelenik meg, aki megalkotja a világot, benépesíti azt, és értelemmel ruházza fel annak lakóit. A tiltott gyümölcs is megjelenik egy alma formájában, melyet csupán az oroszlán parancsára lehet leszedni a fáról.
A második kötetben (Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény) Aslan vállalja a megaláztatást és a kínzást, és feláldozza magát, hogy megmentse az egyik gyermek életét, aki korábban árulást követett el. Halála után azonban kettéhasad a Kőasztal, és feltámad a halálból. Ez ma, húsvét ünnepe után különösen aktuális, hiszen egyértelműen Jézus Krisztus halálára és feltámadására utal, aki szintén önként vállalta a halált, hogy megváltást hozzon az embereknek, megszabadítva őket bűneiktől.
A hét kötet során az oroszlán konzekvensen Ádám fiának és Éva leányának nevezi a varázsvilágba került gyermekeket. Ezzel kapcsolatban a negyedik kötetben a következőt mondja: „Ádám és Éva utóda vagy. Márpedig ez akkora tisztesség, amitől még a legszegényebb koldus is emelt fővel járhat, és akkora szégyen, amitől még a legnagyobb császárnak is meggörbed a háta. Légy hát elégedett.”
Krisztus csodatételeinek allegóriái is számos helyen megjelennek, például szintén a negyedik kötetben Aslan a vizet borrá változtatja, illetve meggyógyít egy idős dajkát.
A hetedik részben (A végső ütközet) az oroszlán egy bátor calormeni katonával beszélget, aki megkérdezi tőle, hogy miért nevezi a fiának, hiszen ő Tasht szolgálja (a calormeniek gonosz és kegyetlen istenét – a szerk.). Aslan erre a következőt feleli: „…semmi, ami gonosz, nem tehet szolgálatot nekem, és semmi, ami nem gonosz, nem tehet szolgálatot neki. Így aztán bárki, aki hűséget fogad Tashnak, s fogadalmát jó szívvel meg is tartja, bár nem tud róla, engem szolgál, s tőlem kapja érte jutalmát. Aki azonban az én nevemben tesz rosszat, prédikálhat ugyan Aslant, mégis Tasht szolgálja, tettét Tash ítéli meg. Érted-e már, gyermekem?”
Végszó
Hosszasan lehetne még sorolni a hét kötetben fellelhető bibliai utalásokat, ám ennyi példa talán elegendő arra, hogy átértékeljük a fantasyirodalom eme kiemelkedő darabját. A címben feltett kérdésre pedig mindenki különböző választ fog adni. A Narnia krónikáit tekinthetjük egy izgalmas meseregénynek, okulhatunk erkölcsi tanításai és intelmei alapján, esetleg egy másik nézőpontból szemlélve újraértékelhetjük, kiemelt figyelmet fordítva a mű rejtett és kevésbé rejtett biblikus motívumaira.
Végezetül pedig engedjék meg, hogy egy nagyon szép párbeszéddel zárjam, amely az ötödik kötetben olvasható:
„– Nem is Narnia hiányzik majd annyira, inkább te! – szipogta Lucy. – Veled odahaza többé nem fogunk találkozni. Hogy éljünk úgy, hogy soha többé nem látunk?
– Ó, hogyne látnátok, kicsi lány! – mondta Aslan.
– Akkor te… Uram… ott is… ott vagy? – kérdezte Edmund.
– Ott vagyok – felelt Aslan. – De másként hívnak. Azon a néven kell majd megismernetek. Azért kerültetek ide, Narniába, azért ismerhettetek meg, hogy otthon könnyebben megtaláljatok.”
Rácsai Róbert esszéje alapján.
Rácsai Ákos
