Segítség, családi életre nevelik a gyereket!!!

Dráma van már megint: egy unatkozó balliberális író-blogger beleolvasott az új nemzeti alaptanterv „családi életre nevelés” témakörének kerettantervébe, ahol egészen elképesztő kifejezésekre bukkant – úgymint „termékenységtudatosság”, „az alá- és fölérendeltség fogalma”, sőt, (18 éves korra) „képesség az önkontrollra”. A sok-sok fura, mélykatolikus csengésű szókapcsolaton elborzadva rögvest kiposztolta világfájdalmát a HVG-re, miszerint „józan ésszel elképzelhetetlen”, hogy a XXI. század Európájában egy efféle tananyag „bármilyen szinten is elfogadható legyen”, hozzátéve egy különös logikai fordulattal (melynek görögös neve „demagógia”), hogy lassan talán már a katedrákhoz se engednek egyedülálló vagy elvált tanárokat.

Az internet felvilágosult népének (köztük állítólagosan csúcsértelmiségi íróknak) persze több se kellett: rémüldözve osztogatták a „hírt”, hozzáköltve a maguk frusztrációit, hogy a folyamat végén egy merő diktatúrázás és nácizás legyen a dologból. Amin alapvetően nem kellene fennakadnunk, hisz ez a megszokott ügymenet –

amikor azonban diákok százait nevelő pedagógusok és negyvenes értelmiségi családanyák kérdezgetik vicceskedve a kommentszekcióban, hogy mi a #@% az a „termékenységtudatosság”, és hogy jöhet egyáltalán szóba mai korunkban az „alá- és fölérendeltség”, az önmagában ékes bizonyíték arra, hogy erre a (külön tantárgynak nem minősülő) tananyagra égetően szükség van.

Mármint égetően szükség van továbbra is, tekintve, hogy a mostani kerettanterv messzemenően egyezik a 2012-essel, hovatovább szóról szóra ugyanazok a mondatok vannak benne, amelyek most hirtelen monstre kiakadás tárgyát képezik. Így jó eséllyel már a freeSZFE-s diákok is találkoztak mindezzel az oskolában, és mint az ábra mutatja, mégse lettek belőlük fidelitasos szolgálólányok – úgyhogy aggodalomra ok eleve nincs.

De vegyük sorra a nehezményezett fogalmakat. Ami a termékenységtudatosságot illeti, ott kezdődik, hogy a NAT természetesen nem 9 éves kislányoknak tanítaná a dolgot, ahogyan a féknyúz szól, hanem a már fogamzóképes bakfisoknak. Szövegértésből máris egyes. Azután. Ha a művelt kommentelők a „termékenységtudatosság” szón való obszcén vihogás és „lánynak szülni dicsőség”-ezés helyett beírnák egy tetszőleges keresőbe angolul, hogy „fertility awareness”, akkor várakozásaikkal ellentétben nem valamelyik vatikáni enciklikát dobná ki a rendszer, hanem – meglepetés! – a Planned Parenthood oldalát. Ahol fogamzásgátlási módszerként taglalják a dolgot, egyáltalán nem véletlenül, hisz részben arra szolgál.

További célja még a nők pozitív testképének kialakítása, valamint az egészségtudatosság – hogy tudniillik a kamaszlány ne rühellje testét, illetve például észrevegye magán, ha szervezetében valami nem stimmel. Most akkor tegye fel a kezét, aki szerint ennek tanítása (így például az igen népszerű, interaktív Ciklus-show) helyett inkább meg kell dobni a serdülőket pár doboz fogamzásgátlóval, oszt jónapot.

Aztán ott az alá- és fölérendeltség. Bár a kifejezés hallatán tömegek vizionálják, hogy nincs menekvés, egy tizedik alkotmánymódosítás keretében Magyarország nevét végleg Gileádra módosítja a Fidesz, mégis esélyes, hogy a műtőasztalon fekve egyetlen liberálist se zavarna, ha az alárendelt rezidens pontosan úgy vágná fel a mellkasát, ahogy azt a sztársebész főorvos diktálja. Mint ahogy a vállalkozót se szokta elkeseríteni, ha a drága pénzért foglalkoztatott szakmunkása a permanens visszabeszélés helyett azt csinálja, amit mondanak neki. De aki ragaszkodik a teljes egyenrangúsághoz, az mutasson példát: álljon tanárnak, és tartson órát egy normál iskola harminc fős osztályának úgy, hogy soha senkinek nem ad utasításokat, mert az ugye a rút fölérendeltség megnyilvánulása lenne. Majd kinyitja a gyerek a füzetét, ha úgy látja jónak.

S végül az „önkontroll”, az önuralom, valamint azon nevelési cél, miszerint egy érettségiző fiatalnak ideális esetben megy „az IGEN kimondása a valódi értékekre, és a NEM vállalása a szexuális promiszkuitásra”.

Bevallom, bennem kissé csalódást kelt, hogy még az ellenzék egyik legértelmesebbjének tekinthető Ungár Péter is képes emiatt Kásler Miklóshoz fordulni, sérelmezve, hogy ezzel az állam bele kíván szólni a „beleegyezési kort betöltő diákok” erkölcseibe.

Mármost az is benne van az alaptantervben, hogy az érettségiző sikeresen alkalmazza a koszinusztételt – ehhez képest nekem ez sose ment, és mégis leérettségiztem ötösre. Sőt, azóta se vegzált miatta a NER. Vélelmezhető tehát, hogy az a fiatal, aki mégis inkább a promiszkuitás mellett dönt, szintén nem fog elégtelent kapni, de még Dr. Kásler Miklós sem fogja elnáspángolni. Egy valódi liberális azonban beláthatná, nem árt, ha a tini legalább szőrmentén hall arról, hogy nem ciki 15 évesen szűznek lenni, és halál nyugodtan lehet nemet is mondani (Lehet Más a Nemi Élet). Ha ugyanis senki nem tájékoztatja erről az opcióról, nem fog tudni szabadon dönteni. És ugye egy derék LMP-s ilyet senkinek nem kíván.

Egyebekben a családi életre nevelés tananyaga a fentiek mellett olyan elemeket tartalmaz, mint például (tessenek jól megkapaszkodni) a „férfi/apa – női/anya szerepekkel kapcsolatos káros sztereotípiák” lebontása, az „elfogadó, pozitív attitűd” erősödése a hátrányos helyzetűek iránt, „a társadalomban jelen levő családtípusok” ismerete, a kritikus szemlélet, a hatékony stresszkezelés, valamint sok-sok hasonló, brutálisan fundamentalista izé. Gondolom, egy második részben ezekre is kitérnek majd a lelkes elemzők – mert különben azt hinné az ember, itt nem annyira a gyerekek boldog jövője, hanem sokkal inkább az olcsó kormányellenes hergelés a cél.

Francesca Rivafinoli

A szerző további írásait IDE kattintva olvashatja

Kiemelt képünk forrása: Pixabay