A We The Kingdom csak úgy spricceli a „szentelt vizet”!
Isten kegyelmére mindnyájunknak szüksége van. Ez az egyetlen, amely valódi változást hozhat sokszor kiszáradt, szomjas lelkünkbe. Az ember, aki felkiált – „Uram, szükségem van rád” – biztos lehet abban, hogy Isten lehajol hozzá. Az ő megbocsátása olyan, mint megízlelni az ajkunkon a méz édességét, mint meghallani a szimfóniák egybehangzó harmóniáját, vagy mint a bőrünkön érezni a minket megszentelő víz tisztaságát.
Ez a „szentelt víz” a dalban egyben utalás a keresztségünkre, amely Krisztus életébe kapcsolt be bennünket. Lemosta lelkünket a szennytől, új távlatot adott, az örök élet már most megtapasztalható valóságát. A sétáló halott ember, a bűn rabszolgája ebben a szent vízben újjászülethet, éppen úgy, ahogyan Nikodémusnak magyarázta el ugyanezt az átváltozást Jézus az egyik evangéliumi éjszakában.
Aki ilyen módon újjászületik, megtapasztalja: jó és semmire el nem cserélendő élet a Szentlélekre hagyatkozni, és „csak” azt tenni, amire Isten vágyik. A bennünk így teret nyerő „Dünamisz” tevékenysége révén elindul egy valóban dinamikus élet. A We The Kingdom dala éppen ezt fejezi ki, amelyet Tasha Cobs Leonard közreműködése tökéletes módon támaszt alá. De róla essen szó a folytatásban…
További olvasásra ajánlott írásunk:
