#NapiPápa: Az Úr az a szikla, amelyre az életünket építhetjük
A pápa három ellentétpár köre építette fel az általa vázolt gondolatmenetet. Ezek közül az első a „szó” és a „tett” volt:
„A beszéd is a hit kifejezője, de csupán felszínes, féligaz hittételnek minősül, ha csak azt mondom, hogy keresztény vagyok, miközben nem úgy cselekszem” – fejtette ki a Szentatya.
A második ellentétpár a homok és szikla volt. A homok nem szilárd, s a fenti ellentétpár fényében azokat szimbolizálja, akik csupán keresztényként beszélnek, de nem cselekszenek úgy. A szikla ezzel szemben maga az Úr:
„Ő az erő. Gyakran, akik benne hisznek, nem látszódnak, nem sikeresek, elrejtőznek….de ettől független rendíthetetlenek….[de] a keresztényi élet arra sarkall minket, hogy ezen a sziklán építsünk ami az Úristené, ami Jézusé : az istenség szilárd talaján.”
A harmadik ellentétpár a magasságé és a mélységé volt, amelyek szimbolikusan a hiúságnak és az alázatosságnak voltak megtestesítői a gondolatmenetben. A pápa arra hívta fel a figyelmet, hogy
„Az alázatosakat, akik a mindennapos valóságban élnek, az Úr felemeli, míg a büszkéket – akik a hiúságra és az önérzetre építik életüket –, a porba taszítja”.
A pápa zárásképp arra hívta fel a figyelmet: az adventi időszakban magunkba kell tekintenünk, és ennek mentén értékelnünk életünket, és átgondolni azt, hogy
„Csak szavakban vagyok keresztény, vagy tettekben is? Az Úr sziklájára építem az életemet, vagy a szóbeliség homokjára és a hiúságra?”
