Egy friss jelentés új oldaláról mutatja be a Szíriában élő keresztény egyházak elleni támadásokat és egyházi személyeket ért atrocitásokat. Az Assyrian Monitor for Human Rights szervezet által készített dokumentum közeli képet mutat a polgárháború sújtotta ország közelmúltjáról.

Annak ellenére, hogy még mindig kevesen foglalkoznak a kereszténység modern kori üldöztetésével, egyre inkább világossá válik, hogy ami az átlag európai keresztény ember számára a békés vallásgyakorlást, az a Közel-Keleten gyakran az egzisztencia, a megélhetés és a saját élet kockáztatását jelenti. Ami nálunk egyre inkább hagyománnyá, csupán identitásunk egy kis szeletét képező kulturális „sajátossággá” válik, az tőlünk keletebbre egy olyan örökség, amit egyre veszélyesebb megélni és továbbadni az utódoknak. 

A kereszténység kezdeti elterjedését követően egészen napjainkig a szíriai keresztények nagymértékben hozzájárultak az ország kulturális fejlődéséhez, ami otthont adott számos irányzatnak és keleti egyházak bölcsője is volt egyben. Erről tanúskodik a több tucat kolostor és több száz templom, emlék- és szent hely is.

hirdetés

A huszadik század elején Szíria lakosságának megközelítőleg harminc százaléka volt keresztény, ami az elvándorlásnak, elnyomásnak és üldöztetésnek köszönhetően mára nyolc és tíz százalékra esett vissza, ami nagyjából huszonöt millió embert jelent.

Történt mindez annak ellenére, hogy a keresztények szempontjából „aranykorként” emlegetett huszadik század közepén rendkívüli mértékben sokat tettek az ország fejlődéséért, városokat alapítottak és aktív szerepet vállaltak a politikai életben. Ebben az időszakban az egyház is élénken részt vett a lelkiéletben, a társadalmi és nemzeti kérdések megvitatásában.

A szíriai kereszténység helyzete jogi és alkotmányos szempontból azonban nem lett megalapozva, hiszen az állam- és közigazgatásban nem szerezhettek meg bizonyos pozíciókat és beosztásokat, nem minden esetben részesültek egyenlő bánásmódban és a törvény előtti egyenlőség sem érvényesült minden esetben. Szíria és Egyiptom 1959-es uniójával az arab nacionalizmus megerősödött és intézményesített formát öltött Gamal Abdel Nasszer vezetésével. Ez a nemzeti politika iskolabezárásokhoz, a gazdasági élet jelentős beosztásaiban dolgozó emberek ellehetetlenítéséhez vezetett.

A Ba’ath (Baasz) Párt 1963-as hatalomra kerülésével Szíriában nem tűnt el a keresztényekkel szembeni előítélet és megerősödött az arab szocializmus elnyomó szerepe, amit erőszakosan próbáltak ráerőltetni a káld, szír, asszír és örmény keresztényekre. Háfez el-Asszad ikonikus szíriai vezető hatalomtechnikai érzékének és politikai aknamunkájának köszönhetően 1970-től az ország első számú vezetőjévé lépett elő.

Az országban végbemenő változtatások során a keresztények jogai továbbra sem érvényesültek, ehelyett eszközként használták fel őket a stabilitás megteremtésében, ami biztonságot jelentett ugyan, de politikai szerepük jelentéktelen maradt.

A Szíria modernkori történelmében bekövetkező következő fordulópont a 2011-es tüntetéssorozatból kialakuló polgárháború volt, ami egészen napjainkig tart és több mint négyszáz ezer áldozatot követelt. A keresztény társadalomban sem múlt el nyom nélkül az elmúlt évtizedek szenvedése és a forradalom, és a szíriai ellenzék megerősödésével elérkezettnek látták az időt a változásra, aminek köszönhetően megosztottá vált a keresztények politikai hovatartozása. Három csoport alakult ki, akik mindegyikének megvannak a saját követelései és meggyőződései. Az egyik csoport, aki teljes mellszélességgel kiáll az Asszad-rezsim mellett és elítélik a forradalmat és az ellenzék tevékenységét, ők alkotják a két nagy tömörülés közül az egyiket. A másik egy kisebbségben lévő egységet alkot, akik a forradalom és az ellenzék mellett állnak ki, mert a változásban látják saját jövőjük bebiztosítását. A harmadik és egyben legnagyobb csoport a „csendes többség”, akiknek ugyanúgy megvan a saját álláspontjuk a jelen helyzettel kapcsolatban.

Többségüknek szilárd véleménye van a forradalomról, demokráciáról, jogállamiságról, korrupcióról és elnyomásról, azonban nem mernek aktív szerepet vállalni a jelen helyzetben két okból: az egyik az, hogy félnek a rendszer elnyomásától és az ezzel járó brutalitástól, a másik ok pedig az, hogy egyértelműen elhatárolják magukat a szíriai ellenzéktől annak ugyanolyan mértékű agressziója és terrorista eszközei miatt. Emellett viszont a keresztények ezen – többségi – csoportja is támogatja a változást, mert érthető módon elege van a totalitárius rendszerből, amiben hitük és kultúrájuk is veszélyben forog, azonban a jövő érdekében elleneznek mindenfajta erőszakot.

A szíriai kereszténységet így két oldalról érik atrocitások, amelyek száma a polgárháborúban többezresre rúg, emellett meg kell említeni azokat, akiket elraboltak és bebörtönöztek vagy hollétüket teljes homály fedi. Az egyházak épületei, az iskolák és intézmények vagy megrongálódtak, vagy teljesen elpusztultak a harcokban. A keresztények üldöztetése különös jelentőséggel bír az egyházi személyeken belül, amely esetekből néhányat mutatunk csak be, hogy láthatóvá váljon az, ami a Közel-Keleten a teljes valóságot jelenti.

2012. január 25-én Basilios Nassar al-Antaki görög ortodox atya, Hama városában teljesítette papi szolgálatait, amikor értesült róla, hogy a közösség egyik tagja holtan fekszik a város Jarajima körzetében.

Ezt követően engedélyt kért Elia Saliba érsektől, aki először megtagadta az engedélyt, azonban mikor Basilios atya a lelkipásztori munkájára és humanitárius kötelességére hivatkozott, az érsek megadta számára az engedélyt.

Az útra Panteleimon al-Eissa atya kísérte el Basilios atyát, hogy ketten vihessék haza elhunyt társukat. A helyszínen egy pár fős csoport figyelmeztette a két papot, hogy ne menjenek tovább, mert lövések dördültek el nem sokkal azelőtt, azonban miután mondták, hogy az elhunytért jöttek, tovább mentek. Amikor megpróbálták felemelni az elhunytat, nyugati irányból lövéseket adtak le rájuk, ezért bemenekültek az egyik házba. Amikor Basilios atya kinézett, hogy meglássa, merre van a halott otthona, pont a lövöldözés tűzvonalába került és egy lövedék a jobb karján eltalálta, ami a tüdejét átütve a bal karjában állt meg.

Mire a kormányerők biztosították a helyszínt, addigra az atya már halott volt, hiába szállították kórházba. Az esetet követően Basilios atya mártírhalálát a kormánypárti média és az ellenzéki csatornák is lehozták, természetesen egymásra mutogatva. A valós események máig nem tisztázódtak, mert a két fél egymást okolja a görög ortodox atya meggyilkolásáért.

Egy másik esetben 2012 októberében Fadi al-Haddad görög ortodox atya a Damaszkusztól nem messze lévő Qatanában vesztette életét, amikor a közösség egy elrabolt tagjának, Dr. Shadi al-Khourinak a kiszabadítását próbálta megszervezni az emberrablókkal. Az előzetesen megbeszélt helyen és időben az atya és az elrabolt férfi apósa megjelentek a némileg lealkudott váltságdíjjal, amikor az elrablók mindkettejüket elfogták, és a váltságdíjat, valamint az autót is magukkal vitték.

Pár nappal később, október 25-én Fadi al-Haddad atyát holtan találták Qatanától megközelítőleg tíz kilométerre, testén súlyos, kínzásra utaló nyomokkal. A hivatalos orvosi jelentés szerint az atya több csontját is eltörték, halálát pedig egyértelműen fejlövés okozta.

Az előző esethez hasonlóan, a kormány és a lázadók két különböző forgatókönyvet állítottak fel, amit a saját értelmezésük szerint közvetítettek a médiában, független, szakértői kivizsgálást követelve. Az eset után az antiochiai pátriárka elítélte az esetet, de nem nevezte meg a tetteseket, akik meggyilkolták Fadi al-Haddad atyát.

Az egyházi személyeket ért támadásokban gyakoriak az olyan esetek, ahol papokat rabolnak el váltságdíj reményében. Michel Qaysar Kayyal örmény katolikus papot még 2013-ban rabolták el Maher Ishaq Mahfouz atyával együtt egy buszút során az Aleppoból Mashta al-Helu-ba tartó úton, Tartusz kormányzóságban. Az elrablókkal kötött egyezséget a feltehetően a felkelők oldalán álló iszlamista csoport nem tartotta be, Kayyal és Mahfuz atyák hollétéről és állapotáról azóta sincs információ.

A jelentés és a fenti esetek csupán a töredékét képezik annak a sok éve tartó megpróbáltatásnak, ami a szíriai keresztényeket éri. A civil áldozatokról, a szétszakított családok hozzátartozóiról, különösen a gyerekekről kevés szó esik, akik ugyanúgy érintettek az üldöztetésben, mint az egyházak tagjai, papok, nővérek és szerzetesek. A riportot azzal céllal készítette el az Assyrian Monitor for Human Rights szervezet, hogy rávilágítson és felhívja a figyelmet a Közel-keleti országban végbemenő polgárháborús helyzetre, és azokra a keresztényekre, akik a nehézségek árán is azért tartanak ki, hogy megőrizzék a hitüket és kultúrájukat, Szíria örökségének egy jelentős részét.

Forrás és kép: The Good Shepard… A Report on Brutality Against Christian Clerics in Syria (Assyrian Monitor for Human Rights)

Dallos Bence