Ukrajna még a magyarságnál is többet szenvedett
Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára köszöntőjében hangsúlyozta, Ukrajna még a magyarságnál is több megpróbáltatáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben.
Az első világháború csatái Ukrajnát dúlták a keleti fronton, következett az orosz polgárháború több millió ukrán áldozattal, majd a sok millió ártatlan gyermek és civil halálát okozó sztálini terror az 1930-as, ’40-es években. A második világháború újra végigpusztította az országot, ezt követte a Nyugat-Ukrajnában egészen az ’50-es évek végéig tartó ellenállás.
Kiéheztetés általi megtöretés
A történelmi megpróbáltatások sorából kiemelkedik a holodomor, a szovjet hatalom kísérlete, amely a kiéheztetés által próbálta megtörni az ukrán népet – mondta az államtitkár. Nem véletlen, hogy a sztálini terror az ukránokat nézte ki első számú ellenségéül, hiszen az ukrán büszke és szabadságszerető nép, ami veszélyt jelentett a Szovjetunióra.
A szovjet hatalom el akarta pusztítani az ukrán nemzettudat fő letéteményesét, a független parasztságot, ezáltal szolgasorba taszítva egy egész népet – közölte Magyar Levente. Ukrajna, ahogyan a korábbiakat, ezt a megpróbáltatást is kiállta, és a ’90-es évekre kivívta függetlenségét; ma önálló ország, amely a magyarokhoz hasonlóan joggal reménykedhet egy boldogabb és kevesebb megpróbáltatást hozó jövőben – fogalmazott az államtitkár.
Támogatjuk az ukrán nemzetépítést
Hangsúlyozta, Magyarország a kezdetek óta kiáll Ukrajna mellett. Támogatja az ukrán nemzetépítést, egészen addig, amíg ez mások jogainak tiszteletben tartása mellett, nem valaki ellenében történik. Hozzátette: a történelem bizonyította, az ukrán nép van olyan erős, hogy ne kelljen valaki ellen fordulnia, amikor a saját öntudatát akarja megerősíteni.
Ljubov Nepop budapesti ukrán nagykövet leszögezte, Ukrajna mindig közel állt Magyarországhoz, amely az elsők között ismerte el az állam függetlenségét, majd deklarálta, hogy a holodomort népirtásnak tekinti. Magyarország ma is szilárdan kiáll Ukrajna mellett az orosz agresszió ellen folytatott harcban – mondta a diplomata.
A holodomor az ukrán történelem egyik legszörnyűbb tragédiája: az éhínség 1932 áprilisától 1933 novemberéig naponta 25 ezer áldozatot követelt. Tízmillió ember csak azért halt meg, mert ukrán volt – közölte a nagykövet, hozzátéve: a sztálini rezsim azért tudta elkövetni ezeket a szörnyű bűnöket, mert az egész világ hallgatott, csak néhányan próbálták bemutatni a tragédiát.
Az emberi gonoszság újabb termékei újra és újra megjelennek a történelemben
Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök felidézte, a szegedi Dóm körüli füves terület a Keresztény Szolidaritás Parkjává vált az elmúlt években. Az elsőként felállított szobor az 1956-os forradalom áldozataira emlékezik, a következők a lengyelek kettős katinyi tragédiájára, az örmény genocídiumra, a szegedi zsidó közösség holokauszt során elhunyt tagjaira, a tavaly felállított alkotás pedig a gulágon elhunytakra. Azt mondjuk, azért fontos emlékezni, hogy még egyszer ilyen ne történhessen, de az emberi gonoszság újabb termékei újra és újra megjelennek a történelemben. A hívő ember szerint a garancia az lenne, ha mindannyian megtérnénk, Krisztushoz és tanításaihoz fordulnánk.
A nem hívők számára ezt az igazi emberi értékekhez – a szabadsághoz, az emberi méltósághoz, a szolidaritáshoz – való visszatérés jelenti – mondta a püspök.
Csak becsülni lehet az áldozatok számát
A holodomor elnevezést az ukránok által lakott területeket sújtó éhínségre használják. A holodomor az ukrán történelem egyik legnagyobb katasztrófája, a halálos áldozatok számát csak becsülni lehet: ez 3-7,5 millió között lehet.
Az 1930-as évekre az ukrán nemzeti kultúra és öntudat megerősödését látva a szovjetek attól tartottak, hogy ez a megerősödött nemzeti kötelék erősebb a kommunista ideológiánál. Ennek következtében oroszosítási „munkába” kezdtek. 
Sztálin elrendelte az ukrán parasztok terményeinek beszolgáltatását és kötelezte őket a termelőszövetkezetekbe való belépésre. Az parasztok ellenállását látva egyre nagyobb nyomást gyakoroltak rájuk. A megfélemlítések következményeképpen a mezőgazdasági termelés visszaesése volt érezhető, hiszen a gazdáknak már nem az volt az érdekük, hogy minél többet termeljenek.
1932 nyarán olyan törvényt hoztak, amely kimondta, hogy bármely köztulajdon – így a termény – ellopása halállal büntethető.
Az emberek ereje fogyott, nem tudták földjeiket megfelelően művelni, aminek következtében a termés elmaradt a kormányzati várakozástól. A szovjet vezetés ezért a kulákokat tartotta felelősnek. Az ukrán falvakat fegyveresek lepték el, akik kifosztották a családokat, a birtokokat. Az ellenállók börtönbe kerültek vagy kivégezték őket.
Csupán néhány hónap kellett ahhoz, hogy éhínség sújtsa a területet, az utcákon csontsoványra fogyott holttestek hevertek. A borzalmas eseményekre sokáig nem derült fény, miután annak érdekében, hogy megelőzzék az éhínségről szóló hírek terjedését, megtiltották a be- és a kiutazást Ukrajnából és Don környéki területekről.
Hivatalosan az 50. évfordulón, 1982-ben ismerték el Moszkvában a nagy ukrán éhínség tényét, melyet az 1932-33-ban bekövetkezett „szárazsággal” indokoltak.
(MTI; vasarnap.hu)
